Itt a Vampire Knight folytatását írom meg. Szóval, aki nem látta még, az néze meg,és csak utána olvasd el ezt a szöveget. Itt a tartalom, érdekeség képen:
Évszázadokon keresztül háború dúlt az emberek és vámpírok között. A béke érdekében Cross Kaien, a hajdani vámpírvadász LÉTREHOZOTT EGY ISKOLÁT, A CROSS AKADÉMIÁT. Ez az akadémia nem egy átlagos iskola. A nappali tagozatosok emberek, míg az esti tagozatosok, akik éjszaka járnak suliba, egytől egyig vámpírok. Természetesen erről a titokról a nappalisok mit sem tudnak, csak azt látják, hogy az estisek milyen gyönyörűek, ezért bálványozzák őket.
Cross igazgató úrnak sikerült megnyernie az estisekhez Kuran Kanamét, aki egy tisztavérű vámpír. Kaname jelenléte az estisek között már önmagában nagy fegyelmet jelent. Ezen kívül BEVEZETTÉK A VÉRTABLETTÁT, amely a vért helyettesíti. Balesetnek már így is alig van esélye, de Cross semmit nem akart a véletlenre bízni, ezért a két nevelt gyermekét, Cross Yuukit és Kiryuu Zerot kinevezte prefektusnak, ők vigyáznak arra, hogy az estisek titka ki ne derüljön.
Zero egy vámpírölő pisztolyt, a Bloody Rose-t, Yuuki pedig egy vámpírbénító botot, az Artemist kapta önvédelem céljából. Yuuki első emléke 5 éves korából való, amikor egy vámpír megtámadta, és Kaname pedig megmentette. Yuuki innentől kezdve imádja Kanamét.
Az alapszituáció egy nem szokványos vámpírtörténetet rejt magában, a Cross akadémia falai között NEM CSAK A VÁMPÍROK JELENLÉTE REJTI AZ EGYETLEN TITKOT. Folyamatosan fény derül az szereplők (sötét) múltjára, az érzelmi szálak bonyolódnak.
Forrás: vampireknight.hu
1.éj: Új élet
Csend van. Lassan sétálunk a még számomra is ismeretlen új életem felé. Izgatott vagyok, hisz nem tudom mi vár rám. Érdekes, mert mindig ezt a percet vártam, hogy Kaname jegyese leszek, és most még se vagyok boldog.
-Yuuki kedves, valami baj van? szomorúnak látszol-szólalt meg Kaname
-Persze jól vagyok, csak kicsit fáradt- feleltem. Persze ez nem volt igaz. Nagyon örültem annak hogy végre Kaname mellet lehetek, de szomorú is voltam, ha arra gondoltam, hogy többé nem látom Yori-t, Zero-t, és az igazgatót. Eddig nekem ők voltak a mindeneim, és most olyan, mintha egy szem pillantás alatt, el fújta volna őket a szél. Szörnyű érzés.Nagyon hiányoznak nekem, főleg Zero. Nem tudom miért, nem szabadna ezt éreznem, hiszen már Kaname mellet a helyem, és...Zero...Zero vámpír vadász, én meg vámpír. De még is, borzasztóan hiányzik.
- Yuuki, meg érkeztünk. Mostantól itt fogunk élni. Hogy tetszik? -kérdezte Kaname. Nagyot dobbant a szívem, és igyekeztem gyorsan válaszolni.
- Szép, de még is hol vagyunk? - kérdeztem.
- A Kuranok birtokán, ez a kastély a birtok közepe.
- Úgy érted a mi szüleink is itt éltek ?
- Úgy van Yuuki. Miért zavar ez téged?
-Nem de hogy is- el mosolyodtam, majd folytattam- ép ellenkezőleg, örülök neki hogy abban a házban élhetek amibe régen a szüleink is.- Beléptünk az ajtón, és én el nem mondhatom hogy mennyire idegenek éreztem magam, annak ellenére hogy ez régen a szüleim lakása volt. Még ebben a tudatban is. Bizonyára azért volt ilyen érzésem, mert csöppet sem hasonlított a Cross Akadémiára. Már a színe is más volt: míg az Akadémia falai szürkék voltak, a kastély pedig sárga. A kastélyba rengeteg rózsa lóg a falról, míg az akadémia falát semmilyen virág nem díszítette. Zero biztos azt mondaná erre a gyönyörű kastélyra hogy, túl csicsás, meg látszik hogy a vámpírok tanyája. Föl akartam menni a lépcsőn, hogy körül nézzek fönt egy kicsit, de Kaname meg állított, és egy kupacba hívott mindenkit, hogy el mondja ki-kivel fogja tölteni mostantól az éjszakákat.
-Akatsuki, te Ruka-val leszel egy szobába a földszinten, Rima te Shiki-vel az emeleten, Aido te egyedül leszel a földszinten, hogy tudjad gyűjteni a "kincseidet".
-Akkor már gyűjthetek kincseket, Kaname? - kérdezte lelkesen Aido. Kaname el mosolyodott.
-Ahogy te gondolod, de te takarítasz utána...
- De...
-Semmi de Aido.-mondta fegyelmezően Kaname
-Kaname úrfi, az én szobám hol lesz? -kérdeztem, kicsit meg lepetten.
-Yuuki te velem leszel egy szobában az emeleten, gyere oda vezetlek.-válaszolt Kaname.Föl értünk a szobába. Meg lepően csak egy ágy van, a szoba közepén. Furcsának találtam, talán már egyből egy ágyba akar velem aludni? Hiszen még csak nem rég tudtam meg hogy mit érez, és már egyből egy ágyba akkar velem aludni?
-Kaname...-szólaltam meg végül, nagyon halkan, és félve, amit bizonyára észre vett a hangomon.
-Yuuki kedves, ne félj, mond mi a baj?
-Nincsen semmi baj, miből gondolod hogy baj van? Csak azt akartam kérdezni, hogy én hol fogok aludni, mert itt csak egy ágy van
-Egy más mellet fogunk aludni, hiszen jegyesek vagyunk, és ez a jegyeseknél így szokás.-Mondta Kaname mosolyogva. Vagy te nem akarsz egy ágyba aludni velem?-kérdezte. Nem akartam meg bántani, ezért nem mondtam el neki, hogy ez mennyire furcsa nekem
-De hogy nem, csak kérdeztem.- feleltem. Ki pakoltunk, és egyszer csak kopogást hallottam. Kaname ki ment egy kicsit levegőzni, így hát el képzelni se tudtam hogy ki az.
-Ki az?-szólaltam meg végül, félve.
-Bocsánat, én csak a szobalány vagyok, Kaname uram küldött, hogy meg kérdezem, nem kér e egy kis teát esetleg?- kérdezte a szoba lány.
-Őőő..köszönöm nem kérek.-válaszoltam. Láttam hogy ki akar menni az ajtón. Nem akartam hogy el mennyen, hisz kérdezni akartam tőle pár dolgot, így hát utána szóltam.
-Őőő..izé...-nem tudtam hogy szólítsam meg, hisz szoba lánynak nem akartam hívni, a nevét pedig nem tudtam. De azért vissza fordult.
-Igen kisasszony, még is csak kér teát?-el mosolyodtam.
-Nem nem kérek köszönöm, csak beszélgetni szerettem volna egy kicsit. Tudod új vagyok itt...hogy hívnak?
- Tudod nekem nincs időm cseverészni, sok a dolgom. A nevem Ronalda mellesleg. Most pedig mentem, további jó napot kisasszony.-mért volt ilyen goromba, én csak beszélgetni szerettem volna...-hirtelen megint ki nyílt az ajtó. Meg vallom meg ijesztett kissé. Rima volt az.
- Szia Yuuki, ne ijedj meg nem akarlak bántani. Tudod, régen nem nagyon foglalkoztam veled mert embernek hittelek, de szimpatikus voltál...valamennyire, úgy hogy, ha társaságra vágysz, akkor én itt leszek.-hallgattam, nem tudtam meg szólalni annyira meg lepődtem a ténytől, hogy a lány akitől régen rettegtem most barátkozni akar velem.
-Hát...akkor viszlát Yuuki-köszönt el Rima, pár perc után amikor látta hogy nem felelek. Biztos úgy gondolta, hogy vissza utasítom az ajánlatát.
-Rima várj, ne menj el! Mért nem jössz be?-kiáltottam rá gyorsan.Ő pedig meg fordult, és be jött a szobába. Leült az ágyra, és várta hogy mit mondok most neki.Én pedig be csuktam az ajtót, hogy Kaname ne haja.
-Ugye amit most mondok neked nem mondod el senkinek?-kérdeztem
-Természetesen nem, hogy ha ez a kívánságod. De még is mi az amit más nem tudhat?-el mondtam neki mindent hogy mennyire hiányzik az akadémia, és hogy azért nem mondom el Kanaménak, mert hogy nem akarom őt meg bántani. Hiszen ő biztos úgy érezné hogy Zerot választom helyette, és hogy itt nem érzem jól magam. Ami persze igaz is lenne.
- Yuuki, te szerintem csak kényszerből jöttél el az Akadémiáról ! Te szíved szerint inkább Zeróval maradtál volna, igazam van? Mert igazából őt szereted.-mondta Rima, meg magyarázva ezzel az érzéseimet, majd ki lépett az ajtón. Én le ültem az ágyra, és el gondolkodtam mind azon, amit Rima mondott. Talán lehet, hogy azért hiányzik annyira Zero mert szeretem ? Egyre biztosabb lettem abban hogy Rimának igaza van...
2.éj: Választás
Kaname már fel kelt. Hiányoltam, mert jelenleg ő az egyetlen akibe meg bízok, még akkor is ha tegnap Rima nagyon kedves volt. Lehet hogy csak Kaname kérte meg hogy legyen figyelmes velem. Nem tudom, olyan rossz ez így, nem tudom hogy tényleg kedves akart velem lenni, vagy csak Kaname kérte erre, hogy ne érezem magam egyedül. Akár hogy is, nagyon el gondolkodtam azon, amit mondott, és igazából semmi újat nem mondott, csak ki merte mondani azt, amit én soha se mertem volna. Olyan szívesen vissza mennék a Cross Akadémiára, de nem akarom meg bántani Kanamét. Úgy érezné hogy nem szeretem, pedig nem így van. Szeretem, de csak úgy mint egy testvért.
A gondolataimból egy kopogás zökkentett ki. Ronalda volt az.
-Jó reggelt kisasszony! Kaname úrfi lent várja önt.- mondta Ronalda. Nem akartam hozzá szólni, mert tegnap olyan durva volt velem, de ettől a magázódástól, fel állt a szőr a hátamon.
-Várjon Ronalda!-kiáltottam utána. Meg fordult, és rám nézett, várta az utasítást.
-Kérlek ne magázzál, nyugodtan tegezél, és figyelj te is vámpír vagy?-kérdeztem, kíváncsian.
- Igen én is vámpír vagyok-feleltte
-Tiszta vérű?-kérdeztem, hisz érdekelt hogy ő is közénk való e, és ha igen akkor miért dolgozik szoba lány ként.
- Igen én is tiszta vérű vagyok, akár csak te Yuuki, és szeretnék elnézést kérni így utólag is a tegnapi viselkedésem miatt.
-Semmi baj, bár meg vallom eleinte haragudtam, de meg van bocsátva. De ha tiszta vérű vagy akkor mér dolgozol szoba lány ként?
-Azért mert nekem ez egy meg tiszteltetés, hogy a vámpír vér legtisztábbjának szolgálhatok. Kaname nem csak egy egyszerű tiszta vérű, ő a legnemesebb tiszta vérű. Bár én nem nagyon szeretem Kanmét, de akkor is egy meg tiszteltetés. Egyébként, én nem vagyok jó társaság a számodra mert én minden Kurant tiszta szívből gyűlölök. Ha tehetném el pusztítanám őket a föld színéről, úgy hogy még az emlékük se maradjon.
-Miért utálod ennyire a családomat, és engem Ronalda? Tán bántottunk téged valamikor?- kérdeztem meg rémülve, mi közbe Zeron járt az agyam, hogy valahogy ő is így gondolja. De tudom, hogy Zero soha nem bántana egy Kurant se, miattam. Legalábbis remélem.
-Hogy miért utálom? Mert azt hiszik hogy ők a nagy urak, azt hiszik övék a világ. Lehet hogy te még nem így gondolkodsz, de mivel Kuran vagy, és Kaname jegyese, hamarosan te is ilyen leszel. Amint rá jössz hogy mekkora erőt birtokolsz. - válaszolta Ronalda dühösen, majd be vágta maga mögött az ajtót. Én pedig el indultam lefelé a lépcsőn. Ki érve az ajtón érdekes látvány fogadott. Akatsuki és Ruka volt ott. A képből úgy szűrtem le, hogy Ruka már nem Kanaméba szerelmes, ugyan is Akatsukival enyelgett. Vörös arccal rohantam ki az ajtón, ki a kastélyból. Rimát kerestem Gondoltam biztos kint van, és kint is volt. Shikivel....őőő....csókolózott. Kíínos. De nem is én lettem volna ha nem a legrosszabb idő pontban jövök. Úgy szakadtak el egymástól mint az ijedt madarak. Be akartam menni, de tudtam hogy ott meg Ruka és Akatsuki turbékol. Így tehát csak egy helybe álltam mint egy rakás szerencsétlenség. Shiki már morogni akart, hogy miért nem megyek valamerre, de Rima lágyan a vállára tette a kezét, nyugtatás képen, majd meg szólalt:
-Yuuki mit keresel? Valami baj van?- kérdezte Rima
- Minden rendben, természetesen! Téged kereslek!
-Akkor mennyünk fel a szobámba és, ott majd el mondhatod amit szeretnél.-El indultunk föl fele a lépcsőn, Rima szobája felé.
-Igen Yuuki, mit szerettél volna mondani?
-Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért meg zavartalak Shikivel- folytatni akartam, de közbe vágott
- Mindegy Yuuki, hagyjuk ezt a témát, nincs semmi gond. De mit is akartál mondani?- mondta Rima, és éreztem a hangján, hogy neki is kínos a téma, meg is bántam, hogy föl hoztam a témát.
-Ja, igen, Zeroról lenne szó. Tudod be látom igazad volt, és most tanácsot szeretnék tőled kérni. Tudod, olyan szívesen vissza mennék de nem akarom meg bántani Kaname úrfit. Most mit csináljak?
- Nem tudom...Mérlegelj. Döntsd el, hogy neked mi a fontosabb. az hogy Kanaménak ne okoz fájdalmat, vagy az hogy láthasd azokat, akiket látni szeretnél.- mondta, majd magamra hagyott.
Meg van! Tudom már hogy csinálom azt, hogy ne bántsam meg Kanamét, de még is lássam azokat akik most annyira hiányoznak. Meg kérem Kanamét, hogy mennyünk el látogatóba az akadémiára.
Gyorsan szaladtam le a lépcsőn, Kanamét keresve. Lent ült a kanapén, vér tablettát kortyolgatva.
-Jó reggelt Yuuki! Gyere ülj ide mellém! Hova sietsz ennyire?-mellé ültem. Ő abban a pillanatba, meg ragadt és erősen magához ölelt.
- Jó,jó reggelt Kaname! Hozzád siettem, mert meg akarlak kérni, hogy mennyünk az akadémiára, látogatóba.
-De hiszen még csak most jöttünk, és egyébként is, neked már semmi közöd a Cross Akadémiához, mi nem megyünk oda vissza többé. -el keseredtem.
-De miért Kaname, miért? Eddig én ott éltem, ott van az igazgató és Yori is -
-Sajnálom Yuuki,sajnálom-kezdtem bele törődni, hogy választanom kell.
-Yuuki kedves, van még valami?
-Igen. Van itt egy furcsa szoba lány, a neve Ronalda. Ismered?
- Yuuki messzire kerüld őt el. Veszélyes. Gyűlöli a Kuranokat, és az az egyetlen célja hogy el tüntesse őket a föld színéről. Állandóan azon mesterkedik hogy meg szerezze a kellő erőt a hoz, hogy el pusztítson minket. Vigyáz vele Yuuki, mert ha meg szerzi a hatalmat, akkor te leszel az első számú célpontja, csak úgy ahogy Ridonál is te voltál. Vigyáznunk kell vele, neked is Yuuki. Most nem lesz itt Zero hogy meg mentsen minket.- mondta Kaname gond terhelten. Majd fel kelt a kanapéról, és elment. Nagyon meg rémisztett az, amit mondott, csak ugyan ilyen veszélyes lenne az a nő?. Nem hagyhatom itt Kanamét ezzel a nővel. Egyszerűen nem tehettem ezt vele.
3.éj: Álom Szerelem
-Zero! Zero mi a baj? Zero válaszolj! Jaj, ne E szintű lettél. Bocsánat Zero, de meg kell hogy öljelek! -Durr.
-Sajnálom Zero, igazán sajnálom, de nem volt itt Yuuki, hogy meg tegye, ezért kellet nekem.
-Zero!-ugrottam fel rémülten az ágyból, fel ébresztve ezzel Kanamét
-Mi van Yuuki? Mi a baj?-kérdezte Kaname
-Én..én-és nem tudtam mondani, mert a könnyeim meg akadályoztak benne. Hangos, és keserves sírásba kezdtem. Nagyon meg rémített az álmom.
Mi van ha Zero már tényleg E szintű, vagy már talán meg is halt, és lehet hogy én nem teljesítettem a neki tett ígéreteimet. Köztük a legfontosabbat, hogy én végzek majd vele, lehet hogy az igazgatónak kellet végül meg ölnie?
-Yuuki ne sírj, bármi is az, meg oldjuk, kérlek ne sírj, annyira fáj, hogy sírni látlak téged. Én tettem valamit, amivel meg bántottalak, mondjál már valamit, kérlek Yuuki....kérlek-mondta Kaname, szinte már könyörögve. Muszáj volt el mondanom neki, bár nem nagyon akartam el mondani, hisz ismerem a véleményét, még ha nem is mondja ki azokat.
-Én én csak rosszat álmodtam...azt hiszem.-mondtam, a könnyeimmel harcolva. Nem mondtam el neki hogy Zeroval kapcsolatos volt az álom, hát ha nem kérdez rá. De tévedtem....
-Kivel kapcsolatos volt ez a rémes álom, talán Kiryuval?
-Ami azt illeti igen, Kaname.
-Értem, megyek, hozok neked egy forró teát, te addig próbálj meg nyugodni-mondta Kaname, és el indult az ajtó felé. Én el merengtem a gondolataimba, ami nem hogy meg nyugtatott volna, még jobban el keserített.
Most akkor mi legyen, maradjak Kanaméval, vagy mennyek inkább vissza az akadémiára. Mindenhol szükség van rám. Kanaménak, amiatt a nő miatt, Zeronak pedig...neki...félek, hogy már nem is él.
-Yuuki! Itt a tea, kicsit el bambultál, nem de?
-Őőőő..de, egy kicsit. Köszönöm a teát.- mondtam rémülten, mi közbe a teáért nyúltam. Nagy nehezen, úgy ahogy meg nyugodtam, de még mindig aggódtam Zero miatt.De azért le feküdtem, hogy Kaname tudjon aludni. -meg vártam míg el alszik, utána le mentem a lépcsőn. Úgy gondoltam, vissza megyek az akadémiárra, de elöbb be meggyek Rimához, el búcsúzni, hisz ő ilyenkor már ébren szokott lenni, és olyan kedves volt velem mostanában.Lent furcsa zajokat hallottam. El indultam le felé a lépcsőn, hát ha láttok is valamit. Csak hogy a hang, a hátam mögül jött. Erre már csak akkor jöttem rá, amikor egy kéz durván meg fogta a vállamat. Ronalda volt, az.
-Jó estét Yuuki kis asszony! Mint keres itt, ilyen késő éjjel? Talán el vesztett valamit? Akár hogy is, most végzek veled. Annyit iszok belőled, amennyit csak tudok.-mondta halkan, a fülembe suttogva. Majd át karolt, szorosan magához ölelt, és már a szem fogait meresztgette a nyakam felé, amikor kinyílt az ajtó.
- Veszed le a mocskos kezed róla!-hallatszott a hang, bár nem láttam a félelemtől, tudtam hogy Zero az. Ő is volt. Ronalda el futott. Zero hagyta, bizonyára nem volt kedve utána futkorászni, ilyen hosszú út után. Amikor Ronalda végre el engedett, egyből Zero felé szaladtam, hogy meg öleljem, de ő nem engedte .
- Yuuki, most te jössz. Nem tudom emlékszel e, de meg mondtam, egyszer végzek veled. Most jött el az a pillanat. - ismét a könnyeimmel harcoltam, és most se voltam elég erős a hoz, hogy győzzek felettük. Rém szegezte a Bloode Rose-t.Reménykedtem hogy nem teszi meg, mert még szeret...
-Hát akkor gyerünk Zero, mire vársz, de beszélgessünk, ha nem tedd amit tenned kell. De mielőtt meg teszed, tudnod kell valamit Zero.... szeretlek! -vallottam be.Amint ez ki mondtam, Zero hirtelen ki ejtette a kezéből a Bloode Rose-t
-Yuuki...-mondta halkan. Szerintem nem igazán hitte el hogy komolyan beszélek.
-Igen Zero...-mondtam, mert kíváncsi voltam hogy most erre mit mond. De ő közelebb lépett, és szorosan magához ölel. Azt hittem, a véremből akar, inni, mert a nyakam felé fordította fejét, de csak a vállamra tette. Sokáig így maradtunk, ésén persze nagyon örültem, hogy sok idő után végre ismét együtt lehetünk. Végül aztán Zero meg szólalt.
-Most akkor még is mi lesz Yuuki? Vissza jössz velem az akadémiára, vagy Kuran Kanaméval maradsz?
-Veled megyek Zero. De az éjjeli tagozatosok is had jöjjenek.
-Rendben...ha ez a kívánságod!
-Akkor indulok is, de előtte. Nem vagy szomjas?- Zero meg rémült, és hátrálni kezdett. Majd előjött a vér szomja, és innentől nem volt kérdés, hogy iszik e belőlem. Gyengéden át karolt, és a nyakamba mélyesztette a szem fogait. Meg vallom kissé aggódtam, hogy Kaname fel ébred és le jön.De ez nem történt meg. Be mentem mindenkihez, meg kérdezni, hogy vissza jön e velem az akadémiára. Mindenki vissza jött, egyedül Seiren maradt, ami persze érthető. Mi el indultunk az akadémiára. Aido amikor meg látta Zerot, gyorsan le futott a lépcsőn és át ölelte, mintha már régi jó pajtások lennének.
-Kiryu, annyira hiányoztál, mond csak hogy érzed magad?-mondta Aido, mosolyogva
-Én jól, de te mindjárt rosszul fogod magad érezni egy kézzel.- Aido képéről le fagyott a mosoly.
Kicsit bánt hogy itt kell hagynom Kanamét, de muszáj hogy az érzéseimet kövesem, nem akarom át verni. Fájó szívvel, de el indultam Zeroval. De hiába, még ez se tudta el törölni azt a boldogságot, ami attól a gondolattól kaptam, hogy újra a Cross Akadémia nappalis diákja leszek.
A bokrok között, követtet minket valaki. Meg győződésem, hogy Ronalda volt az, Hisz ahogy Kaname mondta, én vagyok az első számú célpont. Csak arra lennék kíváncsi hogy meg szerezte e már az erőt, a hoz, hogy legyőzze a Kuranokat...de az biztos, hogy ha még nem is, de nem sokára meg fogja, mért követne másért. El értünk egy füves részre, már hajnalodott, rengeteget mentünk, és Aido, nagyon el fáradt, de persze nem a szemünkbe mondta, hogy álljunk meg piheni, csak Akatsukinak morogta oda.
-Akatsuki, szerinted miért nem állunk meg egy kicsit? Fájnak a lábaim, én nem ezt érdemlem. Velem jobban kéne bánni...
-Aido, hallom ám! -morgott Zero.
-Akkor meg mért nem állunk már meg végre?!-förmedt rá Aido.
-Zero, akkor álljunk meg jól van, nem kell annyira sietnünk. Én is fáradt vagyok már.
-A..a..a hercegnő el fáradt miattad Kiryu!!! Ezt nem úszod meg szárazon- mondta Aido mi közbe Zeronak akart rontani
-Csiga vér kis pajtás, meg állunk, de csak is Yuuki kedvéért.-mondta Zero Aidonak.
Lefeküdtem Zero mellé, be csuktam a szemem, de nem aludtam. A bokor mögül Ronalda jött elő, és egy barátja, ismerőse nem tudom ki lehetett, csak annyit tudok, hogy egy hatalmas erejű tiszta vérű vámpír volt, és hogy ő is gyűlölte a Kuranokat, de neki nem volt mersze el pusztítani minket, ezét szövetséget kötött Ronaldaval, olyan módon, hogy Ronalda ivott a véréből.Én tudtam, hogy Ronada innentől már csak a meg felelő alkalomra fog várni, hogy rám támadhasson.
4 éj: Út a boldogság felé
- Azt hittük hogy sose ébredsz már fel- mondta Zero, egy fához dőlve.
-Akkor indulhatunk már? -kérdezte Zero.
-Persze, ne is habozunk tovább-válaszoltam mosolyogva.
Út közbe azon gondolkodtam hogy el mondjam e Zeronak, amit hajnalban láttam. El mondjam e neki hogy milyen nagy veszélybe vagyok.
-Zeroo...-szólaltam meg végül.
-Igen Yuuki
-Semmi- mondtam le horgasztott fejjel. Gondoltam, nem rontom el az örömét azzal, hogy megint a védelmére szorulok. Meg aztán, lehet hogy nem is hitt volna nekem, mivel Kaname mondta azt, hogy Ronalda veszélyt jelent a Kuranokra nézve.
Annyira izgatott vagyok.Már alig várom hogy meg ölelhessem Yori-t. Arra azért kíváncsi vagyok hogy szükség lesz e még fel ügyelőkre, vagy már mindenki tudja, hogy az éjelis diákok vámpírok, és ha nem tudják akkor hogy fogom nekik meg magyarázni, azt a sok változást, ami velem, körülöttem történt, és történik mostanában. Érdekes lesz.
-Yuuki, ugye nem bántad meg azt, hogy el jöttél velem? -kérdezte Zero. Úgy viselkedik, mint aki még mindig nem hiszi el azt, amit tegnap a saját számból hallott.
-Nem Zero, egy csöppet se bántam meg. Tudod, azt bántam meg hogy el mentem, és itt hagytalak, még ha csak egy rövid időre is, de egyedül voltál. Újra a magányba taszítottalak, csupán csak a kötelesség érzetem miatt. Kérlek negyűlölj e miatt.- mondtam neki. Valóban így éreztem, nagyon el szomorított hogy egyedül hagytam, újra.
-Yuuki...mondtam már ki tudna téged gyűlölni. Téged nem lehet gyűlölni.-mondta halkan.
-Akkor akkor se gyűlöltél amikor meg tudtad hogy egy tiszta vérű vámpír vagyok?-kérdeztem. Én azt hittem, hogy akkor tiszta szívéből gyűlölt engem.
-Nem Yuuki, nem gyűlöltelek. Csak haragudtam, és nagyon csalódott voltam, de akkor is szerettelek.= annyira jól estek Yuuki szavai. Nem is tudtam hogy így érez.Hiába lett vámpír még mindig ugyan olyan kedves, mint az a kis kíváncsi lány a nappali tagozatról. Nem hiszem el, hogy tényleg engem választott Kuran Kaname helyett. Amikor régen is mindig őt fürkészte a szemivel, és a vére ízén is éreztem, hogy Kanaméért van úgy oda. akkor még is, mi ez a nagy változás...
-Zero! Zero mi bajod van, teljesen el bambultál, pedig azt én szoktam.
-Semmi bajom. Csak el gondolkodtam.
-Mond csak Zero, ki békültél már Ichiru-vel, vagy még mindig ölitek egymást?- azt hiszem ez az a kérdés amit jobb ha nem tettem volna fel. Zero szemébe könnyek kúsztak
-Yuuki te még nem is tudod? Ichiru meg halt, a kezem között. Az utolsó pillanatban ajánlotta fel magát nekem, hogy igyak a véréből, és én meg tettem, mert muszáj volt meg tennem.- mondta válaszul a könnyeivel szenvedve.Megint a legfájóbb pontját sikerül el találnom, már megint jóól bele trafáltam, "szép munka" ismét. Olyan ostoba vagyok.
-Sajnálom Zero- mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem, hogy érezze, hogy én is osztozok a bánatában.
-Zeroo...te sírsz? Még is mért sírsz, akár egy csecsemő?-kérdezte Aido, meg lepődve, hisz nem láttam még ilyen bánatosan.
-Hagyd most Aido! Hidd el minden oka meg van a sírásra- förmedtem rá, mert bántott hogy így bánik Zeroval, amikor azt se tudja hogy mi a baja.
-Igen is Kuran hercegnő, én nem akartam, bocsánat Zero- persze, mindenki körbe állt minket, és láttam hogy Zerot zavarja
-Menjetek el innen, menjetek már! -kiáltott Zero, könnyes szemekkel. De mintha a kísérőim ezt meg se hallották volna, továbbra is csak álltak egy helybe, és nézték, ahogy Zero zokog.
-Menjetek már, nem hallottátok mit mondott Zero ?! - kiáltottam rájuk én is, hiszen tudtam hogy rám hallgatni fognak
-Igen is Kuran hercegnő, már itt sem vagyunk- mondták majd szét széledtek, egy egy fa törzséhez heverészni. Mi után Zero végre nagy nehezen meg nyugodott a karjaim között, tovább indultunk. De nem sokára megint meg kellet állnunk egy kis pihenőre, mert már sötétedett. Hiába voltunk mind vámpírok, semmi kedvünk nem volt olyan sokat menni egy nap.
-Tudom már közel vagyunk Yuuki, de nem bánod ha most meg állunk igaz?- kérdezte Zero. Tetszett hogy ilyen figyelmes velem.
-Természetesen Zero meg állhatunk, már én is fontolgattam hogy meg kéne piheni.-le feküdtünk,ismét nem tudtam aludni, csak úgy ahogy Zero és Aido sem. De ők azt hitték hogy én alszok.
-Zero, áruld már el, miért sírtál ma délután? -kérdezte Aido kíváncsian Zero-t. Én azt hittem egyből rá fogja a Bloode
Rose-t, hogy még is hogy mer ilyent kérdezni, amikor egyszer már tisztázta vele, hogy semmi köze hozzá. De nem így történt. El mondta neki.
-Sajnálom Zero, de nem tudom ezért mért kell sírnod, amikor egyszer gyűlöltétek egymást. Akkor inkább örülnöd kéne, nem igaz?- na, itt borult ki a pohár Zeronál. Tulajdon képen nem is értem hogy miért, hiszen Aido tényleg mindig csak annyit látott a kapcsolatukból hogy gyűlölik egymást.
-Aido! Sose kívántam Ichiru halálát, és ahogy később rá jöttem ő se az enyémet, úgy hogy ha egy mód van rá, akkor inkább ne szólaljál meg többet.-kiabált rá Aidora.
-Jól van! Nem vagyok én Zero&Ichiru fan! Úgy hogy nem kéne egyből rám ordítanod! Jó éjszakát Kiryu Zero!-mondta Aido, mint aki komolyan meg sértődött, és tényleg alvásra hajtotta a fejét, csak úgy mint Zero. Pár perc múlva már hallottam hogy horkol Aido.
-Yuuki, te végig fönt voltál? -kérdezte Zero
-Igen! Mért baj?- kérdeztem
-Nem de hogy is, előtedd nincs semmi titkolni valóm. Nyitott könyv vagyok előtedd, hisz neked köszönhetem azt hogy most itt lehetek, hogy még nem vagyok E szintű. Nem tudom elégszer meg köszöni neked Yuuki.
-De hát Zero, ezen nincs mit meg köszöni. Tényleg, igazán nincs mit.
-De hogy nem Yuuki. Neked köszönhetem az életemet.
-Jól van ne fényez már ennyire, inkább azt mond már meg, hogy már vége van e. Már nem vagy veszélybe attól hogy E szintű leszel?
-Sajnos még mindig E szintűvé válhatok. Ennek sose lesz vége Yuuki. Ezért nem értem mért nem maradtál inkább Kuran Kanaméval
-Mert téged szeretlek Zero, és őszintén szólva nem hiszem hogy E szintű leszel, szerintem téged ez a veszély már nem fenyeget. De próbáljuk ki. Aido hozott magával egy kardot....-mondtam, és meg vágtam magam a karddal, mert tudni akartam hogy veszélybe van e még. Minden képen vele maradtam volna, de tudni akartam
-Yuuki,Yuuki, látod, most már te is látod igaz-mondta, mi közbe rá jött a szokásos vér szomja, a rohama. Lassan át ölelt, és ivott. Nem haragudtam érte sőt, de tudtam, hogy ő gyűlöli magát érte. Shiki épp föl kelt
-Jézus, ti meg mit csináltok- kiáltott rémülten, mi közbe el takarta a szemét, a kezével. De Zero észre se vette, én pedig nem tudtam válaszolni. Kis idő múlva, Zero magához tért a vérszomj is el hagyta, el aludtunk mind ketten, és én alig vártam már a holnapot, amikor már biztosra tudtam hogy el érjük az Akadémiát. Vajon sírni fog e az igazgató, és vajon hogy örül majd nekem Yori....
5 éj: Otthon édes otthon
Másnap el értük az Akadémia kapuját. A kapuba Yagari és az igazgató álltak, beszéltek valamiről...illetve Yagari kiabált az igazgatóval. Amikor közelebb értünk, akkor már tisztán értettem, hogy miről beszélnek:
-De hát, Ronlda veszélyes, fent van a listán muszáj végeznem vele, értsd meg! Téged az nem érdekel hogy Yuuki is veszélyben lehet? -kiabált Yagari
-De hát Yagari, még is honnan szerezne Ronalda olyan hatalmas erőt, hogy veszélyt jelentsen a Kuranokra? Álmodozni meg csak szabad-mondta az igazgató.
Szóval Ronalda már a vadászok listájára is fel került. Vajon Zero ismeri már, tudja mekkora veszélyben vagyok? Remélem nem tudja, nem akarom ezzel fárasztani, és egyébként is, itt biztonságba vagyok. Nem hiszem hogy Ronalda ide is követtet minket. Olyan közel értünk, hogy az igazgató észre vett minket.
-Yuuki...kis lányom, hát vissza jöttél a papához? Olyan okos kis lány vagy! -mondta sírva az igazgató
- Igen, vissza jöttem ig..apa!-mondtam el mosolyodva, majd folytattam
-Hol van Yori? -kérdeztem.
-Yagari!-szólt rá, Kaien
-Igen!
-Meg tennéd hogy szólsz Yorinak hogy, van neki egy kis meglepetésem?
-Természetesen, már indulok is-mondta morogva, mi közbe meg simogatta Zero fejét.
Be mentünk, majd meg érkezett Yori. Azt vártam hogy majd a nyakamba ugrik, de most e helyett, teljesen le dermedt. Lehet, hogy már meg se ismer?
-Yuuki...jól látom te vagy az! Drága barátnőm!- mondta, majd felém rohant, és a nyakamba ugrott...végre :).
-Úgy örülök Yuuki, annyira hiányoztál!-folytatta Yori.
-Én is nagyon örülök Yori, te is nagyon hiányoztál nekem-mondtam én is.Majd az igazgató irodájába mentem Zeroval, és a kísérőimmel.
-Igazgató, most mi újra éjelis diákok leszünk?-kérdezte Ruka az igazgatót.
-Persze hogy vissza térhettek az én gyönyörű iskolámban
- Szükség lesz akkor még fel ügyelőkre? És én és Zero, most nappalis, vagy estis diákok leszünk? Tudják a nappalis diákok, hogy a régi éjjeli tagozatos diákok vámpírok voltak?-kérdeztem kíváncsian
-Csak ne olyan hevesen drága Yuuki....természetesen a titok, az még most is titok, ezért még mindig kellenek a fel ügyelők. Azt meg majd ti el döntitek, hogy nappalis, vagy inkább estis diákok akartok e lenni
-Én maradok a nappali tagozaton, és gondolom Zero is-mondtam.
-Rendben, akkor ezt meg beszéltük-mondta nyugodtan az igazgató, majd az ablak felé fordult. Az éjjeli tagozat el indult a szállója felé, hogy elő pakoljon, én pedig fel vettem az egyen ruhát, mert az igazgató azt mondta, hogy ünnepséget rendeznek az esti tagozat tiszteletére.
-Yuuki, te érted minek ez a fel hajtás?-kérdezte Zero. Örültem hogy végre hozzám szól, hisz mióta ivott este a véremből, azóta olyan feszült, és nem is szólt hozzám azóta.
-Nem nem értem... de így legalább bele rázódunk a munkába :D ! Mond csak Zero, miért vagy olyan feszült velem, nem mersz rám nézni, és nem is szóltál hozzám, eddig. Miért csinálod ezt?-kérdeztem tőle.
-Csak tudod annyira szégyellem magam, annyira meg gyűlöltem magamat. Te olyan rendes vagy hozzám, én én meg úgy hálálom meg neked, hogy beléd mélyesztem a fogaimat, és a véredet szürcsölöm a nyakamból. Egy szörnyeteg vagyok. -de hát Zero én nem haragszok rád e miatt. Annyit iszol belőlem amennyit csak szeretnél-erre rám nézett, és rá jött az az őrületes vér szomj. Nem volt választása, innia kellet belőlem.
-Yuuki...te nem vagy szomjas? Tee nem akarsz inni?- kérdezte Zero, zavartan.
-Tudod Zero, én is innék, de belőled nem akarok, ki véve ha te meg engeded.-mondtam neki zavartan. Nem akartam belőle inni, mert amikor először ittam belőle, akkor itt kelet hagynom, de már annyira vágytam a vérére, hogy muszáj volt neki meg mondanom, nem hazudhattam ekkorát, így hát én is ittam belőle. Majd kopogást hallottam. Akatsuki volt az.
- Yuuki, az igazgató azt mondta hogy fél óra múlva mutatnak meg minket, de előtte beszélni szeretne veled, úgy hogymeny az irodájába.-mondta nekem Akatsuki, majd ki ment az ajtón.
-Yuuki ez a vámpír itt esti tagozatos diák szeretne lenni, mit gondolsz?-mondta az igazgató, mivel mostantól én ügyelek az esti tagozatosokra, mint tiszta vérű. Én vettem át Kaname helyét. Az új lány Ronalda volt az. Gondoltam nem lesz abból semmi baj hogy ha ide engedem őt, hisz itt biztonságba vagyok, és így legalább nem veszélyezteti Kanamét.
-Persze, nyugodtan lehet esti tagozatos, nem lesz gond. -mondtam, majd siettem az udvarra, hogy segítsek Zeronak, a felügyelésbe.
6.éj: Félek
Bár az igazgatónak azt mondtam hogy minden rendben lesz, de nem tudtam el hinni hogy Ronalda ne úgy jöjjön az akadémiára hogy valami hátsó szándéka legyen. Félek, és mégy csak Zeronak se mondhatom el. Remélem, hogy fölösleges az aggodalmam. Azért jobb lesz ha vigyázok.
Ki nyílt a kapu, és hallottam a jól meg szokott , rajongást. Az éjjeli tagozatosok is úgy viselkedtek ahogy máskor szoktak. Úgy tettek mintha semmi sem történt volna. Viszont a lányoknak fel tűnt, hogy Kaname nincs köztük. Össze súgtak egymás között, hogy vajon Kaname hol van? Már nincs az esti tagozaton? Vagy csak nagyon le maradt?. Gondoltam, meg kell nekik mondani hogy Kaname már nem ide jár, ne hogy aztán a szálló körül legyeskedjenek, azért hogy meg találják. Ezért mi után vége lett az "ünnepségnek" el mentem az igazgatóhoz, hogy meg beszéljem vele a dolgot. A folyosón össze futam Ronaldaval. Remegni kezdtem.
-Tiszta vérű létedre félsz tőlem? Ez érdekes, mondjuk van miért félned! Minden okod meg van rá. Milyen buta voltál, hogy meg engedted hogy ide járjak-mondta mosolyogva.
-Nem voltam buta, hisz úgy se szerzed meg azt a hatalmas erőt, ami a hoz kellene, hogy legyőzd a Kuranokat!-kiáltottam rá, hogy éreztessem vele, hogy egy csöppet se félek, ami persze nem volt igaz, de neki akkor is azt kell látnia, hogy nem félek.
-Tényleg így gondolod? Akkor meg miért remegsz? Szánalmas vagy Yuuki, úgy mint a többi Kuran-mondta kacagva.
-Na most hagyd abba! Még is mi a bajod? Mi a bajod velem és a Kuranokkal, mert hogy nem csak a személyiségünk, az biztos-kérdeztem tőle, mert érdekelt hogy még is miért utál ennyire, amikor én őt soha nem bántottam
-Tényleg tudni akarod? Akkor el mondom! Nekem nem a Kuranokkal van bajom, ha nem személyesen Kuran Kanaméval egyedül. A családot csak azért utálom, mert Kaname szereti őket, és ezért foglak téged is meg ölni, hogy ő szenvedjen. Milyen nagy szerű érzés lesz majd a véredet inni, mámorító lesz, és közbe majd arra gondolok hogy mekkora fájdalmat okozok Kuran Kanaménak. Sajnállak, lehet hogy te egy rendes lány vagy, de Kuran, ezért pusztulnod kell.-mondta majd el ment. A hátam mögött állt Zero, lehet hogy hallotta hogy miről beszélünk? Remélem nem....
-Yuuki mit beszéltél azzal a lánnyal, bántott téged? Olyan bánatosnak látlak. Vagy csak Kuran Kanamét hiányolod?
-Nem Zero, de hogy bántott, csak meg kérdezte hogy merre van a szálló, és igen ha tudni akarod hiányzik Kaname. Egy szóval se mondtam neked hogy nem szeretem Kanamét! Őt is szeretem, csak őt úgy mint egy jó barátod, mint a bátyust. Érted Zero...és mond csak te hol jártál egész nap?
-Szóval ez a baj, Kuran Kaname ismét....na mind egy.-mondta majd el akart menni. De nem bírtam el engedni, mivel úgy éreztem hogy meg bántottam, meg egyébként is olyan keveset láttam. Utána nyúltam és meg fogtam a kezét.
-Ne menj még el! Egész nap nem láttalak, hiányzol, nem azért jöttem vissza hogy így se lássalak! Meg bántottalak? Hova sietsz? Valamit, még mindig titkolsz elöttem? -kérdeztem. Lehet hogy még mindig nem értem meg Zerot?
-Yuuki....én...=nem mondhattam el neki, hogy a hűn áhított Kanaméja véréből ittam. Főleg, ha még maga Kuran Kaname se mondta el neki. De ugyan akkor meg érdemelné, hogy őszinte legyek vele. Bár az az érzésem, hogy ő is titkol elöttem valamit, valamit, ami nagy veszélyt jelent, és lehet hogy kapcsolatban van az új lánnyal. De miért nem mondja el nekem, amikor nekem bármikor bármit el mondhat.-Meg fordult és, lágyan meg ölelt. Nem tudom, mikor ölelt meg ilyen lágyan, és hogy mikor éreztem magam ilyen jól, mint akkor az ő karjaiban, talán akkor amikor meg láttam a kastélyba.
-Zero valami, valami baj van? Meg bántottalak?-kérdeztem tőle. Pár perc múlva apró könny cseppek hullottak Zero szeméből. Annyira de annyira meg sajnáltam szegényt. Biztos én bántottam meg valamivel, már megint, szokás szerint.
-Zero, ugye tudod hogy én soha de soha nem foglak téged magadra hagyni, történjék bármi, többet nem hagylak egyedül meg ígérem!-mondtam neki, mire fel emelte a fejét és rá nézet.
-Yuuki, el kell mondanom valamit....-kezdte el végre, de meg jelent Yori.
-Gyere már Yuuki! Mire vársz, gyere le feküdni! Vagy meg zavartalak titeket?-kérdezte zavartan. Zero csalódottan félre csüggesztette a fejét. Boztos valami nagyon fontos dolgot akart nekem el mondani.
- Persze Yori megyek már egy pillanat.
-Rendben Yuuki, de akkor siess! Viszlát Zero!-mondta, majd el ment.
-Akkor viszlát holnap Zero! Majd holnap el mondod amit szerettél volna!-mondtam. Megöleltem, majd el mentem Yori után.Zero is el indult, de Ronaldaval találta magát szembe.
-Szóval te vagy Zero! Csak nem meg ijedtél!-Zero rá szegezte a Bloode Rose-t, mintha csak tudta volna hogy veszélyt jelent.
-Igen én vagyok Zero! Még is ki vagy te, és mit akarsz Yuukitól?-kérdezte sietősen
-Na, na! Csak ne rohanjunk annyira előre! Elösszőr ismerjük meg jobban egy mást. Te vagy az a híres vámpírvadász egyik ikre, a Kiryu családé igaz jól mondom...
-Úgy van, de ha lehet ne húzzuk az időt!
-Csiga vér, csiga vér! Mond csak, nem vagy szomjas? Mert én szívesen meg itatlak!-mondta, mi közbe végig simította a kezét Zero nyakán. Majd meg vágta a kezét, és Zero elé tartotta, hogy lássa, és érezze a vért. Bizonyára az volt ezzel a célja, hogy Zero igyon a véréből, és ezzel fájdalmat okozzon nekem. Zerora valóban rá tört a vérszomj, de nem ivott Ronalda véréből, sőt el lökte maga elől a kezeit
-Na, most mért bánsz velem ilyen durván, amikor én olyan kedves vagyok hozzád
-Ne szórakozz! Takarodj el innen, takarodj!-kiáltott rá Zero.Én épp ki léptem, levegőzni, amikor észre vettem, hogy hogy kínozza. Gyorsan oda rohantam
-Hagyd őt békén! Ő nem Kuran, akkor még is mi a bajod vele?
-Az lehet de olyan ízletesnek tűnik a vére, és egyénként is, ő fontos neked nem igaz? Ezért őt is el kell pusztítanom, hogy neked fájdalmat okozzak.-Az erőm valahogy 100%-ba kapcsolt, és egy közeli fához csapta. Erre ő hangos kacajba kezdett
-Ez minden amit tudsz kis lány! Ez minden! Milyen szánalmas, hogy te véded meg a barátodat a helyett hogy ő védene meg téged-mondta, majd meg jelent az igazgató
-Ti meg mit csináltok itt! Azonnal hagyjátok abba! Yuuki te maradj Zeroval, Ronalda, te gyere velem-mondta az igazgató. Tisztában voltam vele, hogy Zeronak most vérre van szüksége, de Yori nézett minket. Ha nem adok most Zeronak vért, akkor biztosan meg hal, ha viszont adok, akkor Yori látni fogja azt, amit se én se Zero nem akarja hogy lásson. De nem volt más választásom, és gondoltam ha nagyon le sokkolja akkor ki törlik az emlékeit. Oda léptem tehát Zerohoz. Zero már tudta miért megyek. Lágyan magához ölelt, és ivott belőlem. Éreztem, hogy szégyelli magát, Yori előtt. Yori nagyon le döbbent arcot vágott. Kíváncsi vagyok, még is mit gondol most magába..... félek, hogy most ez miatt örökre el veszítem őt.
7.éj: Bocsáss Meg !
-Yuuki...ez, meg mi? Zero...Zero is vámpír, és a te véredet issza?
-Yori, ne haragudj rám, de igen, úgy van minden ahogy az imént mondtad -vajon, most mi lesz a folytatás, itt vége tér a barátságunk, vagy minden folytatódik onnan ahonnan abba hagytuk, vagy csak más szemmel néz majd rám ezentúl? Félek, hogy most jön az a rész, amikor meg gyűlöl.
- Máskor is ivott már a véredből, és te is ittál már vért Yuuki? Tudod én azt hittem, hogy attól még hogy vámpír vagy nem iszol vért.
- Máskor is ivott már a véremből igen, és én is ittam már, de egyedül Zero véréből. De Yori, ne gyűlölj meg minket ezért. Csak akkor iszunk vért, ha nagyon muszáj. Zeronak most azért kellet inni a véremből mert különben lesülyedt volna az E szintre, ami olyan állapotot idézet volna elő nála ami miatt meg kellet volna ölnöm. El vesztette volna az önuralmát, és mindenkiből inni akart volna, de így hogy ivott belőlem ez meg lett akadályozva. Érted már, Yori? Ugye nem gyűlölsz meg emiatt?
-Yuuki, már egyszer meg mondtam! Történjék bármi, mindig te maradsz a legjobb barátnőm. Nem gyűlöllek érte, csak kicsit meg lepet a dolog, de semmi nem változott. -mondta, majd le guggolt hozzám és meg ölelt. Én persze a könnyeimmel küzködtem Yori szavaitól, annyira meg hatott. Közbe Zero is magához tért, és nagyon meg rémült, mikor Yori-t is maga előtt látta. Azt hiszem szégyelte magát, vagy nem is tudom.
-Jól vagy Zero?-kérdeztem tőle.
-Igeen jól! Te is jól vagy?-kérdezte tőlem aggodalmasan
-Persze jól vagyok, semmi bajom!
-Mit keres itt Yori?-kérdezte.
-Háát izé...-mondtam volna tovább, de Yori közbe szólt.
-Én csak levegőzni jöttem ki, és....-Yorit Zero szakította félbe
-És meg láttál minket, jól mondom? Yuuki, mennyit látott?
- Sajnos azt is látta amit nem kellet volna hogy lásson. De nem hiszem hogy el kéne tüntetni az emlékeit. Igaz Yori, tudsz titkot tartani?
-Persze hogy tudok Yuuki. Meg ígérem nem szólok erről senkinek. De, tudja még rajtam kívül valaki?-kérdezte kíváncsian
-Tudják még rajtad kívül mások is, de inkább ne hangoztasd , mert neked erről nem szabadna tudnod. Mond csak, mostantól te is félni fogsz Zerotól, vagy tőlem?
-Yuuki, meg mondtam már, minden marad a régibe! Nyugodtan vegyed úgy hogy nem láttam semmit! Na, de én most megyek le feküdni , későre jár-mondta, majd menni akart, de Aido meg akadályozta.
-Várjál még Yori! Szerintem van egy pár fölösleges emlék képed, amit el kéne tüntetni a fejedből!-mondta Aido.
-Aido ne! Ne bántsd Yorit, had maradjanak meg az emlékei
-Yuuki, nem tehettem túl sokat látott! Neki is jobb, ha el tűnnek ezek a képek. Mert lehet hogy azt mondja hogy nem változik semmi, de ezek csak üres szavak, amiknek semmi valóság alapja nincsen, ezt te is jól tudod. Kérlek Yuuki, lás be, hogy ez a legjobb meg oldás! Arról nem is beszélve, hogy Zero is jobban örülne annak, hogy ha Yori nem emlékezne az imént történtekre. Szóval, mehet a törlés?-rá néztem Zerora, aki bólintott egyet, jelezve ezzel hogy egyetért Aidoval.
-Rendben, igazad van. Ne is lássuk többé ezeket a csúnya emlékeket.-a hogy ezt ki mondtam, Aido már törölte is Yori emlékeit. El indultunk a szálló fele, hogy nyugovóra térjünk, és vittem magammal Yorit is. Már a szálló ajtaja előtt áltam, amikor meg láttam Ronaldat, és azt a férfit, aki akkor is vele volt, amikor követtet minket.
-Azt hittem hogy el se jössz hercegnőm! Pedig már nagyon hiányoztál ám! Mond csak, hogy halad a tervünk?
-El mondanám, de ma még nem ittam a véredből. A hoz hogy ezt az infót meg tud adnod kell magadból-mondta, majd
ivott a férfi véréből.
-Remek, Rondo. Finom a véred, mint mindig. De a tervünkről még mindig nem számolhatok be.-szóval így hívják, és
Ronalda szeretője. Nem véletlen, hogy együtt vannak a gonosz dolgokba is.
-Miért nem! Ronalda, én nem fogok rád várni! Ha nem végzed a dolgod, akkor nem ihatsz többet a véremből! Nem erről volt szó!
-Azért nem, mert itt van a Kuranok egyik sarja. Kuran Yuuki. Kaname egykori jegyese. Szép kis történetük van. El is mesélném neked, de jobban tesszük, ha el kapjuk, és annyit iszunk belőle, amennyit csak lehet, még fiatal, nem tudja használni az erejét, és a védelmezője Kuran Kaname sincs itt, sőt még a híres vámpír vadász Kiryu Zero se, hogy meg mentse őt. Remek áldozat!-mondta, majd el indult a fal felé, ami mögött áldtam. Én szaladni kezdtem, de az ajtó csukva volt. Utol ért. Erősen magához fogott, majd meg döntötte a nyakamat, hogy inni tudjon belőlem. Mindenem remegett, vajon most mi lesz velem,szörnyen félek!
8 éj: Az igazsák tüze
Ronalda, ki meresztette a szemfogait, én reszkettem, tudtam hogy nincs menekvés.
-Erezd el te szörnyeteg!-kiáltott rá Zero. Ismét meg mentett, egy vámpír keze közül. Ronalda gyorsan el eresztett,mintha soha semmi rosszat nem akart volna tőlem. Rondo már el ment, gondolta neki itt már semmi keresni valója.
-Zero...-mondtam, majd oda szaladtam hozzá, és szorosan át karoltam. Végre, újra biztonságba érezhettem magamat. Zero el kísért a szobámig, meg várta míg le fekszek, és csak utána ment át a saját szobájába. De én nem tudtam el aludni. Azon gondolkodtam, hogy Zero vajon mint titkol előttem, és miért nem mondja el nekem, amikor tudja, hogy én mindig mellette fogok állni. Bár meg értem hogy nem bízik meg benne, hiszen egyszer már magára hagytam, de meg mondtam neki hogy ez többet nem fog elő fordulni.
A gondolat menetemet az igazgató szakította félbe, nem tudom honnan de tudta hogy nem alszok, és csak simán be nyitott.
-Yuuki kislányom nem kell ám úgy csinálnod mintha aludnál. Mond miért nem tudsz el aludni? Bánt valami?-nem akartam el mondani neki hogy mi a helyzet,úgy is csak fel zaklatná magát, és lehet hogy fölöslegesen. Inkább hagyjuk.
- Nem semmi baj jól vagyok. Csak...csak, most valamiért nem tudok aludni ez van. Biztos azért mert vámpír vagyok.
-Lehet, bár én tudom hogy nem ez a bajod....neked most sok-sok fagylaltot kéne enned, attól helyre jönnél-mondta, mosolyogva. Én is el mosolyodtam. Ki ment, én pedig szépen lassan el aludtam.Reggel már Yori keltegetett, hogy le kéne menni reggelizni. De amikor leértem, csak Zerot találtam az asztalnál, ő se nagyon tudta, hogy most miről van szó. Nekem viszont megint annyi kérdezni valóm lett volna tőle. Tudom hogy titkol valamit. Nagy csöndben telt a reggeli. De nem bírtam tovább, muszáj volt tőle meg kérdeznem tőle, hogy még is mit akart tegnap este.
-Zero, áruld el, mi az amit titkolsz előttem, amit tegnap este el akartál mondani? =Ne akard tudni Yuuki, ne akard tudni. Nem szabad meg tudnod, hogy ittam Kuran Kaname véréből, nem is egyszer. Ne legyél ennyire kíváncsi.-nem kaptam választ a kérdésemre. Csak fel kelt az asztal mellől, és indulni akart ki felé.
-Válaszolj Zero! Tudni akarom, hogy mit titkolsz előlem. Tudnom kell Zero. Nem érdemlek meg ennyit? Kérlek, mond el nekem.-mondtam neki, mi közbe meg ragadtam a ruhája úját.
-Yuuki...nem mondhatom el, értsd meg! Sajnálom!-mondta, majd gyengéden magához ölelt.
-De mért nem! Mért nem, amikor tudod hogy történjék bármi, én mindig melletted fogok állni, történjék bármi.=nagyon meghatott amit Yuuki mondott. De akkor se tudhatja meg.
-Yuuki....Sajnálom!-suttogta 2-3 egymás után a fülembe. Majd el ment. Én is el indultam ki felé, levegőzni. A kapun túl Hanabusával találkoztam.
-Titkol valamit igaz? Nekem is fel tűnt már. Úgy sejtem hogy a titka valamiképpen kapcsolódik Kanaméhoz.De természetesen egyik se fogja el árulni.-mondta Aido.
-Igazad lehet.-mondtam, majd tovább sétáltam.
Biztos megint valami olyasmi ez a titok, ami fájdalmasan érinti, és nem túl büszke rá.
Már késő este volt. Amikor beléptem a kapun, Zeroval találtam magam szembe. A lépcső tetején állt.
-Már azt hittem sosem jössz meg. Gondolkodtam, és igazad van. El mondom neked amit tudni akarsz, hiszen a te véreden élek, így ha kész tőlem valamit, akkor kötelességem meg tenni. De biztos hogy tudni akarod? Még akkor is ha igazság nem túl boldogító?
-Igen akkor is tudni akarom.
-Értem. Hallottam amikor Aidoval beszéltél. Úgy gondoljátok hogy a titkomnak köze van Kuran Kanaméhoz. Jól gondoljátok, így van. Ugyan is én ittam Kuran Kaname véréből, nem is egyszer kétszer. Shizuka halála után mert nem akartam E szintűvé válni, és amikor vissza akartál emlékezni a múltadra, akkor is hozzá fordultam, magyarázatért, hogy
mi köze van hozzád. Ő vérezni kezdett,és nem volt választásom.
-Zero...-mondtam halkan, és átöleltem.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. Ne aggódj, nem foglak el hagyni. Meg értem hogy nem bíztál meg bennem, hisz egyszer már el hagytalak, de ez még egyszer nem fordulhat elő mert szeretlek! Mennyi mindent meg tettél értem. Mertcsak azért maradtál életben, csak azért küszkötél mert nekem fontos volt hogy életben maradj, csak hogy nekem jó legyen, oly annyira küszkötél hogy még Kuran Kaname véréből is ittál, csak azért hogy életben maradj. Nagyon köszönöm, hogy ennyi mindent meg teszel értem, te olyan , jó vagy hozzám Zero.=olyan jó volt ezeket a szavakat hallani. A könnyeimmel küszködtem, de nem akartam sírni. A helyet, hogy itt hagyott volna, a nyakamba ugrott.
-Yuuki...-suttogta halkan.
9.éj: A fekete király visszatér
Sokáig így álltunk egymás karjaiba temetkezve, de a nagy csöndet egy hátam mögül jövő hang még is csak meg zavarta.
-Hát el mondtad neki? Még is miért? Én direkt nem mondtam el neki, hogy neked jobb legyen, erre te meg el mondasz neki mindent még is miért, és te Yuuki miért hagytál ott egem egyedül a kastélyba, mért szöktél el? -hátra fordultam, Kaname volt az. Tudtam hogy jobban tenném ha most el ereszteném Zerot, de egyszerűen nem voltam rá képes. Olyan nyugodt, békés, és könnyű volt minden a karjai között. Mese szép, nem tudtam el szakadni tőle.=még is mi keresni valója van itt mér megint Kuran Kanaménak. Senkinek se hiányzott, Yuuki is jól meg volt nélküle is. Mondjuk a kérdés jogos, engem is érdekel, hogy mért nem vele jött vissza az akadémiára.
-Ka...kan...Kaname úrfi. Én azért szöktem meg mert nagyon hiányzott Zero, Yori, és az igazgató, és amikor meg kértelek hogy jöjjünk el látogatóba akkor te az felelted hogy nem jövünk többet vissza. Én viszont ebbe nem tudtam bele törődni, hiszen ők a családom.Meg aztán rá jöttem hogy én igazából Zerot szeretem, vagyis, pontosabban már akkor is tudtam amikor el indultam veled, csak még magamnak se igazán mertem be vallani. -mondtam, majd Zero szépen lassan kezdett el lökni magától, nem értettem hogy mért csinálja ezt.
-Yuuki...én most magatokra hagylak-mondta, és már el is akart menni, de...
-Várj Kiryu! Nem menj még! Te is nyugodtan hallhatod, hogy miről van szó, sőt...szeretném ha hallanád.
-Ugyan, nekünk semmi beszélni valónk nincsen
-Tényleg ezt gondolod? Ez rosszulesik. Hiszen ha Yuuki veled marad, akkor csak van miről beszélnünk, nem de bár?Kérlek, ne menj még-az utolsó mondatot mint ha csak én mondtam volna, annyira a szívemből szólt.
-Kérlek Zero...nem menj még-kértem végül én is, ő aztán végül is maradt.
-Yuuki kedves, de még is hogy lehet hogy Zerot szereted, amikor már többször is mondtad nekem hogy engem szeretsz?
-Én téged is szeretlek Kaname! De csak mint egy barátot, mint egy testvért. Én mindig veled leszek, csak nem úgy mit a kedvesed, ha nem úgy mint a húgod, és szeretném ha itt maradnál az akadémián.-mondtam, mi után oda szaladtam hozzá, és át öleltem.
=na tessék már megint csak Kuran Kaname körül forog a világ.
-Yuuki. Nyugodtan meny vissza Kanaméval. Nem muszáj velem maradnod, mindenki tudja hogy valójában ő neked a nagy ő, hisz nem így volt mindig is, hogy én mindig csak a második helyen álltam.
-De hát...ne csináljátok ezt. Hát nem értitek, én mind kettőtöket szeretem. Csak más kép, így hát butaság lenne össze hasonlítani.
-Értjük, Yuuki. Semmi baj, meg értettük.
-Örülök, akkor megyek lefekszek, mert nagyon el álmosodtam-mondtam nagy ásítás közepette. Vártam, hogy Zero is jöjjön, de ő még mart. Remélem nem bántják egymást, mert lehet hogy butaság, de olyan ellenségesek egymással.
- Szóval el mondtad, de miért?
-Úgy gondoltam meg érdemel annyit hogy őszinte legyek vele. Nagyon akarta tudni, és ha már a vérén élősködök, akkor ezt a kívánságát igazán teljesíthettem. Meg hát ő se titkol előttem semmit akkor én mért....
-Jól beszélsz, de miből gondolod hogy ő semmit se titkol. Hisz a titok attól titok hogy senki se tudja nem? Így hát könnyen megeshet hogy ő is titkol valamit.-mondta majd el indult a szállója fele, hogy ő is nyugovóra térjen.
=ne szórakozz velem Kuran Kaname
10.éj: Veszélyes igazság
Kaname aztán az igazgató irodájához ment.
-Jó napot igazgató úr!
-Jó napot Kaname! Ha azért jöttél hogy be be jelentsd hogy újra éjjeli tagozatos diák leszel, akkor hiába jöttél, mert már tudok róla. Yuuki azonnal el újságolta.
- Gondoltam, nem is ezért jöttem. Arra lennék kíváncsi hogy jár e az éjjeli tagozatra egy Ronalda nevű lány.
- Igen, akkor jött amikor te még nem voltál itt, de ne aggódj, ki kértem vele kapcsolatban Yuuki engedélyét is, és nem mellesleg tiszta vérű akár csak te Kaname, úgy hogy ne aggódj!- mondta az igazgató, majd Kaname ki lépett az ajtón. A folyosón aztán találkoztam vele.
-Yuuki, örülök hogy látlak! Beszélnünk kéne! Csere menyünk a szobámba. –mondta Kaname. Érdekesnek találtam. Azt hittem jobban meg viseli majd, hogy Zero-t szeretem. Fel mentem vele a szobájába, és végig azon gondolkodtam hogy vajon mi mondani valója van nekem.
-Yuuki, mért nem beszéltél Zero-nak Ronalda-ról? Jobban tetted volna, hisz ha Ronalda hozzá jut az erőhöz, akkor majd szükséged lesz Zero segítségére.
-Azért nem mondtam el neki mert nem akartam hogy feleslegesen aggódjon.
-FELESLEGES!!! Tényleg úgy gondolod hogy feleslegesen aggódna. Ne hogy azt hidd. Ronalda bármikor meg szerezheti azt az erőt.Sőt, lehet hogy már meg is szerezte, és csak a meg felelő alkalomra vár. Beszélj erről Zero-val.
-Rendben Kaname.- éppen kezdtem meg nyugodni Ronaldát illetően, és most megint sikerült meg ijesztett. A beszélgetésünk után el indultam le felé a hold szálló kapuja felé, őrködni. Zero már ott volt.
- Na, meg érkeztél te is Yuuki! Még is hol voltál, te szoktál előbb ide érni. Valami gond van?
- Nem, nem semmi baj! Kanaméval beszéltem .-mi után ki mondtam már tudtam hogy nem kellet volna ezt mondanom.
-Yuuki, kérdeznék valamit, és kérlek őszintén válaszolj nekem: Titkolsz előttem valamit?
-Én…..nem Zero! Miből gondolod?
- Kaname mondta tegnap éjjel, hogy a titok az azért titok, mert nem tudunk róla, így könnyen meg eshet hogy te is titkolsz előttem valamit. –be fejeztük a fel ügyelést. El indultunk a szállónk felé. Út közbe találkoztunk Ronadlaval. Zero le maradt, és Ronalda nem látta hogy Zero ott van.
- Kuran hercegnő, mit keres kint ilyen késő éjjel! Talán épp hozzám igyekezett, ilyen sietősen. –mondta majd mögém lépett, és meg fogta a vállamat, és folytatta.
-A lovagodnak el mondtad már a titkodat? El mondtad már Kiryu Zeronak azt, amit eddig nem? Vagy nem? –mondta, majd meg jelent Zero.
- Takarodj a közeléből! –mondta Zero Ronaldának.
- Szóval el mondtad neki! Örülök. Viszlát Zero! –mondta, mi közbe Zero vállát fogta.
-Yuuki még is miről beszélt? Még is csak titkolsz valamit?- tudtam hogy muszáj el mondanom neki, nem titkolhatomtovább.
-Igen. A helyzet az, hogy Ronalda gyűlöli a Kuranokat, és ki akarja őket irtani, és meg is teszi ha meg szerzi azt az erőt ami szükséges hozzá, és csak úgy mint Ridonál itt is én leszek az első akivel majd végezni akar, csak azért hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon Kanaménak. Azért nem szóltam neked eddig róla, mert nem akartam hogy miattam idegeskedj. Sajnálom, hogy eddig nem szóltam.
11.éj: Hidd el!
Nagyokat dobbant a szívem, és vártam hogy most mit válaszol rá. az arcán tükröződött hogy mennyire meg lepődött, remélem azért mert rosszabbat várt.
Sokáig néma csöndben volt, én meg csak azt vártam hogy meg szólaljon végre.
-Ka…Kaname tud róla? Vagy már tudott róla?
- Ő mondta nekem is, amikor még nála laktam a kastélyba. Ronalda volt a szobalány, és nagyon furcsa és durva volt.Meg kérdeztem róla, hogy miért ilyen, és hogy milyen régen dolgozik már a családunknak és akkor mesélte. Most…. most mire gondolsz?
- Arra hogy miért félünk tőle? Gondolod hogy tényleg komolyan gondolja, és ha igen akkor is, egy tiszta vérűt nem olyan könnyű legyőznie egy egyszerű vámpírnak, és a vámpírok általában Istenesíteni szokták a tisztavérűeket. Attól hogy Kaname mondta nem biztos hogy igaz….Hisz akkor se mondott igazat amikor azt mondta hogy nem ő ölte meg Shizukát.
- Zero, de hát mért mondod ezt, persze hogy igaz. Hallottam is, már meg van az erő ami elég neki a hoz hogy legyőzőn mindeket, és neki nem is volt ezzel nehéz dolga, hiszen ő tiszta vérű. Csak akkora erőre volt szüksége hogy minket sikerüljön túl szárnyalnia, és ne kételkedj mert ha még Kanaménak nem is hiszel akkor nem el hiheted, én hallottam őket amikor….- folytattam volna de meg jelent Kaname. Kicsit megijesztett.
- Szóval, Zero már tudod. Látod Yuuki nem aggódik felesleges volt eddig várnod ezzel a bejelentéssel
- Ha igaz is ez az egész akkor, én mit tudnék tenni? Szerinted Kuran, van valami ötleted, még is mit vársz tőlem, én csak egy korcs vagyok a vámpírok között nem?
- Így van, te egy korcs vagy a vámpírok között, de a vámpírvadászok egy ragyogó gyémánt. –mondta majd tovább ment
- Kuran még nem válaszoltál, mi az én szerepem……..!!!- kiáltott utána Zero. Én Kaname után futottam.
-Ka…Kaname! Nincs kedved holnap este át jönnél hozzánk vacsorára? –mondtam neki mosolyogva.
- Kedvem az lenne, csak nem értem miértelme van? –mondta.
-Háát….én csak azt szeretném ha kicsit jobban ki jönnél Zeroval.- feleltem lehorgasztott fejjel.
- Yuuki mi soha nem leszünk jóba Zeroval, de azért a vacsora meghívást el fogadom
Reggel rohantam az igazgatóhoz hogy el mondjam neki hogy Kaname velünk vacsorázik. Csak azzal voltak problémám hogy azt hogy mondjam meg neki, hogy ő nem vacsorázhat velünk.
- Igazg…Apuci Kaname ma velünk vacsorázik….- folytattam volna, de közbe vágott
- Hát ez remek! Kaname, velünk, ez csodálatos! De ezt mért jelented be nekem?
- Azért, mert három fős lesz a vacsora.
- Zero nem lesz éhes?- Azt hittem könnyebb dolgom lesz…
- Nem, ha nem.... én, Zero és Kaname fogunk együtt vacsorázni .- mondtam majd igyekeztem gyorsan el menni. Eljött az este. Szépen meg terítettem. Meg érkezett Kaname.
- Sziasztok! Már nagyon vártam a ma estét! Remélem jó lesz, Zero kérlek ne rondítsd el ezt a szép estét!
= Húúú de nagyra tartja magát…Ha Yuuki számára nem lenne olyan kedves, akkor már rég végeztem volna vele. Azt se értem hogy Yuuki-nak mért jó ez a vacsora. Remélem nem közelebb akar hozni Kanaméhoz, mert abból csak rossz fog ki sűlni .- le ültünk. Pár percig mindegyikünk néma csöndben evett, majd egy idő után Kaname meg szólalt.
- Zero neked is el mondta már Yuuki, hogy miért hívott meg engem?
- Nem….még nem mondtam el neki! Jó is hogy mondod….Zero azért hívtam át Kanamét mert azt szeretném ha jobban meg kedvelnétek egymást.
- Akkor ennek a vacsorának semmi értelme, és mivel én már végeztem ezért megyek és levegőzők.
=Még hogy jobban meg szeretni Kanamét….pffff. Az nem fog menni.- Hirtelen valami hangot hallott =Mi a….
-Zero! Hogy hogy ilyen magányos vagy? Hol hagytad a kuran hercegnőt?
- Te vagy Ronalda igaz?
-Hmmmm…szóval már hallottál rólam. Örülök.
- Ne szórakozz, ha egy újjal is ártani mersz Yuukinak, én esküszöm hogy….
- Hogy….ne bolondoz, te csak egy szánalmas korcs vagy, míg én egy tisztavérű, a közelembe se érhetsz. Száj le a magas lóról Kiryu Zero. Most is csak azért van veled hogy meg védjed, ki hazsnál téged, te meg még hagyod is
- Lehet hogy ki használ, de akkor se hagyom hogy bántsd őt.
-Húú de meg ijetem!- mondta majd el sétált.
=Lehet hogy tényleg komolyan gondolja, hogy végez a Kuranokkal? Lehet hogy Yuuki tényleg komoly veszélyben van, és csak azért nem Kuran Kanaméval van, mert tőlem várja azt hogy meg mentsem?
*Folytatás Hamarosan*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon szépen köszönöm a munkádat! Nagyon megszerettem ezt a sorozatot és érdekelne, hogy vajon sikerült többet is feltenned belőle?☺️