A Vampire Knight folytatásom folytatódik, itt olvashatod az utolsó két részt! Jó szórakozást ;)
12.éj-Ronalda bosszúja
= Sokat gondolkodtam azon hogy Yuuki vajon mért jött vissza velem, és amikor már kezdtem élvezni hogy tényleg szeret, jön ez a hír. Most már biztos vagyok benne hogy csak azért jött velem vissza az akadémiára, hogy meg védjem. De mindegy is, nem hagyom hogy bántsák, akkor se ha Kuran Kanaméval marad.
-Zero, miért hagytál ott minket, és mond csak, mi a baj? Olyan feszültnek tűnsz
- Semmi, mindegy Yuuki, ne foglakozz vele
- Zero, nem mindegy, engem érdekel! Kérlek, mond el!
- Csak….csak…Ronalda azt mondta hogy te csak azért vagy velem mert azt akarod hogy meg védjelek. Mond Yuuki, őszintén igaz ez?
- De hogy! Azért jöttem vissza veled, mert hiányoztál és mert téged szeretlek, miért nem hiszel nekem?
-Csak nehezemre esik el hinni hogy egyik napról a másikra engem szeretsz jobban.
- Nem egyik napról a másikra, végig te voltál az én hősöm. Hisz tudod nem….én soha nem hagylak el téged! – mondtam neki majd át öleltem.
-Yuuki…- sokáig így álltunk majd meg szólalt
- Megyek beszélek Kanaméval.
= Miért esik nehezemre boldognak lenni. Miért olyan nehéz el fogadnom hogy Yuuki engem választott ?! Mindegy, most beszélnem kell Kanaméval.
– Zero a hold kollégiumba ment, hogy beszélhessen Kanaméval. Vajon mit akar Kanamétol ? – agy gondolkodtam míg elértem a szálló kapuját. E közbe Zero is elérte a hold szállót.
- Aido, hol van Kaname?
- Fönt van. Ugye nem kell fel kísérni?
- Nem….
- Kaname , nem válaszoltál a múltkor, hogy még is mi az én feladatom ebbe a Ronaldás sztoriba. Én csak meg védeni tudom, de azt te is meg tudod tenni. Szóval, akkor, mért nekem kell meg védeni őt.
- Mert én nem tudok vámpírt ölni, én nem vagyok vámpírvadász, ez nem az én dolgom. Másodszor pedig Yuuki téged választott. Tán nehezedre esik?
- Nem erről van szó!!! Én…én csak nem értem hogy miért akarná Ronalda ki irtani a Kuranokat. De ne aggódj, ha Yuukinak szüksége lesz rám, akkor biztos hogy mellette állok majd.
E közbe én a kolesz lépcsőén sétáltam fel a szobámba, amikor a lépcső két végén két alak jelent meg. Rondo és Ronalda volt az.
- Drága Yuuki! Eljött a bosszú ideje! –mondta Ronalada.
- Na, Ronalda, mond el neki, hogy még is miért bűnhődik. –mondta Rondo.
- Igazad van! Yuuki…tudod mi az amiért most meg kell halnod?! Régen amikor még a szüleidnek dolgoztam, meg is mertem egy ott dolgozó férfit. Meg szerettük egymást. Csak hogy a férfi egy emberből lett vámpír volt, és a helyett hogy küzdöttek volna érte, inkább meg ölték. Így el határoztam hogy ezt majd a drágalátos gyerekeken fogom megbosszulni. Ennek most jött el az ideje, és ha veled végeztem akkor utána Kuran Kanaméval, majd Kiryu Zeroval végzek. Igen akis hősöddel is, mert annyira ragaszkodik hozzád, és azt a korcsot igazán nem lesz nehéz meg ölni.
- Mire ez a sok beszéd, öljük már meg végre!- kiáltott felháborodottan Rondo.
Ronalda azonnal át fogta nyakam, és már harapni akart, amikor….
- Takarodj a közeléből….!- Zero volt az.
- Meg jött a fel mentő sereg! –nevetett.
- Kár hogy semmit se ér! Zero…anyisszor meg bántott már téged…hát nem szeret, nem érted már meg.
- Dugulj el! –kiáltott Zero, majd rá lőtt.
- Ebbe még nem hallok ám bele ! –majd el futott velem. Zero utánunk. Amikor meg talált minket, akkor sikerült végleg meg ölnie. Én persze egyből oda futottam hozzá, és át öleltem
- Annyira féltem! Zero….köszönöm! –mondta a vállamon zokogva
- Nyugodj meg! Semmi baj! Meg védelek, nem hagyom hogy bárki is bántson téged! –amikor kicsit meg nyugodtam, fel mentünk a szobámba. Le fektetett az ágyra. Majd le ült az ágyra mellém.
- Ha ki pihented magad, vissza mehetsz Kuran Kanaméval.
- Mii!! Honnan veszed hogy vissza akarok vele menni! Mondtam már, itt maradok veled! Nem megyek el többet. – mondtam majd át öleltem
- Szeretlek!- suttogtam a fülébe.
- Yuuki….
13.éj- A búcsú
- - Zero kérlek, had beszéljek Yuukival –szólalt meg Kaname. Erre Zero ki ment.
- - Yuuki, szóval akkor itt maradsz.
- -Igen, de Kaname! Ettől még a húgod maradok! Majd gyakran meg látogatlak, és levelezhettünk is.
- - Hát persze Yuuki. Én indulok is. –ki ment az ajtón. Kint még találkozott Zeroval.
- - Zero! Kérlek tedd boldoggá. Ne legyen soha szomorú, mert ha egyszer is könnyen láttok az arcán, meg ölek. Tudod nem félek, hogy nem bánsz vele rosszul. Tudom hogy teljes szívedből szereted őt. Talán ez az egyetlen dolog, amit nem gyűlölök benned. Sok boldogságot Kiryu!
- - Kaname! Tudod, sose szerettelek, sőt. De hidd el nekem, te nagyon sokat jelentesz Yuukinak. Nem akar választani köztünk. Tudom hogy mi mindig is gyűlölni fogjuk egymást, de Yuukit néha azért majd látogasd meg, mert neki nagyon fontos vagy, és én nem akarom hogy miattad legyen boldogtalan, és rád is vonatkozik! Ha valaha is miattad sírni láttom, meg kereslek és meg öllek.
- - Köszönöm Zero a kedves szavakat. –mondta Kaname majd el ment.
= Szóval Yuuki még is csak velem mard! Hát ez csodálatos. Olyan boldog vagyok.
- - Mi van fiam, mi ez az önfeledt jó kedv? Sugárzik rólad a boldogság. –mondta az igazgató
- - Yuuki az akadémián marad, velem! Engem választott Kaname helyett.
- - Gyerekek, hát akkor ünnepeljünk! Jut eszembe, Yuuki hol van.
- - A szobájába pihen. – felelte Zero, majd az igazgató el indult a szobám felé.
- - Yuuki! Hallottam a nagy hírt hogy nem mész vissza Kanaméval.
- - Hát nem megegyek vissza, de azért majd meg látogatom és levelezni is fogunk. Hiszen a bátyám, nem tudom ki törölni a szívemből, és a legjobb az, hogy ezt Zero nem is várja el tőlem. Tudod, olyan kedves tud velem lenni.
- - Örülök hogy boldog vagy lányom. Mert ugye, az vagy?
- - Sose voltam még jobban. Kaname el ment már?
- - Nem, most indul el. –gyorsan ki ugrottam az ágyból, le rohantam a lépcsőn, le az utcára Kanaméhoz. Már el indult. Oda rohantam hozzá és meg öletem, mert tudtam hogy borzasztóan rosszul esik az neki, hogy nem megyek vele vissza.
- - Kaname, ugye tudod hogy én soha nem hagylak el téged! Szeretlek bátyus! Vissza kaptam a bátyám, nem akarlak el veszíteni. Majd meg látogatlak, ígérem!
- - Yuuki, tudom, hogy milyen fontos vagyok neked még mindig. Értelek, úgy szeretsz mint a testvéredet. Várlak, téged a birtokon! Viszlát Yuuki, pihend ki magad, és majd gyere, ha hiányzok, addig is vigyáz magadra! –Mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Annyira jó, hogy meg érte. Elégek a boldogságtól. Nem kell el hagynom Zerót, és Kaname se gyűlöl érte.
|