Ezeket a "részeket" unalmamba fogom írni. De igyekszek itt is a legjobbra törekedni. A szöveg saját, anyiban kötődik egy kicsit a Kuroshitsujihoz, hogy rajongó lányról szól a story, akinek meg jelenik Ciel, és a lánynak kell segítenie Ciel beilleszkedését, ami egyáltalán nem megy könnyen.
1.rész: Az úrfi életre kel
Egyszer volt hol nem volt, egy kuroshitsuji rajongó. Ez a rajongó más volt mint a többi. Más volt a véleménye a történetről és a szereplőkről mint a többi kuroshitsuji rajongónak. A kedvenc szereplője Ciel volt. Fájó gondolat volt a számára az, hogy valójában nem létezik, így sosem találkozhat vele. Még is minden nap úgy feküdt le, hogy azt kívánta hogy egyszer bárcsak láthatná kedvenc animéjének a szereplőit.
- Alice! Alice! Kapcsold ki a gépet, és feküdjél le aludni, holnap iskola, és késő van…
- Rendben anyu! – felelte engedelmesen Alice, és le kapcsolta a számítógépet.
*Másnap az iskolában*
- Szia Alice! Már megint el késtél? – kérdezte barátnője Alicet a folyosón.
- Igen, megint el aludtam…
- Nem kéne olyan sokáig fönt maradnod. Még is mit csinálsz késő este?
- Csak gépezek….
- Mit tudsz még a gép előtt csinálni éjfél előtt 5-10 perce?
- Háát…. úgy se érted ezt.
- De hogy nem! Ugyan is tegnap vettem a bátorságot és el kezdtem nézni a Kuroshitsujit, amiről annyit áradozol nekem mindig.
Alice szeme fel csillant. Senki sem szerette a környezetében a kuroshitsujit, pedig ha legalább beszélhetne valakinek róla, már az is csökkentené rajongását, de még ezt sem tehette meg.
- Nem is beszélek róla túl sokat. De egyébként, hogy tetszett?
- Nem rossz… a 10.részig jutottam el. De nem értelek.
- Mit nem értesz?
- Hogy miért Ciel a kedvenced, amikor ott van Sebastian. Sokkal cukibb, és sokkal értelmesebb is….
- Pfff…. már te is ezzel jössz!
- Ha egyszer ez az igazság!
- Ja, persze igazság mi?- mondta ki végül a végszót majd belépet a terembe.
*Utolsó óra, testnevelés*
- Ez a legutálatosabb óra, amit valaha is el tudnék képzelni! – jelentette ki Alice, mikor belépett az öltözőbe. A zsákját a székre tette majd le ült, és öltözni kezdett.
- Nem tudom miért mondod ezt Alice. A testnevelés a legszórakoztatóbb óra.
- Az nagyon! De a vége a legjobb.
- Gyertek gyerekek! – szólt be a testnevelő tanár az öltözőkbe, mire mindenki a tornaterem felé indult. Ott szépen torna sorba álltak, és várták a tanári utasítást.
Komolyan mondom úgy érzem magam most így, mint Mayrin Bard és Finny mikor Ciel és Sebastian elé kerülnek. De én nem vagyok holmi szolga!
- Mivel hideg van kint, nem megyünk ki. A tornaterembe kosarazunk. Alice, számíthatók rá, hogy egybe marad a tornaterem igaz? Nem lesz olyan mint tavaly, hogy ki dobod az ablak üveget és hasonlók…
- Meg próbálom a legjobbat nyújtani tanárnő!
- Remélem is!
*Testnevelés óra végén, otthon*
- Na, végre, foglakozhatok azzal ami érdekel, a Black Butlerral. Mit csinálja? AMV-t nézzek, vagy esetleg zenét hallgassak, vagy inkább nézzek képeket….
Mi közbe így gondolkodott, meg szólalt a csöngő.
- Igen, ki az?
- Én vagyok az Alice, Loraine!
- Rendben, gyere! – mondta, majd ki nyitotta neki az ajtót.
- Hát te, hogy hogy át jöttél?
- Gondoltam, most hogy nézem a kuroshitsujit, nézhetnénk együtt is, nem de?
- De, miért is ne. – mondta mosolyogva, majd le ültek a géphez, és Alice el indította a 11.részt.
Milyen kár, hogy igazából sosem találkozhatok velük.
- Akkor viszlát Loraine!
- Szia Alice, és ma kivételesen pihend ki magad.
- Rendben, most azonnal le fekszek, meg ígérem.
- Oké, na szia.
- Helló.- mondta, majd le feküdt és el tette magát holnapra.
Másnap reggel *
Alice egyből a géphez ült. Korán volt még.
- Meg érte tegnap előbb le feküdni, mert ma előbb tudtam fel kelni, és még ki is pihentem magam. Na, nézek pár Cieles képet.
- Milyen aranyos képek Cielről! Ó, milyen kár hogy sose találkozhatok vele igazából. –mondta, és lecsüggesztette a fejét. Hirtelen, nagy fényesség támadt, és mikor ez el illant, mintha ott sem lett volna, Ciel állt előtte, teljes életnagyságában. Alice szája tátva maradt a nagy csodálkozástól.
- Most meg mit bámulsz így rám? Téged kérdezlek ám!
- Így élőben is nagyon cuki vagy!
% Már megint egy Elizabeth fajzat %
- Én nem vagyok cuki világos! – kiáltott rá Ciel fel háborodva. A lány erre el nevette magát.
- Ó, de hogy nem!
- Alice drágám, indulnod kell az iskolába!
Épp most, amikor Ciel is itt van? Az iskolába még sem jöhet velem…
- Ma nem megyek, rosszul vagyok, és lázas is vagyok! –kiáltott le Alice.
- Rendben, akkor én indulok is dolgozni.
- Rendben anyu, szia! Jó munkát! – mondta, majd meg várta míg az ajtó csukódást halja.
- Hogy kerültem ide? –kérdezte Ciel.
- Valószínűleg a gépen keresztül jutottál át valahogy, amivel tulajdonképpen életre keltél. Csak hogy ez egy teljesen más kor…
- Ez mit jelent?
- Hogy nem lehetnek szolgáid, és ebben a világban nem vagy híres. Ja, és a legfontosabb iskolába kel járnod.
2.rész: Az úrfi makacskodik
- Miket beszélsz, ez lehetetlen, és még is hol van Sebastian?
- Ő nem jött át, csak te vagy itt egyedül.
- Nagyon jó….
% Egy Elizabeth fajzattal kel tölteni az egész napomat %
- Legfontosabb az, hogy beilleszkedj. Na, először is….
- Én nem maradok itt, és nem fogok ebben a házban élni! Haza megyek! Most azonnal indulok!
- Nekem jó, de ha mégse találnál haza, akkor vissza jöhetsz- mondta a lány mosolyogva. Ciel pedig be csapta maga mögött az ajtót.
% Most merre kellene indulnom? Ez nem is London. %
- Uram, kérem hol vagyunk? – szólított le egy postást.
- Hagyjál engem kölyök, nem érek rá a te gyerekes kérdéseidre.
- Még is hogy beszélhet így egy nemes emberrel?!
- Kölyök, ne szórakozz, a középkornak már rég vége…. már nincsenek nemesek!
% Nincsenek…. nemesek! Akkor még is mi vagyok én? %
- Meny kölyök a saját dolgodra! – mondta a postás, majd el ment mellette. Ciel tovább ment a zebrához. Látta az autót, de nem tudta, hogy meg kell állnia a zebra előtt. Alice látta az ablakból, és gyorsan le szaladt, így még éppen hogy meg tudta ragadni Cielt, a ruhájánál fogva.
- Arról nem volt szó, hogy megöleted magad?
- Mi van? Most meg mi a bajod? Eressz el!
- De hogy eresztelek! Majd nem elütött az a kocsi!
- Megállt volna!
- De hogy ált volna! Semmit sem tudsz erről a világról! Had segítsed beilleszkedni, utána a magad ura lehetsz.
- Rendben….. legyen. – mondta, majd vissza mentek a házba, Alice szobájába.
- Na, először is iskola. Nyilván abba az iskolába fogsz járni, amibe én is. Másodszor, ha kinézel az ablakon, látod azokat az érdekes járműveket amik föl-alá járkálnak, és ami majdnem át ment rajtad?
- Igen, mi van velük?
- Azok az autók, azok előtt mindig meg kellet állnod. Amikor zebra van, akkor ha kedvesebb autóst fogsz ki, akkor a kocsi áll meg te előtted, és át mehetsz, de nem neked van elsőbséged. Harmadszor, nem vagy nemes, és nem vagy a gyár vezető sem. Jelenleg egy ugyan olyan gyerek vagy mint az összes többi.
- Mi ez? – kérdezte Ciel, az órarendet fogva.
- Az az órarend.
- Mire jó?
- Arra való hogy az iskolában az órákat beleírjam. Így tudom mikor hányas terembe kell mennem, és hogy mit fogok abban a teremben tanulni. Ő az én Sebastianom.
- Ez a világ külön szedi Sebastiant, és különféle tárgyakat alkot belőle.
- Így is mondhatod. Ó, tényleg, ez érdekelni fog, gyere! – mondta, majd a konyhába vezette.
- Mi ezzel főzzük a teát. Belerakjuk a tea filtert, öntünk bele vizet, és már fő is. Most már csak várni kell, és a végén cukrot rakni bele. Tessék! – nyújtotta át a frissen le főt teát Cielnek.
- Te nem iszol?
- Nem, én nem nagyon rajongok a teáért.
- Akkor én sem, egyedül unalmas.
- Ne már, ha egyszer már meg főztem neked.
- Hiszen nem is csináltál semmit csak beleraktad a filtert meg a vizet!
- Igaz. Csinálok magamnak is egyet, úgy megfelel.
- Igen.
*Folytatás Hamarosan*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
