Bát megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem írok fanfictiont, de azért most még is.... Az anime fogom folytatni. Lesz egy kis yaoi hatása is, mert én bírom ezt a Gareki x Nai párost :P
Ami várható...:
Gareki visszajön a suliból, de hoz magával valakit, aki Nainak nagyon ellenszenves lesz, és nemsokára a Cirkusz többi tagjának is ganyús lesz. Továbbá pedig, egy hatalmas probléma merült fel Karokuval kapcsolatba, lehetséges ugyanis, hogy Nainak meg kell majd ölnie őt.
1.rész
Borúsan néztem ki az ablakon a tájat kémlelve. Bár semmi érdekes nem volt a kilátásban, még is kifele bámultam. Egyszerű nyári idő volt. A madarak vidáman dalolásztak, szinte már bántotta érzékeny füleimet. A nap pedig, mint valami égi lámpa, bevilágította az egész szobát. Egy pillanatra a hátam mögé tekintettem, a fotelben ülő Yogira – még mindig ugyanazt a könyvet olvasta, amit öt perccel ezelőtt is. Bizonyára nem vett észre semmit sem abból, mennyire rosszul érzem magam mostanság, Gareki hazatérése miatt. De jó is volt ez így...valószínűleg úgy se értené meg, mennyire izgulok emiatt. Szinte már a gyomromat marta a gondolat... mennyit változott vajon? Emlékszik még rám – hát persze, nem hiszem, hogy elfelejtett volna...de mégis... - és a legfontosabb...vajon van már barátnője? - nagyot sóhajtottam, majd újra az ablak felé fordultam.
- Valami baj van? - kérdezte Yogi aggódóan.
- N-nem semmi...csak izgulok... tudod, Gareki, most jön haza... - furcsa, hogy újabban, a cirkusz tényleg az otthonunkat jelentette. Habár, nem tudom hova megyek majd, ha Karoku teljesen felépül...
- Ó, igen! Tényleg! Már alig várom! Nagyon hiányzott már... - izgatottan becsukta a könyvet, és szélesen rám vigyorgott. Egy erőltetett mosollyal néztem rá, majd ismét vissza fordultam az ablak felé. Yogi az órájára nézett – Nem sokára jönnie kell – a szívem gyorsan kezdett verni, és a plúzúsom az egekbe szökött. Hiányzott... alig vártam már ezt a napot...és most még is... - lehunytam a szemem, és elmerültem a gondolataimba...azokba a gondolatokba, amiket már napok óta boncolgatok, de senkitől se mertem még megkérdezni.... Senkinek se tűnt még fel, mennyire izgulok ez miatt az egész miatt. De bennem még is több ezer fájó kérdés mozgott... vajon szeret még? Bár sosem mondta még ki, azért mindketten tudtuk... amikor megragadta a kezemet, éreztem, hogy gyorsabban dobog a szíve. Csak hogy...azóta már három év is eltelt. Én nem felejtettem, de vajon ő, hogy érez most? Nem mintha szerelmes lennék vagy valami, de ő a legjobb barátom, és nem szeretném elveszíteni...
- Ááá, már meg is érkezett! - kiáltott fel Yogi, kizökkentve ezzel a gondolat menetemből. Az ablakra tapadt, és a Cirkusz bejárata előtt álló járdára mutatott, ahol épp Gareki sétált be a hajóba. - a szemeim elkerekedtek, egy nagy levegőt vettem, majd hátat fordítottam, és ki rohadtam a szobából. A nevét kiáltva végig futottam a folyosón. A folyosó végén állt. Neki futottam, és átöleltem, ahogy csak bírtam.
- Gareki! - a szemem megtelt könnyekkel, és csak újra és újra csak a nevét ismételgettem. Annyira hiányzott... abba a három évbe, amíg Gareki nem volt mellettem, szinte teljesen egyedül voltam. Karoku a betegsége miatt, még mindig képtelen volt velem foglalkozni, a Cirkusz többi tagja pedig álltalában dolgozott, vagy valami más dolga volt. Úgy hogy időm nagy részét, általában Karoku ápolásával töltöttem. Ha pedig meg sem vele voltam, akkor Garekin járt az eszem.
Nyugodj már meg, Nai! - kissé dühösen ellökött magától – te is hiányoztál nekem... - jegyezte meg végül, kissé elpirulva, félrehajtott fejjel
- Gareki! - a könnyeim elvakítottak, és ismét neki döltem.
- Nai... - mondta dühösen, de nem lökött el magától.
- Ő a barátod akiről beszéltél? - felnéztem. Egy hosszú, szőkés barna hajú lány közelített Gareki háta mögül felénk .Szélesen vigyorgott, mintha éppen csak a szülinapi bulijára tartana... Elég kedvesnek tűnt, de mégis....ki ő? Talán... csak nem...Gareki barátnője?
- Öhm, igen, ő itt Nai! - hátra fordult, hogy lássa a lány arcát, én közbe lassan elkezdtem ellökni magamtól. Ne...nem akarom elhinni hogy tényleg a barátnője... ne...nem! Nem lehet! Nem akarom! Olyan érzés ez, mintha a szívedet mardosnák.... de valyon miért fáj ennnyire? Hiszen természetes, hogy barátnője legyen...még is... annyira fáj.
Szia! A nevem Merhemesi Léda. - mondta egy széles vigyorral.
Ga-Gareki....
|