Teljesen saj�t story!

Nem folytat�s. Ez a tt�rt�net nem �ll kapcsolatban semmilyen m�s t�rt�nettel. �n magam �rom.

Tartalom:

A t�rt�net egy pokolb�l j�tt d�monr�l sz�l. Felmegy a F�ldre, egy megb�zat�s miatt, amit a pokolban �l� nagy kuty�kt�l kap. A helyzet visszont, kor�nt sem olyan egyszer�, mint hogy azt elk�pzelte. Amint ki �r a f�nyre, tal�lkozik egy l�nnyal, aki nem sokkal tal�lkoz�suk ut�n haza viszi �j bar�tj�t. Ezek ut�n a d�monnak az a legfontosabb c�lja, hogy a l�ny el�l elrejtse val�di kil�t�t, ugyan is nem akarja elveszteni �lete legjobb bar�tj�t. Csak hogy, a l�nynak is vannak titkai. Mindezekmellet ott lebeg a sz�rny� megb�zat�s, amit a d�monnak teljes�tenie kell. Na, �s a l�ny titka? Valyon mit rejteget? Mi lesz, ha a t�z �s a v�z egy azon helyen futt �ssze? K�pesek lesznek mindent eldobni egym�s�rt? Vagy harcolni fognak egym�ssal?

1.krist�ly - A megb�zat�s

 A pokol legm�lyebb bugyraiban, �lland� az unalom. A d�monok semmiben nem lelik �r�m�ket, s�t egyesek fell�zadnak az ottani szab�lyok ellen, illetve eleg�k lesz az unalomb�l �s az angyalokhoz pr�b�lnak csatlakozni, izgalmasabb �letet rem�lve. Azok pedig, term�szetesen nem engednek a soraik k�zz�, hozz�juk hasonl�, gusztustalan, piszkos teremtm�nyeket. �gy a pokolban �l�knek, j� form�n semmi dolguk sincsen a lust�lkod�son, �s a heny�l�sen k�v�l. Egy napon azonban, a pokol �re, Sheren, egy �rdekes levelet kapott a f�nti vil�gb�l. Egy kis gyermek sz�letett a vil�gra. Ez a gyerek azonban, nem h�tk�znapi gyermek.

T�bb furcsas�g is fellelhet� eme csoda gyerekben. Az els� legszembet�n�bb a szeme sz�ne: a bal szeme fekete, m�g a jobb vil�gos sz�rke, majdnem hogy feh�r. K�ts�gk�v�l, a gyermek mindk�t vil�gnak kellet. Ugyan is, a gyermek hihetetlen er�vel rendelkezett! K�pes volt ir�ny�tani b�rmit, amit csak szeretett volna, �s akarata szerint, az garant�ltan pozit�v vagy negat�v hat�st �rt el. Ez pont j�l j�tt volna az alvil�gnak, akik a napokban tervezgett�k, hogy megsemmis�tik a f�ldi vil�got. De az angyalok is maguknak akarj�k a gyereket, hogy rajta kereszt�l tegy�k jobb� a vil�got.

-Uram, ez a lev�l �rkezett a haland�k vil�g�b�l! – jelentette Sheren, mikor let�rdelt a d�monok kir�lya el�tt.
-Biztos valami szam�rs�g! Mi�rt zavarsz ilyenekkel?! Mindegy... az�rt add csak ide! – idegesen elr�ntotta szolg�lja kez�b�l a levelet. Sheren fel�llt. – Most m�r elmehetsz... ez a lev�l nekem j�tt! Semmi k�z�d hozz�!
-Igenis, uram!

„ Egy k�l�nleges ember gyerek jelent meg a haland�k vil�g�ba!
Bizonyos, hogy k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkezik. Ha megtal�ljuk, �s
a saj�t oldalunkra ford�tjuk, remek sz�vets�ges lehet bel�le!
Ezt bizony�tja az a t�ny is, hogy az angyalok �rkeznek, az�rt hogy
a gyermeket j� �tra t�r�ts�k, �s seg�ts�g�vel jobb� tegy�k a haland�k vil�g�t.
�gy sejtj�k, hogy a gyerek k�l�nleges k�pess�ge az,
hogy b�rmit befoly�solni tud, �s � d�nti el hogy j� vagy rossz ir�nyba.”

-Ha ez igaz, akkor �rdemes lesz megkeresni ezt a k�lyk�t, �s ha m�s nem er�szakkal r�venni, hogy �lljon mell�nk. Ha egy ilyen csoda gyerek, az angyalok kez�re ker�l, annak v�gzetes k�vetkezm�nyei lehetnek r�nk n�zve.... ideje lesz gyorsan cselekedni! Ez a k�ly�k, m�g ak�r vesz�lyes is lehet! Edgar!! Gyere ide, most azonnal! – Edgar, az egyik legmagasabb rang� d�monnak sz�m�tott az alvil�gba. Kegyetlenebb �s sz�vtelenebb volt, mint t�rsai. Nem szeretett semmit az alv�son k�v�l. P�ldak�pk�nt tekintettek r� pokolban �l� t�rsai. – Edgar!!! Ide, most!
-Eln�z�st, bocs�sson meg nekem!
-Ugyan! Egy hozz�d hasonl�nak eln�zhet�.
-Egy pokolban �l�, gonosz teremtm�ny, sosem kegyelmezhet, �s sosem n�zhet el semmit!
-Kritiz�lni mersz engem?
-Csak felh�vtam m�lt�s�god figyelm�t!
-Szemetelne talpnyal�!! Tudd hol a helyed!! - ki�ltott r� a poklok kir�lya, �s akkor pofon adott Edgarnak, hogy az �sszeset a f�jdalomt�l. - Az�rt h�vtalak, mert van sz�modra, egy fontos feladat. Ez olyasvalami, amit csak r�d b�zhatok. N�zd ezt a levelet! - Karin hangja most nyugodtan sz�lt. Lassan, szolg�ja el� cs�sztatta a levelet. Edgar felt�rdelt, �s megkezdte a lev�l �ttanulm�nyoz�s�t.
-�rtem. F�l kell mennem az emberek vil�g�ba, hogy megtal�ljam ezt a k�l�nleges gyermeket, igaz?
-Igen.
-Mit csin�ljak, ha ellenkezni pr�b�l?
-Egyszer�... �ld meg, �s az �sszes angyalt is, aki a F�ld�n tart�zkodik.
-�rtettem!
-�r�l�k! Most indulj. Sheren majd mutatja neked az utat!
-Rendben van. Akkor, �n induln�k is.
-�n is �gy gondoltam. Ez olyasvalami, aminek jobb min�l el�bb v�get vetni. - Edgar nem nagyon �rezte �t a helyzet komolys�g�t, mindez ide�ig, de most �gy �rezte, meg �llt a sz�ve. Karin a szokottn�l is komolyabban ejtette ki „b�cs� szavait”. A feje eltorzult, a szeme pedig �ssze sz�k�lt. �rthet� �zenet volt ez Edgar sz�m�ra, hogy mi lesz akkor, ha nem j�r sikerrel. Val�sz�n�, maga Karin fogja meg�lni.

2.krist�ly - �let a haland�k k�z�tt

 Edgar lass� l�ptekkel hallat a Sheren fel�. Mi�rt engem kell megb�zni ilyen marhas�gokkal! Semmi kedvem ilyen h�lyes�gekkel foglalkozni! Mi�rt nem int�zi el Karin � maga az ilyen dolgait! Gondolta mag�ban, mik�zben Sheren m�g�tt s�t�lt f�l a l�pcs�n, a l�pcs�n amely a haland�k �s a d�monok vil�g�t kett� szelte.

-Nos, Edgar, nem megtisztel�? - k�rdezte Sheren, mik�zben h�tra ford�totta a tekintet�t. Edgar sanyar�, unott arc�t eln�zve, sejtette a v�laszt.
-Nem igaz�n �rtem, mi�rt k�ne, hogy ez megtisztel� legyen – v�llat vont, majd folytatta – te szereted volna megkapni ezt a feladatot?
-Nem... de te mindig is szeretted a kih�v�sokat.
-Egy csecsem�t r�venni arra, hogy a d�monok k�z�tt van a helye, nem sz�m�t kih�v�snak. Am�g valaki csak az alm�t ismeri, addig nem szeretheti a k�rt�t.
-Nem igaz�n �rtem... mire c�lzol?
-Arra, hogy egyszer�en csak t�vol kell �t tartani az angyalokt�l. Ember... sz�val ha megismeri �ket, kiz�rt, hogy minket v�laszt. Ez�rt kell meg�ln�m, az �sszes angyalt akivel tal�lkozok, �s az �sszes olyan embert, aki rendes embert akar bel�le nevelni. Kezdve a sort a sz�leivel.
-Nagyon hat�rozott vagy. Sok szerencs�t! - k�sz�nt el Sheren, majd kinyitotta a pokol kapuj�t. A kaput�l, m�g egy hossz� l�pcs� vezetett a haland�k vil�g�hoz.
-Ez m�r csak term�szetes.

V�gre... most legal�bb egyed�l vagyok. Kezd elegem lenni, hogy mindenhol csak h�ly�kkel tal�lkozok... �s k�tve hiszem, hogy a haland�k vil�ga lenne az a hely, ahol �rtelmes l�nnyel tal�lkozzak. H�lyes�g ez az eg�sz k�ldet�s... baroms�g! Lehet, hogy csak egy kamu az eg�sz, �s akkor azt�n keresg�lhetem a kis pisist a v�gtelens�gig

Ahogy gondolatban m�lyen bele mer�lt az �nsajn�ltat�sba, sz�pen lassan el�rt egy lyukhoz. Ez m�r biztos a v�ge... ennek a v�g�n van bizonyosan az emberek vil�ga van. Nagy leveg�t vett, majd kim�szott a g�d�rb�l.

A nap vak�t�an s�t�tt. �szt�n�sen az arca el� tette a kez�t. A pokolban �l� teremtm�nyek sz�m�ra, a f�nyess�g olyan volt, mint amikor egy ember beler�g az �gy sark�ban. Kellemetlen volt, de meglehetett szokni. Edgar is hamar �ssze szedte mag�t, �s igyekezett k�r�l n�zni. Sosem j�rt m�g kor�bban a leveg�n, ez�rt fogalma sem volt arr�l, hogy mik a szok�sok, vagy hogy egy�ltal�n, mi sz�m�t itt norm�lisnak. �pp ez�rt, �gy gondolta, szerencs�s dolog lenne, megkeresni egy �gy ahogy norm�lisnak t�n�, emberi l�nyt, �s valami f�le sz�vets�get egyess�get k�tni vele, tudat alatt, hogy elleshesse, mit is kell tennie, hogy ne legyen felt�n�.

Egy j�tsz�t�ren, nem is, parkban volt, �s a parkt�l nem messze volt egy j�tsz�t�r. A gyerek zsivaj hangos volt Edgar f�l�nek, de m�g is valami m�s csapta meg a f�l�t. Egy l�gy, kedves n�i hangot hallott. A szemei a hang ir�ny�ba fordultak, �s megtal�lt�k a hang tulajdonos�t. Egy n� volt az, aki Edgart�l, p�r m�terre �lhetett. Telefonon besz�lt valakivel, de nem vitatkozott, a hangja sokkal ink�bb kedvess�get sug�rzott, mintsem haragot. M�g Edgar sz�v�re is nyugtat� hat�s� volt, a l�ny puszta hangja �s jelenl�te. A l�ny gy�ny�r�, hossz� sz�ke haja, ragyogott a d�li naps�t�sben. Kezei a pap�rjait igazgatt�k a t�sk�j�ba. Fiatalnak l�tszott, 18-19 �ves lehetett k�r�lbel�l.

Edgar, an�lk�l hogy �szrevette volna, nem tudta levenni a szem�t a l�nyr�l. A karcs� derek�t, �s kecses l�bait figyelte, �s k�zbe hallgatta azt a gy�ny�r�, pehely k�nnyeds�g� hangot, ami teljesen megnyugtatta, oly zaklatott lelk�t. Mikor mag�hoz t�rt a m�morb�l, egy nagyot s�hajtott, amit a l�ny a padon meghallot, �s Edgarra pillantott. A fi� szemei, t�gra ny�ltak, arca pedig egy piros �rnyalatra v�ltott. A l�ny elnevette mag�t Edgar zavarodotts�g�n.

-Bo...Bocs�sson meg, csak nem sz�m�tottam r�, hogy valaki �gy zavarba j�n a puszta l�tv�nyomt�l. - mondta, majd lerakta a telefont maga mell� a padra, majd fel�llt, �s g�d�r fel� indult, amiben Edgar t�rdelt. - A nevem Charity. Gyere, seg�tek kim�szni! - a kez�t a fi� fel� ny�jtotta, seg�teni akart neki, minden h�ts�sz�nd�k n�lk�l. Ez valami olyasmi volt, amit Edgar nem nagyon tudod meg�rteni, mi�rt csin�lja, de elfogatta a l�ny kez�t, aki felseg�tette, majd oda vezette a padhoz �s le�lt. - Neked mi a neved? Hogy h�vnak?
-A nevem Edgar. - a l�ny r�mosolyodott, majd a t�sk�j�t a pap�rokkal egy�tt, a pad mell� tette, hogy felszabad�tson egy kis �l� helyett, Edgar sz�m�ra, aki persze, nem tiltakozott az �l�hely ellen.
-Mond csak, Edgar. M�g is mi dolgod volt erre fel�?
-H�t...iz��... �n �pp csak erre j�rtam. Azt hiszem... na �s te? Mi dolgod erre fel�?
-�, �n csak rajzolgatni j�ttem kicsit a friss leveg�re.
-Tudsz rajzolni?
-Aha, n�zd csak: ezeket most csin�ltam! Na, mit gondolsz, milyenek? - mondta, kiss� izgatottan, majd egy csomag rajzlapot cs�sztatott Edgar �l�be. Az egyik rajz, k�l�n�sen megtetszett Edgar sz�m�ra, ami egy teliholdas �jszak�t �br�zolt, �s egy farkast, amint a holdra vony�t.
-Nekem ez lesz a kedvencem! - jegyezte meg v�g�l, �s a rajzlapot, azt az egy rajzlapot, vissza cs�sztatta a l�ny �l�be.
-Azt mondod, tetszik?
-Els�oszt�ly�! - kiv�telesen, nem hazudott, t�nyleg �gy gondolta. Elvar�zsolta a l�ny ecset vezet�se, a sz�nek. �gy ahogy volt, pontosan �gy: t�k�letesnek hatott.
-K�sz�n�m! Tudod, nem nagyon szoktam ilyen pozit�v kritik�kat kapni... pedig, mindig is szerettem festeni, �s rajzolni. Ezzel is szeretn�k majd foglalkozni a j�v�be, de h�t sajnos... az emberek b�n�nak tartanak, �gy hogy lehet nincs �rtelme ennek az eg�sznek – az arca elkeseredett� v�lt. Kezei kivett�k Edgar �l�b�l a rajzlapokat, �s m�r k�sz�lt vissza tenni a t�sk�j�ba, amikor Edgar megfogta a l�ny kez�t (m�g miel�tt a rajzait eltehette volna).
-Az emberek gonoszak! Neh�z �szrevenni a sz�pet, egy ilyen romlott vil�gba. Ne foglakoz a v�lem�nyekkel, csak fess min�l t�bbet, �s harcolj az �lmaid�rt. Akkor biztosan siker�lni fog. Tehets�ges vagy! Ne hallgass a rosszakar�idra!

3.krist�ly - Az �rvah�z

-���, k�sz�n�m a biztat�st, nem is tudom mit mondjak... – egy halv�ny, alig l�that� mosoly futott �t a l�ny arc�n – igazad van. Nem szabad k�ts�gbeesni, folytatni kell, am�g csak b�rja az ember. A sok gyakorl�s el�bb vagy ut�bb �gy is meghozza majd a gy�m�lcs�t.
-Pontosan. - Ez a l�ny... el�g �rtelmesnek, �s �rdekesnek t�nik. � megfelel� sz�vets�ges lenne. De � nagyon okos, neh�z lesz �tverni.... gondolta v�gig Edgar, kiss� gondterhelt arccal, ami a l�nynak azonnal felt�nt.
-Mi a baj?
-Se...semmi.
-Tudom, hogy nem ismersz m�g, �gy �rthet� hogy nem b�zol bennem, de hidd el, nem vagyok pletyk�s. Mond el mi b�nt, sz�vesen seg�tek neked!
-H�t, a helyzet az, hogy... - miel�tt fojthatta volna, megcs�rrent Charity telefonja.
-�, bocsi, ne haragudj, de ezt most musz�j felvennem. M�r �r�k �ta v�rom ezt a h�v�st. - mondta, kiss� elkeseredett hangon. Edgar lehajtotta a fej�t, jelezve ezzel, hogy „ugyan, semmi baj” ugyanakkor mag�ban azt gondolta hogy „mi�rt �pp pont most!”. Charity m�g egyszer bocs�natot k�rt, majd felvette a telefont. - J� napot! Rendben, m�r is megyek, �s k�sz�n�m, hogy h�vott!
-Ki volt az?
-Az �rvah�z h�vott.
-Hogy hogy az �rvah�z?
-Gyakran j�t�konykodok az �rva gyerekek fel�, �gy h�t el�g sokszor beugrottam az itteni int�zetbe is, �s nagyon �ssze bar�tkoztam az egyik gyerekkel, t�nyleg, mintha csak a gyerekem lenne, �s a napokban elhat�roztam, hogy �r�kbe fogadom, mivel � nem igaz�n val� arra a helyre, ha �rted mire gondolok. - persze hogy �rtette. Rengetek olyan gyerekb�l lett d�mon, aki nem b�rta az int�zeti stresszt, a mag�nyt, �s hogy �lland�an len�zik a nagyobbak. M�r csak az�rt is, mert � maga is, teljes mag�nyban n�t fel. A sz�lei sosem szerett�k, mindig csak �t�tt�k. Nekik k�sz�nhet�en lett Edgarb�l d�mon.
-Igen, �rtem mire gondolsz... fiatal, �s mindenki megpr�b�lja elhitetni vele, �s hogy semmit sem �r az �lete, �s mindemellett m�g mag�nyosnak is �rzi mag�t.
-�gy van. Az�rt is fogadom �r�kbe, hogy ne �rezze mag�t annyira egyed�l. De hogyhogy ennyire k�pben van a t�m�ban?
-Fogalmazzunk �gy, hogy �n is voltam m�r hasonl� helyzetben.
-Sajn�lom... nekem viszont most m�r t�nyleg mennem kell �rte. De elj�hetsz velem ha szeretn�l.
-Term�szetes, sz�vesen megn�zem a kis g�zeng�zt. – mondta Edgar egy sz�les vigyorral az arc�n. �gy �rezte, v�gre s�nbe ker�lt a l�nnyal kapcsolatban. Hiszen ha valakinek ennyire j� sz�ve van, hogy ennyit t�r�dik az �rv�kkal, biztos rajta is megesik majd a sz�ve, �s befogadja, �s lehet, hogy tal�lkozott m�r azzal a csoda gyerekkel is, akit � keres.
-T�nyleg elj�ssz? – ez sz�les vigyor jelent meg a l�ny arc�n. Olyas fajta, mint amikor kinyitja a kar�csonyi aj�nd�kot, �s egy arany sz�ke haj� Barbie bab�t kap, pont amilyenre eg�sz eddig v�gyott.
-H�t ha megengeded...
-Persze hogy elj�hetsz. Jujj, annyira �r�l�k! – a l�ny teste hirtelen mozdult, mintha maga Charity sem fogta volna fel teljesen hogy mit is tesz, �tkarolta Edgar eg�sz test�t. Olyan szorosan szor�totta saj�t test�hez, hogy Edgar �rezte  a l�ny minden egyes sz�vdobban�s�t. A d�mon etikett szerint, most el k�ne l�knie mag�t�l, �s r� k�ne ord�tania, hogy mit k�pzel mag�r�l, de a k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve, ez nem lett volna t�l b�lcs d�nt�s, �s valami, nem is nagyon tudni mi, tal�n az hogy sz�ll�st szeretett volna a l�nyn�l, vagy csak az hogy j�l lesett a j�g sz�v�nek a Charity �szinte �lel�se, arra k�sztette Edgart, hogy � is �t�lelje a l�nyt. – De figyelmeztetlek, nem t�l kedves term�szet� gyermek. – suttogta a fi� f�l�be Charity.
-Nem baj, tudom kezelni a neh�z term�szet� gyerekeket.

4.krist�ly - A gyan�

– Akkor gyere, induljunk is! M�r biztos v�r... – megragadta a fi� kez�t, �s szaladni kezdett. �gy teh�t, Edgarnak akarva vagy akaratlanul is, de futnia kellett. D�mon term�szete ellen�re, nem zavarta a l�ny illetlen viselked�se, gondolta, norm�lis egy embert�l, hogy ennyire izgatott, amikor egy gyereket k�sz�l �r�kbe fogadni. K�zbe, tudat alatt, viszont irigykedett, hogy neki mi�rt nem ilyen sz�lei voltak. De tudta, hogy nem pont ez a megfelel� alkalom a d�h�ng�sre.
- Charity, lass�ts egy kicsit! Megv�r, nem fog elmenni, �n viszont a t�d�met is kik�p�m ha tov�bbra is �gy kell futnom.
- Ne haragudj! Sz�lhatt�l volna el�bb is, hogy menny�nk lassabban. T�nyleg bocs�ss meg, csak olyan izgatott vagyok, hogy v�gre hozz�m k�lt�zik. – mondta, majd elengedte Edgar kez�t, �s lassabb l�ptekre v�ltott, hogy a fi� fel tudjon z�rk�zni hozz�. – Tudod, m�r t�bb mint 2 �ve, �n vagyok az egyetlen t�masza.
- Mennyi id�s?
- 13 �ves. – akkor biztos nem � az a csoda gyerek. B�r... jobban meggondolva egy sz�val nem eml�tette Karin hogy egy csecsem�t kell keresnem...
- �s mi a neve?
- Robin... Meg is �rkezt�nk. Ez itt az az int�zet, ahol Robin van. – Edgar egy hatalmas �p�letet l�tott maga el�tt,  kicsit a 19.sz�zadod id�zte az �p�let st�lusa, de tetszett Edgarnak. Az ablakok vas keretesek voltak, �s mindegyik ablak r�csos volt. Az eg�sznek olyan volt, mintha a gyerekeket �llatokk�nt kezeln�k, �s ez az a hely lenne az �llatkert, ahol �sszegy�jtik �ket. Az el�tt�k �ll� kapu hatalmas volt, 4-5-6 m�ter magas lehetett. Bizony�ra az�rt volt ekkora, hogy a teheraut�k a magas rakom�nyokkal, (p�ld�ul a t�zel� anyaggal), k�nyelmesen bef�rjenek  a kapun. – H��! Gyere m�r!
- Megyek.
- J� napot, Ellison n�v�r! – k�sz�nt Charity, az egyik ap�c�nak aki az int�zet ajtaj�n l�pett ki. Bizony�ra � int�zi az �r�kbe fogad�shoz sz�ks�ges pap�rokat, �s hasonl�kat.
- J� napot kisasszony. A fiatal ember?
- Edgar vagyok. – a kez�t nyujtodta a n� fel�, aki vonakodott ugyan, mintha �rezte volna d�moni aur�j�t, de kezet r�zott vele, a l�tszat kedv��rt. Gondolta Edgar. Bizony�ra egy angyal.
- �dv�zl�m!
- Ellison n�v�r, hol van Robin? - k�rdezte izgatottan Charity. Nyilv�n �t akarta ugrani azt a r�szt, hogy Edgar �s Ellison n�v�r ismerkedni �s besz�lgetni kezd.
- Erre parancsoljon! - Ellison n�v�r a kert fel� indult.
- Na �s most, csak �gy elviszed? – k�rdezte Edgar k�v�ncsian.
- Igen. A papp�rokat m�r egy h�ttel ezel�tt elrendezt�k, csak �n v�rattam m�g egy kicsit a dolgokat, hogy hozz� tudjak tudni a dolgokhoz.
- Aha, �rtem. – lassan elkezdett kirajzol�dni a gyermek alakja, el�sz�r csak hom�lyosan, alig l�that�an, majd k�zelebb �rve, egyre �lesebben l�tsz�dott. Egy padon �ld�g�lt, egyed�l, a feje a f�ld fel� n�zett, l�tszott rajta, hogy nem igaz�n kedveli ezt a helyett, ami persze term�szetes volt.

Egy egyszer� feh�r egyenruh�t viselt. Az int�zetben mindenki ilyent hordott, de a ruha jobban hasonl�tott egy h�l�inghez mintsem utcai viselethez. Az �lt�z�ke fontos, �s meglep� momentuma m�g sem ez, ha nem a bal szem�n l�v� szemfed� volt. Edgarnak esz�be jutott „az egyik, a bal szeme lila, a m�sik szeme k�k” csak nem?! Val�ban � lenne az?! Nem... ez csak a v�letlen m�ve. Az a gyerek akit �n keresek, egy �jsz�l�tt! Nem, nem lehet �!

5.krist�ly - K�lt�z�s

- Robin!
- Charity! – hirtelen felkapta a fej�t. Amint �szrevette a l�ny mellett �ll� f�rfit is, a szeme �sszesz�k�lt, a keze pedig �k�lbe szorult a haragt�l. – � meg kicsoda!! – k�rdezte d�h�sen.
- � Edgar. Ne agg�dj Robin, rendes sr�c, nem b�nt minket.
- Honnan vagy ebben olyan nagyon biztos? Ismered egy�ltal�n? Mi�rt b�zol benne?
- Robin! Nagy l�ny vagyok, tudok vigy�zni magamra! – mondta egy kedves, megnyugtat� mosollyal Charity, mi k�zbe karja Robin feje f�l� emelkedett, hogy meg simogassa a gyermek fej�t.
- Egy fr�szt! – mondta d�h�sen, �s ell�kte mag�t�l a l�ny kez�t, �s er�s, haragos, hat�rozott l�p�seket tett Edgar fel� – Mond... kivagy te!
- Edgar vagyok, �r�l�k, hogy tal�lkoztunk! M�r sokat hallottam r�lad! Nagyon kedves kis k�l�knek t�nsz! – Edgar sz�lesen vigyorgott, �s igyekezett n�mi d�mon b�b�jt var�zsolni az arc�ra.
- Nem b�zok benned. Ez a mosoly csak �lca igaz? Ha az �ldozat a bar�tj�nak hisz, akkor k�nnyebb elejteni a pr�d�t.
- Van ebben valami igazs�g, de megb�zhatsz bennem! - kezei belet�rtak Robin kiss� k�cos haj�ba, majd a gyerek f�l�hez hajolt – nem kell kedvelned, de Charity kedv��rt, k�rlek, ne veszekedj velem!
- Pfff.... azt csin�lsz amit akarsz! – mondta hanyagul �s len�z�en, majd h�tat ford�tott. – Akkor indulunk, ugye, Charity! – a hangja most nyugodtan, �s l�gyan csengett.
- Persze. Haza viszlek, t�bbet nem kell ide j�nn�d. Soha t�bbet nem leszel mag�nyos, rendben van! – egy cs�kot nyomott Robin homlok�ra, majd l�gyan mag�hoz �lelte, az pedig viszonz�sk�pp, a l�ny v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s �tkarolta a derek�t.
- K�sz�n�m! – a hangj�ban a szeretet �s a h�la minden egyes form�ja, tiszt�n kihallatszott.
- Gyere, induljunk! – k�zen fogta Robin, �s elindult visszafel�, �s sz�pen lassan els�t�lt Edgar mellett, majd vissza n�zet, mintha elfelejtett volna mondani valamit – Edgar!
- Igen?
- Hol laksz?
- Jelenleg, nincs lak�som...
- Ezt meg hogy �rted?
- �gy ahogy mondom! Nincs hova mennem... m�r egy ideje nincsen otthonom.
- H�t akkor hol �lsz? Vagy...
- Ne hogy bed�lj neki Charity! Csak az�rt mondja, hogy bekunyer�lja mag�t hozz�d! Mondj nemet, hagyd a fen�be, hallod! – figyelmeztette Robin, a ruh�ja ujj�t r�ngatva.
- Robin, cs�nd legyen! Edgar... van kedved n�lam lakni? Ha gondolod, sz�vesen adok neked fed�t a fejed f�l�, de persze, ha nagyon ideges�t�k �s visszatasz�t�k vagyunk akkor nem er�ltetem. – ez az... j� kisl�ny
- Sz�vesen hozz�tok k�lt�zn�k, de Robinnak igaza van. Nem tudn�k semmit se fizetni, �s nem akarok rajtad �l�sk�dni.
- Ugyan m�r! Ne k�resd magad! Gyere... k�rlek! R�g besz�lgetem m�r olyan j�t valakivel mint veled!
- Charity! Figyeld meg baj lesz ebb�l... de nem �rdekel! Azt csin�lsz amit akarsz... a te �leted.... – haragosan kir�ntotta a kez�t Charity keze al�l, �s a kocsihoz indult.
- K�sz�n�m Charity!
- Semmis�g. Tulajdonk�ppen, �r�l�k, hogy oda k�lt�z�l hozz�m. Legal�bb lesz egy t�rsam. Robinnal nem k�nny� az �let, kelleni fog egy lelki t�masz. – olyan sz�pen mosolygott, hogy Edgarnak kicsit b�ntudta t�madt, hogy ilyen cs�nya j�t�kot j�tszik vele.

6.krist�ly - Az �rz�

 Edgar �s Charity is elindultak az aut� fel�. Robin az aut�ba �ld�g�lt, karba tett k�zzel. A tekintet�b�l l�tszott, hogy m�g mindig haragszik. Charity egy nagyot s�hajtott. Nyilv�n rosszul esett neki hogy megb�ntotta Robint.

- Charity... nyugi! - mondta Edgar, majd sz�p �vatosan, megfogta Charity kez�t. Charity b�lintott egyet, majd oda l�pett a kocsihoz �s kinyitotta az ajtaj�t.

- Nem tudom kivagy te.... azt se tudom honnan j�tt�l, de ha b�rmi rosszat mersz csin�lni Charityval, esk�sz�m, hogy meg�llek!
- Eszembe se jutna b�ntani �t... sz�val, ne agg�dj...
- Aj�nlom is.... - Charity arc�n egy halv�ny vigyor jelezte, hogy tetszett neki Edgar hat�rozott v�lasza.
- Rem�lem nem akarsz most r�gt�n „hazaj�nni”... - k�rdezte Robin g�nyos hangon Edgart.
- Nem. El k�ne mennem a k�rh�zba... Charity, ki tudn�l tenni ott?
- Igen, persze. De mi�rt? Beteg vagy?
- Nem, csak egy ismer�s�mmel kell besz�lnem, aki ott dolgozik. 
- Ha van itt ismer�s�d a k�zelben, akkor mi�rt nem oda m�sz lakni?! - Robin rosszall� tekintetett vettet Edgarra.
- � is m�sn�l lakik, �s el�g messze is lakik innen.
- H�t persze...

Egy �tkeresztez�d�sez �rtek. Charity elfordult a kocsival jobbra, ahonnan m�r nem sokkal k�s�bb m�r a k�rh�zat is megpillantott�k. Charity leparkolt, majd kinyitotta Edgarnak a kocsi ajt�t.

- Mikorra v�gzel?
- Kb. ilyen f�l �ra m�lva...?
- Nekem j�... akkor f�l �ra m�lva j�v�k �rted. - Charity elindult a kocsi fel�, kinyitotta a kocsi ajt�t, �s m�r besz�llni k�sz�lt az aut�ba, amikor Edgar m�g meg �ll�totta egy sz�ra.
- Charity! - sz�lt Edgar, mire a l�ny egy rem�nyteli pillant�ssal megfordult – miut�n v�geztem, s�t�lhatn�nk egyet a parkban.-
- Igen, az val�ban j� lenne. - Charity sz�lesen vigyorgott mit mindig, de a szem�ben most valamif�le rem�ny csillag is csillogott, mintha valamif�le csod�t v�rna egy kis s�t�t�l az �jszak�ban. Majd besz�llt az aut�ba �s elhajtott. Edgar pedig bes�t�lt a k�rh�zba.

           - J� napot! Eln�z�st, de szeretn�m megk�rdezni, hol van most Dr. William doktor �r? - k�rdezte Edgar a recepci�n. Igaz�b�l, egy�ltal�n nem volt biztos benne, hogy William bent lesz, de rem�lte, hogy tekintettel a f�ld�n l�v� esem�nyekre, a pokolb�l f�ldre �ll�tott d�mon �r�k most t�nyleg mozg�sban vannak, nem �gy mint �ltal�ban.

- J� napot! �pp egy beteget kezel, de hamarosan v�gez, �s akkor biztosan kij�n majd. Addig k�rem v�rja meg idekint. - a rendel� jobb sark�ban l�v� sz�kre mutatott, finom utal�sk�nt, hogy �lj�n le, �s cs�ndben v�rjon a sor�ra. Edgar teh�t le�lt, �s igyekezet nyugodtnak t�nni, mik�zben Williamra v�rt. K�zbe pedig folyamatosan az �r�j�t n�zte, hogy ne hogy kifusson a megbesz�lt f�l �r�b�l.
          Majd v�gre kiny�lt az ajt�, �s kil�pett rajta a v�rva v�rt szem�ly. Azonnal felismerte Edgart, �s gyorsan betess�kelte az orvosi szob�ba. Edgar fejet hajtott, majd bes�t�lt az ajt�n.

- Ki hitte volna, hogy a nagy nemes d�mont egyszer majd az �n rendel�mbe sodorja az Isten �sv�nye... - egy g�nyos mosoly jelent meg William arc�n, ami jogos volt, a William �s Edgar k�zti m�ltnak k�sz�nhet�en. Edgar ugyan is, �lland�an szek�lta szer�ny �s visszah�z�d� term�szete miatt „ki gondolta volna, hogy egyszer �r lesz bel�led” gondolta mag�ban Edgar. Az �r�k ugyanis a d�mon vil�gban a legmagasabban �ll� rangot k�pviselt�k, az � feladatok volt ugyanis titokban tartani a d�mon �letet, �s mag�t a pokol – �s menny k�z�tti p�rhuzamot. Egysz�val, a term�szetfelettit. Az � kez�kbe volt a k�t vil�g k�zti egyens�ly megtart�sa. Ha valamelyik rosszul v�gezte a munk�j�t, k�nnyen kitud�dtak bizonyos dolgok az emberek k�z�tt, amikb�l azt�n babon�k, gyerek mes�k, �s hasonl�k kereketek ki – jobb esetben. William a legjobb �rnek sz�m�tott. Nem csak a d�monok ismert�k el tehets�g�t, ha nem maguk az angyalok is, ugyanis sok helyzetb�l seg�tett m�r nekik kikeveredni (persze, n�mi ellen juttat�s�rt cser�be).
A jelenlegi helyzetben, nem hiszem, hogy lenne m�s akihez fordulhatn�k. Sz�ks�gem van  a k�zponti egys�g seg�ts�g�re! K�l�nben nem tal�lhatom meg a gyereket! - k�zponti egys�g – �gy nevezt�k a d�mon vil�gban azokat a d�monokat, akik a f�ldre sz�llva, k�l�nb�z� magas fok� int�zm�nyekben, vagy k�zszolg�lat� int�zm�nyekben dolgoztak. T�bb ilyen „emberre” is volt a d�mon vil�gba. �k �ltal�ban orvosok, tan�rok, �gyv�dek, bank�rok voltak.
- Mi�rt seg�ten�k neked?
- Mert ha nem seg�tesz, az �letedbe ker�lhet...
- Mi�rt is? Ne feledd... �n semleges vagyok a d�monok �s az angyalok vil�ga k�z�tt. Engem nem b�nt senki...
- William!
- Nem te mondod mindig hogy egy d�mon legyen mindig k� kem�ny, �s ne ny�jtson seg�ts�get senkinek?
- De te mindig is nagyon loj�lis volt�l a d�monokhoz �s Karinhoz... k�pest lenn�l most csak �gy visszautas�tani mindezt, csak az�rt hogy rajtam bossz�t �llj? Azok ut�n hogy a m�sodik vil�gh�bor�ba az �letedet �ldoztad az�rt, hogy Karin titka ne l�sson napvil�got? - egy ideig William n�ma cs�ndben n�zte az orvosi asztalt. Mintha nem tudna m�r mivel vissza v�gni – de igaz�b�l, m�lyen a gondolataiba m�lyedt. Felid�zte azokat az id�ket, amikor Karin olyan �g�retet tett neki, amit sosem felejtett el. Azt is tudta azonban, hogy ha most nem seg�t Edgarnak megkeresni a gyereket, akkor az Karin rov�s�ra mehet – s�t, ha a gyerek rossz kezekbe ker�l, mindk�t vil�g pusztul�s�ba. �gy h�t, hosszas gondolkoz�s ut�n – v�g�l meghozta a d�nt�st.
- Legyen. Seg�tek. De ne feledd: nem miattad, ha nem Karin�rt teszem!
- Tudom...
- Mit akarsz tudni?
- J�tt mostan�ban furcsa eseted? �szre vett�l b�rmi furcs�t?
- Szerinted nem sz�ltam volna, ha �szleltem volna b�rmi furcs�t mostan�ban?
- De... igazad van. Figyelj ide.... ezent�l mindegy gyereket j�l n�z meg, rendben? Ha tal�lsz valamit, nekem sz�lj!
- Rendben.
- K�sz�n�m. Nekem most tal�lkoz�m van valakivel, �gy hogy ha most megbocs�tasz.... - Edgar az ajt� fel� indult, amikor William egy szik�t dobott a feje fel�. Edgar a k�t ujj�val elkapta, �s vissza rep�tette d�mon t�rs�hoz. A szike olyan gyorsas�ggal, �s er�vel rep�lt, hogy William alig tudott elhajolni el�le. A szike v�g�l, az ajt�val szembe l�v� falba csap�dott. Edgar nem sz�lt semmit, csak �nel�g�lten vigyorgott, majd kil�pett az orvosi terem ajtaj�n.
M�r s�t�t volt. A nap helyett a csillagok f�nye ragyogta be az eget. A szok�sosn�l is t�bb. M�g Edgar szem�t is gy�ny�rk�dtette ez a sz�ps�g, annak ellen�re, hogy a d�monok nem igaz�n szokt�k �rt�kelni a hasonl�kat. De �t nem is a csillagok sz�ps�ge, ha nem a kij�rat el�tt �rcsorg� sz�ke haj� l�ny, aki m�r szinte didergett a hideg �jszak�ban.

Edgar megtorpant. Egyszer�en annyira meglep�d�tt, hogy nem volt k�pes megmozdulni. Nem gondolta volna, hogy ilyen gy�ny�r�en fest majd a l�ny az esti �jszak�ban – �s ahelyett, hogy r�vetette volna mag�t, (mint egy rendes d�mon) f�ldbegy�kerezett a l�ba, �s nem volt k�pes megmozdulni.

V�g�l is azt�n, Charity megfordult. Amint megpillantotta Edgar csod�lkoz� tekintett�t, akaratlanul is elnevette mag�t. Kinyitotta a kij�rat ajtaj�t, �s vissza h�zta Edgart a f�ldre.

- H�! Mi lesz?! Gyere m�r! - ny�jtotta a kez�t Edgar fel�.
- I-igen. Bocs�ss meg, m�r megyek is! - gyorsan az ajt�hoz szaladt, majd megfogta Charity kez�t, majd kis�t�ltak az ajt�n.
- Hihetetlen, hogy m�g mindig ennyire zavarba j�ssz t�lem. - nevette el mag�t ism�t Charity.
- N-nem vagyok zavarba! Csak meglep�dtem....
- Aha, h�t persze – mondta Charity mosolyogva, majd egy komolyabb hangv�telre v�ltott – na siker�lt mindent megbesz�lned az ismer�s�ddel?
- Aha... azt hiszem.
- Az j�.... �r�l�k neki.
- F�zol? - mondta Edgar p�r perc hallgat�s ut�n
- Igen, egy kicsit... de nem v�szes! - legyintett egyet, a szok�sos nyugtat� mosoly�val k�s�rve a cselekv�st. Mire Edgar levetette a rajta l�v� kab�tot, �s a l�nyra ter�tette.
- Edgar... - Charity sz�rte a foga k�zt a hangot, mintha csak valami var�zsig�t mormolt volna. De mindezt olyan �h�tattal tette, hogy Edgar eg�sz teste bele remegett a neve hallat�ra. Olyan szorosan �lltak egym�shoz, hogy a k�t emberi test szinte egym�snak fesz�lt – �s hirtelen mintha az utc�k is ki�r�ltek volna. Csak a f�k suhog�s�t, �s Charity gyors l�legzett v�teleit lehetett hallani. „Ne felejtsd el mi�rt j�tt�l ide!” hangzott Edgar fej�be a hang, ami arra k�sztette hogy elt�volodjon a l�nyt�l, b�rmennyire is k�v�nta – minden egyes kis porcik�j�val – hogy megcs�kolhassa, nem tette. Elh�z�dott a l�nyt�l, �s elengedte a kez�t. Majd tov�bb s�t�lt, mintha nem is venne tudom�st az el�bbi pillanatr�l. De a sz�ve m�g mindig hevesen zakatolt. Charity pedig m�g mindig sok-hat�s alatt volt, ami s�r� l�legzet v�telekkel jelzet is a k�r�l�tt�k s�t�l�knak. Mikor azt�n v�gre siker�lt vissza�ll�tania a puzus�t, Edgar �gy �rezte, musz�j megt�rnie a k�nos cs�ndet, a „tudd mi�rt vagy itt!” gondolatra alapozva.
- Na �s mi a helyzet Robinnal? - k�rdezte zavartan
- Ezt meg hogy �rted?
- Csak �gy sim�n beleegyezett abba hogy elgyere velem?
- Persze. Tudod, nem akar � rosszat, csak v�deni akar.
- De mi�rt ragaszkodik ennyire hozz�d?
- Tudod, m�r az �rvah�z el�tt is tal�lkoztunk. Pontosabban sz�lva, �n vittem be �t az �rvah�zba. Hazafel� tartottam a ap�mt�l, aki �ppen el�tte dobta any�mat, nem �pp kellemes k�r�t�ssel, egy m�sik n��rt. Any�m pedig kijelentette hogy ez az eg�sz az �n hib�m, �s hogy nem hajland� a tov�bbiakban foglalkozni velem – ap�m meg any�mmal egy�tt, csak �gy kitette a sz�r�met, valamennyi p�nzzel a zsebembe. K�s� este volt m�r, �gy b�tran kimertem engedni a k�nnyeimet. Akkor l�ttam meg Robint egy s�t�t sik�torban egyed�l s�rdog�lni. �t is �pp akkor tett�k utc�ra a sz�lei. Meg�lltam, visszafojtottam a k�nnyeimet, k�zelebb l�ptem hozz�, majd let�rdeltem el�tte. Megk�rdeztem t�le hogy mi�rt s�r, mire � elmondta, hogy a sz�lei megvert�k, �s kitett�k az utc�ra. Akkor elvittem az �rvah�zba, hogy tov�bbra is gondoskodhassak r�la, de megfelel� k�r�lm�nyek k�z�tt �ljen.
- De mivel az �rvah�zba is rosszul �rezte mag�t, hazavitted.
- Pontosan. Olyan mintha az �cs�m lenne. Sz�val ne vedd zokon, ha kicsit tiszteletlen�l b�nik veled. Egyszer�en csak f�l hogy elvesz�t.
- Tudom. �pp ez�rt nem haragszok r�. Term�szetes hogy f�lt�keny az ember, ha egy ilyen sz�p �s kedves l�ny a n�v�re,nemde? - Charity elmosolyodott, majd tov�bb s�t�ltak az �jszaka s�t�tj�ben.

7.krit�ly - D�mon �rz�s

 - �, j� v�gre itthon a melegbe – s�hajtott egy nagyot Charity, majd betette a kab�tj�t a be�p�tette szekr�nybe. - nagyon hideg van ma odakint, nem de, Edgar?

-Hm? Nem tudom... �n nem f�ztam... - v�llat vont, majd bement a konyh�ba, ahol Charty m�r a h�t�b�l vette el� az aznap esti vacsora alap anyagait. A h�t� a sarokban �llt, mint egy elszigetelt idegen, hozz�csatlakozva a konyhapultokhoz, majd a sorozat v�g�n a konyha mellett a s�t�. A s�t�vel �s a konyhapulttal szembe volt a mini �tkez�, ami b�r nem alkotott k�l�n helys�get, m�gis eml�t�sre m�lt�an ki volt emelve a d�szekkel �s vir�gokkal. Az els� dolog volt, amin megakadt az ember szeme.

-Robin? - k�rdezte Edgar a fej�t forgatva, miut�n alaposan v�gig p�szt�zta a konyha minden egyes kis zug�t.

-A szob�j�ban van....duzzog – n�zett fel egy pillanatra, majd �jra a hagyma szelet�sre koncentr�lt.

-H�t persze... - le�lt a hozz� legk�zelebb �ll� sz�kre, �s kin�zet az ablakon. Egy ideig hallgatott, majd megsz�lalt –  Ne haragudj az el�bbi�rt... - mondta v�g�l, egy kisebb pirul�ssal jelezve zavar�t, majd a l�nyra n�zett. Gondolta, b�r mindketten pr�b�ltan meg nem t�rt�ntnek venni azt az el�bbi pillanatot (hiszen m�g csak most tal�lkoztak) az�rt nem lehet teljesen semmisnek tekinteni. Tal�n a sz�ve m�ly�n azt rem�lte, hogy Charity is �r�lne neki, hogy ha besz�d t�ma lenne, hogy a k�zt�k l�v� fesz�lts�g kicsit old�djon.

-Milyen el�bbi�rt? - nevette el mag�t Charity, mintha t�nyleg nem tudn� mire akar erre c�lozni Edgar. A fi� keze �k�lbe szorult „hogy lehet az hogy nem eml�kszel r�! Tudom , hogy mindketten pr�b�ljuk semmisnek tekinteni ezt a t�m�t, hiszen mindkett�knek nagyon k�nos, de az�rt m�gis csak... ember vagy nem?! Eml�kezned k�ne r�! Tudnod k�ne! Egy ember... sosem felejti el az ilyen pillanatokat nem?!” - Edgar! Valami baj van? - k�rdezte Charity aggodalmasan

-Nem, nincs semmi baj... - les�t�tte a szemeit, majd �jra kin�zett az ablakon. „mi�rt...mi�rt...mi�rt nem eml�kszel r�? Amikor �gy dobogott a sz�ved, hogy azt hittem r�gt�n kiesik...akkor hogy lehet, hogy m�r is elfelejtetted? H�t ennyire nem sz�m�tott?”

-Edgar... - „mi�rt mondasz nekem ilyeneket?!”
-Azt hiszem, bemegyek besz�lek Robinnal... - egy enyhe s�hajjal k�s�rve, Edgar felkelt a sz�kb�l, �s elindult Robin szob�ja fel�.  Bekopogott, de hamar r�j�tt, hogy nem fog v�laszt kapni a kopog�sra, ez�rt benyitott, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Robin az �gyon gubbasztott, a csillagokat n�zve

-Te meg mit keresel itt! - f�rmedt r� Robin, amikor meghallotta az ajt� csuk�d�st �s megpillantotta a f�rfi alakj�t.
-Besz�lgetni j�ttem – le�lt mell� az �gyra
-Takarodj innen! Megmondtam, hogy nem vagyok hajland� haverkodni veled! - ki�ltott r�, majd arr�bb cs�szott az �gyon, ne hogy m�g v�letlen�l is hozz��rjen ak�rcsak egy �rint�ssel is – Undorodom t�led... - jegyezte meg halkan
-Tudod Robin, vannak helyzetek, amikor az embernek el kell fogadnia azt ami van, �s nem tehet ellene semmit. Az ilyen esetekben jobb ha nem kap�l�dzol, k�l�nben el�bb megszorul a hurok, �s k�nnyen megfulladhatsz. �n nem akarlak b�ntani, se t�ged, se pedig Charityt. Hidd el... b�zhatsz bennem! - l�gyan Robin kez�re cs�sztatta a bal kez�t

-Edgar!
-Lehet, hogy furcs�n fog hangzani....de szeretn�m ha j�ban lenn�nk...
-M�r mi a fr�sz�rt k�ne nek�nk j�ban lenn�nk! - kikelve mag�b�l, ell�kte mag�t�l Edgar kezeit.
-Charity miatt! - rakatta meg a fi� t�r�keny kezeit. - Nem akarok... nem akarok �rtani neki... - mondta Edgar a fej�t leszegve, ugyan is a hazugs�gnak indult igazs�g annyira f�jt, hogy az a sz�v�ig hatolt. Mint valami f�le er�s m�reg, amire nincs ellenszer. Er�sen szor�totta Robin kezeit, mintha az valami megv�lt�st hozhatna. El akarta engedni ezt az �rz�st.

*Pedig ez m�g csak szeretet volt...*

8.krist�ly - �rzelmi H�l�

*Charity*

M�g �r�k eltelt�vel is hevesen dobogott a sz�vem az el�bbi majdnem cs�k miatt. �jra �s �jra eszembe jutott az a var�zslatos pillanat, amikor az � sz�ja az eny�met s�rolta, de nem �rhetett �ssze. F�jdalom, csal�dotts�g... ez maradt ut�na, �s gyors l�legzet v�telek. M�g most is... hogy m�r �r�k teltek el az�ta, gyorsabban ver a sz�vem, �s v�gyom r�... �gy mint ahogy m�g senki m�sra. �jra �rezni akarom... a teste meleg�t a hideg t�li �jszak�ban, a lehelet�t a b�r�m�n, �s �jra l�tni akarom csod�latos szemeit, amivel akkor �gy n�zett r�m, hogy a testem megremegett a tekintet�t�l...�s �reztem... �rzetem a mellkasa gyors emelked�s�t, a gyors sz�vdobban�sait.

„-Bocs�nat az el�bbi�rt

– Milyen el�bbi�rt?”

hogy is ne tudn�m mir�l besz�lt..hiszen m�g mindig csak � j�rt a fejembe. B�rcsak komolyan gondoln�...b�rcsak t�nyleg komolyan megb�nn�...nem szabad k�zel ker�ln�m hozz� – a s�r�s ker�lget, de el kell engednem a csoda pillang�t, b�rmennyire is neh�z is f�jdalmas is. Angyal vagyok – nem az�rt k�ldtek ide, hogy naiv �lmok ut�n futkossak... m�g is... k�ptelen vagyok levenni a szemem r�la. Mindig... �jra �s �jra... azzal a pillant�ssal megbabon�zott... az �rzelmeim kusz�k ugyan, de biztos vagy benne...:

nem ez volt az utols� ilyen sz�vbe markol� pillanat.

Nem akarom, hogy az utols� legyen!

….Szeretem...

pedig m�g csak alig ismerem...m�g is...

k�ptelen vagyok elengedni �t....

*Edgar*

Butas�g, m�g is jelent�s. Tal�n valamif�le g�t lehet a c�lhoz vezet� �ton, de nem vagyok benne biztos hogy k�pes leszek �tugrani. Mindig is �gy gondoltam, hogy a F�ld�n csak jelent�ktelen – mihaszna emberek �lnek, akik figyelemre sem m�lt�k, �s most itt van ez a l�ny �s felbor�tja minden gondolatomnak az elm�let�t. �sszezavar, �s nem tudom hol �llok �ppen, vagy hogy mit is csin�lok �ppen pontosan. Csak a forr�s�got �rzem, ami k�r�l fogja a testemet. Az � teste meleg�t. �rzeni akarom, szeretni akarom... de pont ez az, ami tilos! Az �rz�s, k�nnyeket csal a szemembe. Mi�rt tilos az ami j�! Mi�rt nem szabad...mi�rt...mi�rt kell v�lasztanom d�mon l�tem �s a most kiny�l� r�zsa k�z�tt!

...Ha nem lehetek d�mon, semmi se marad bel�lem. Az �letem csak mint egy toll fecni, hullana a semmibe, �s libegne, sz�llna a leveg�be c�ltalanul, utat vesztve. Keresve valamit, amibe kapaszkodhat. Valamit, ami meg�ll�tja szerencs�tlens�g�t. Nem akarom ezt a m�rhetetlen m�lys�get, ez a m�rhetetlen s�t�ts�get, ezt a hat�rozatlans�got... nem b�rn�m elviselni. De a gondolatt�l, hogy valaki m�s z�rja a karj�ba, hogy valaki m�s �leli �gy ahogy �n �leln�m, hogy valaki m�s cs�kolja �gy, ahogy �n akarom – �k�lbe szorul a kezem. D�mon l�temre, elvesztem az �rzelmek mezej�n...d�mon l�temre, v�gy�dom valami – nem is, - ink�bb valaki fel�. Megborzongok, annyira akarom.... A cs�kj�t – az �rint�s�t – a mosoly�t, - �s mindent, ami �. E rem�nytelen c�l fel� visz most a sz�vem, amit mindez ide�ig nem is hittem, hogy van.

� az egyetlen, aki ir�nt valaha is �gy �reztem....

azt hiszem...

kezdek teljesen becsavarodni.