Warning!

+18! Yaoi!

Csak az olvassa tovább, aki tisztában van a yaoi szó jelentésével! Aki nem, az inkább itt hagyja abba!

Már megint ez a mocskos yaoi :D A storyt, egy doujinshi kép iklette. A történet kezdetén, Olaszország ismét Németországnál alszik, csak hogy Olaszországnak eszébe jutt egy-egy érdekes gondolot, amiből aztán ki alakul egy újabb párna csata :D

Minden éjjel, amikor Italy mellettem aludt, gyorsabban kalapált a szívem az átlagosnál. Szerettem magamhoz ölelni, megcsókolni, és érezni a teste melegét. De végül...nem tettem semmit.

Az nap éjjel is Germany házában aludtam.

- Végre...újra itthon! - sóhajtott egy nagyon Ludwig, majd becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Levetette a kabátját, majd bement a szobájába.
- ~Veee...igen! Olyan szép idő van kint – vigyorogtam rá, majd bementem utána a szobába. - Németország... - kezdtem, kissé félve
- Hm? Mi van?
- Veled aludhatok? - böktem ki végül, egy reménytejes pillantással rámosolyogva. „Ki tudna ezeknek a szemeknek ellenállni...”
- ...Felőlem.
- Komolyan?! ~Veee! Olyan boldog vagyok! - szélesen vigyorogtam, mire Németország vállat vont.
- Semmiség... ne legyél annyira feldobva.
- Köszönöm Németország – köszöntem meg még egyszer, rámosolyogva, mire egy kisebb pirulás után, elkezdte megfosztani magát fölső ruházatától.

Pihetettlen...milyen izmos felső test...annyira...szeretném megérinteni... csak egy érintést...csak ennyit szeretnék...annyira...kívánom....

- O...Olaszország... - egy bizonytalan, határozatlan lépést tettem előre. Németország egy lépést hátrébb lépet – O...Olaszország...mi...mit akarsz? - közelebb léptem hozzá, és végigsimítottam kezem izmos kocka hasán. Hihetetlen...a szívem...mint ha ki akarna ugrani... - Olasz...ország... - ismételte lágyan nevemet. Nem tudom miért, de örültem neki. Sosem ejtette még ki ilyen hangsúllyal a nevemet. Fölnéztem rá.
- Olyan jó... - tovább simogattam. Egyszerűen betelni vele. Vajon ott milyen lehet? Lehet, hogy haragudna ha megpróbálnám megérinteni...  Le néztem az alsó fertályára, és nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy már alsó fehérneműjétől is megszabadult amíg én a felső testére koncentráltam. - Csak egy érintést...
- Mi...miről beszélsz?
- Megérinthetlek ott?
- O...Olaszország?! Te meg miről beszélsz?! - nem kérdeztem tovább, csak megfogtam. - O...Ola..szország... - levegő után kapkodott, és félig rám dőlt.
- Olyan jó érzés...
- I...Italy... ha...hagyd abba....
- Németország.... - abba hagytam, és átöleltem - Akarlak... - lehunytam a szemem, és úgy elpirultam, hogy bárki nyugodtan összetéveszthetett volna egy érett nőtt paradicsommal.

          Felemelte a fejemet, és lágyan megcsókolt.

- Kívánlak Ialy... - suttogta halkan, majd szenvedélyesen megcsókolt, és kigombolta a nadrágomat, és játszani kezdet annak tartalmával.
- Néh...Né..met...ország... - mondtam, fejemet a mellkasának támasztva. Erősebben szorítottam, és halkan nyögtem, miközben ő alul simogatott.
- Italy... - suttogta halkan – érezni akarlak... - ledöntött a mögöttünk lévő ágyra, és nyelvével testemet kényeztette.
- Német...ország...én.... - nyelvével elérte legdélibb pontomat – Aghh! - nyögtem fel az érzésre, amikor a nyelve hozzá ért férfiasságomhoz. Megszaporáztam a levegő vételeim számát, és igyekeztem nem hangos lenni. Majd amikor már tényleg azt hittem, hogy nem bírom és elfogyok, megéreztem magamba őt.
- Ahhh! - nyögtem hangosan. - Néh...néh...néhmeth...orhszágh... - hirtelen gyorsabb tempóra váltott – Agh...Nghh... - nyögtem újra és újra. Kezeim az ágyat szorították. Méég...akarom...még...mindig nem elég...nem elég belőle, soha...

Abba hagyta tevékenységeit – kezdett lassítani – megcsókolt, - és véglegesen lefeküdtem mellém az ágyba. Átöleltem a derekát, és a lábaink egymásba fonódtak, akár egy koszorú.

- Németország...sosem voltam még ilyen boldog... - mondtam egy kisebb könnycseppet tartva a szemhéjam alatt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténhet...ez annyira hihetetlen....Fejemet a mellkasába fúrtam, hogy tüdőmbe szívhassam édes illata minden egyes kis sejtmagját is.

Szorosan magához húzott, és egy csókot adott a homlokomra.
Bármi történjék is... ezt a pillanatot biztosan őrizni fogom.