Ez ismét egy folytatás. Egy kis ismertető: 

- Ha egyenlőség jel után látsz valami szöveget, azt Sebastian gondolja. A gondolatátt egy egyenlőség zárja le.

-Ha sima szöveget látssz, de gondolat formába, azt természetesen Ciel gondolja, hisz az ő szemszögéből írom a történetett, ha lehet így fogalmazni. 

Aki nem látta még a történetett, annak nyugott szívvel ajánlom! Idde kattintva megnézheti! A részeket videóba is el készítem, szóval ha meg szeretnéd nézni a videó változatott, akkor a címre kattintva meg nézheted videó változatba is!

Na, de lássuk a jól meg szokott tartalamt: 

Alap történet:  Főszereplőnk egy 12-13 éves gyermek, aki korántsem gyerekként gondolkodik, Ciel Phantomhive. Ciel gyermekkorába el veszti szüleit egy tűzvészbe, gyakorlatilag végig nézi szülei halálát, és mind ez, a születés napján történik. Ekkor el rabolják és meg kínozzák. Egy jelet égetnek az oldalába. Ciel akkor meg fogadja, hogy egy nap, bosszút áll szülei halálán, és azokon is, akik meg kínozták őt. Visszont tudta, hogy egyedül nem képes erre, ezért egyeséget köt egy démonnal, Sebastian Michaelel. Az egyesség egyértelmű: Sebastiannak szolgálnia kell Cielt, és segítenie kell őt bosszúja betelseítésébe, ám, mikor a bosszú beteljesedett, Sebastian fel falhatja Ciel lelkét.

Részletesebb folytatás: Amikor hazatér oldalán újdonsűlt komornyikjával, apja játék és édeség gyárát örökli, aminek ő lessz a vezetője. De nem csak ez várja őt, ha nem mennyaszonnya Elizabeth is. Cielnek Sebastian mellet még három szolgája van. Finny, a kertész, Bard, a szakács, Meyrin a szobalány. De olyan mint ha ott se lennének, általába csak fej fájást okoznak gazdájuknak, és Sebastiannak is, aki általába helyre teszi, meg javítja azt amit ők el rontanak.  Sebastian és Ciel kapcsolata viszont nem szolga úr kapcsolat. Az évek alatt sokkal szorosabb viszonyt kötnek. De akkor még is hogy alakul majd a történet? 

Saját véleményem: Én nagyon szeretem a Black Butler történetét, bár kicsit máskép láttom a story lényegét, mint a többi "rajongó". Péládul én ezt az animét, nem nevezném yaoinak. Semmi félre érthető szituáció nincs benne, ami arra utalna hogy ez a két srác szerelmesek lennének. Szóval aki nem kedveli a yaoit az is essen nyugottan neki, ezt csak a kedves "rajongók" fújják fel, pont úgy mint a Vampire Knight-ba Kaname és Zero kapcsolatát... A szereplőkre is más a rá látásom. A "rajongók" 90% Sebastianért rajong. Hát én nem, és akkor finoman fogalmaztam. Nekem Ciel a favoritom. De ugyanakkor úgy gondolom hogy a Kuroshitsujiban minden karakter szerethető, még az úgy nevezet rosszak is. Épp ezlrt nagyon tanúlságos az anime, rengettek mindent tanulsz belőle. Eléggé el gondolkottató történet. De ezt így nem lehet el magyarázni. Olyan alap dolgokon kezdesz el gondolkodni alatta, hogy ki a jó ki a rossz, vagy mi  a jó és mi a rossz, és hasonlók. Na, ennyit erről, remélem sikerült fel keltenem legalább egy kicsit az érdeklődésedet, és meg nézed majd ezt a remek animét.  

1.rész: A komornyikja visszatér 

- Úrfi,  egész Európát körbe jártuk már, nem gondolja, hogy jobb lenne le telepedni valahol?
- De, igazad van. Semmi képpen se Angliába menjünk vissza, fel ismerhetnek.
- Ez esetben, jó lenne egy olyan helyet választani, ami rejtett, és tetszett az Ifjú Úr számára
- Igen, éppen  ezért Németországba megyünk.
- Németország? Nem mondanám, hogy Németország lenne a megfelelő lakhely egy démon számára.
- Miért mondod ezt Sebastian?
- Németország elég forgalmas hely, egy cseppet sem mondanám rejtettnek.

Csak kell lenni egy olyan részének, ahol kevés ember él. Anglia is egy nyüzsgő ország, még is vannak rejtett zugai.

- Sebatsian, keress egy helyet Németországba, ahol nem nagy a nyüzsgés! Ez parancs!
- Igenis, uram.  De amíg keresem ezt a helyet, addig kérem maradjon itt! –mondta, majd egy közeli fára ültette Cielt.
- Mi? Miket beszélsz? Hogy maradjak itt? Hiszen Franciaországban vagyunk! –kiáltott utána Ciel, de már túl későn. Sebatsian már nem hallotta gazdája szavát, illetve hallotta, csak nem foglalkozott vele.
=Alá becsüli a képességeimet, Ifjú Mester!=
Sebastian egyik fáról a másikra ugrálva kereste Németországban a megfelelő helyet, azt a helyet, ahová kastélyt építhet, és ahová haza vezetheti Ifjú Gazdáját. Sokáig nem találta, de egyszercsak, az egyik fáról, egy csendes helyet pillantott meg. Egy kis rétnyi terület volt ez, egy fenyves erdővel körbe fogva. A réten egy kis patak is folyt le, a közeli hegyekből.  Csak az erdő, és semmi más. A lakóházak az erdőtől jóval messzebb voltak, Sebastian is, éppen hogy homályosan látott belőle valamit. Az erdő mellett, a legközelebb lakott terület, Berlin volt, az ország fővárosa. A komornyik is onnan figyelte a békésnek tűnő tájat. Közelebb ment, hogy jobban megnézhesse. Leugrott a fáról, a rét közepére.
- Ez jó helynek tűnik! Itt ez a kis patak, ami gyönyörű kilátást nyújt majd Ifjú Gazdámnak, és bár távol van innen Berlin, még se kell messze menni a vacsoráért, hiszen az erdőben állatok élnek. Na, és persze a patak is televan csodálatosabbnál csodálatosabb halakkal, bár nem hiszem hogy egy démonnak elég laktató lenne a hal. Kíváncsi vagyok hogy fog majd viselkedni az én Ifjú Gazdám a természet lágy ölén (mosolyog). De hiányzik innen még valami! Hát persze, a kastély!

Pillanatok alatt egy gyönyörű szép kastély állt a rét közepén.  Még nevet is kapott: ÁllPhantomhive
A név, azt éreztette, hogy a Phantomhive ház feje, Ciel Phantomhive, már nem az,aki volt.
*E közben Franciaországban Ciel*
-Nem hiszem el! Mi tart ilyen sokáig! Tényleg nincs egy nyugodt hely, egész Németországba? Mindegy, nem éri meg ennyit várni! Sebastian, gyer…. 
- Igen, felség, a kastély már készen áll arra, hogy ön beköltözzön!
-Pfff…késtél! Mi tartott ennyi ideig?
- Mondtam, hogy nem a legnyugodtabb hely Németország.  De most induljunk! –mondta, majd az ölébe vette, és fáról-fára ugrálva, elvitte az új otthonáig.
- Megfelel , Ifjú Mester?
- Meg! Tökéletes!
- Akkor lépjen beljebb! –mondta, majd kinyitotta az ajtót, és meg hajolt.
- Humoros!
- Mi humoros grófom?
- Még nevet is adtál a kastélynak! Állphantomhive….milyen találó!
- Örülök hogy tetszik!  Milyen démonnak lenni, Ifjú gazdám?
- Semmi különöset nem érzek. Talán az az egyetlen furcsa dolog, hogy jól érzem magamat a bőrömbe. Vicces, hogy ezt igazából Aloisnak köszönhetem.
- Igen, valóban érdekes. De mit fog enni? Most már ön is démon, képes emberi lelket enni?
- Természetesen nem! Egy embernek se fogok ártani. Miért bántsam azokat, akik nem ártottak nekem. Akik pedig bántottak, azok pedig nem elégítenék ki az étvágyamat. Itt az erdő, az erdőben állatok élnek, és én is állatokon fogok élni, mint valami ragadozó. Sebastian, te is ezt tedd: ez parancs!
- Igenis, uram! 
*Az nap éjjel*
Sebastian épp betakarja Cielt.
- Sebatsian, nem furcsálod te ezt egy kicsit?
- Mit?
- Hogy Grell nem keres téged? Azt hittem, sosem fog le szakadni rólunk, erre tessék…
- Szerintem keres minket, csak még nem talált ránk!
- Addig jó nekünk!
- Mi az hogy addig jó nektek?! Ezt most sértő volt…-mondta Grell, amikor be ugrott az ablakon.
- Jajj, ne már!!! –suttogta maga elé félhalkan Ciel.
- Sebby, milyen jó újra látni téged! Te is örülsz nekem, igaz?-mondta, miközbe oda szaladt és átölelte.
- Az igazat megvallva, örülnék, ha most távoznál, és nem zaklatnád az Ifjú Úr békéjét.
- Olyan gonosz vagy velem Sebatsian, de ha ez a kívánságod, akkor a szerelem nevében, hajlandó vagyok ilyen áldozatra. Várok rád! Mindig is várni fogok rád Sebastian!-mondta, mi közbe ki ugrott az ablakon.
- Jó éjt!
- Neked is Sebastian! –köszönt el Ciel, mire Sebastian becsukta maga mögött az ajtót.
=Szegény gazdámnak, még mindig túl jó szíve van. Nem érti még, hogy a démonok világa, még az emberekénél is mocskosabb. Nem lehet állati lelkeken élni. Előbb utóbb kívánni fogja az emberi lelket. Hisz ilyenek a démonok, önzőek,gonoszak, és nem ismernek kegyelmet. Még is milyen démon az olyan, aki nem csak magára gondol, akit mindig a jó szándék vezérel, aki nem akar bántani másokat.  De a gazdám erős, csak nem szabad hagyni hogy megkedveljen bárkit is, különben nem tud majd uralkodni magán.=
- Kínoznak a gondolataid Sebastian? Miért nem beszéled meg velem, én Rómeóm. –szólalt meg Grell a háta mögül. 
- Nem azt montad az előbb hogy elmész, és nem jössz többet vissza?!
- De igen, de aztán annyira hiányoztál, hogy nem bírtam tovább, és különben is dolgom van a környéken. Berlinbe kéne mennem, egy idős hölgyhöz, aki sokat szenvedett már, és a halálistenek kegyelemből végeznek vele. 10 perc múlva kell végeznem vele, de nem tudom merre van Berlin.
- Berlin messze van innen, kizárt, hogy oda érj 10 perc alatt.
- Jaj ne már…elbaltáztam!
- Grell, mit keresel itt? Neked nem Berlinben kellene lenned, hogy teljesítsd a feladatodat?
- William!
- Ahhh, mindegy, tudtam hogy ez lesz, és ki rendeltem valaki mást a helyedre.
- Will, te annyira bámulatos vagy!- mondta, majd oda rohant és meg ölelte.
- Rendbe, de most menjünk, hagyd a komornyikot.
- Ühmmm…rendben!
- Viszlát komornyik úr!
*Sebastian meghajol* 
*Eközbe Ciel*

- Sosem voltam még ennyire nyugodt, de olyan mintha hiányozna valami. Azért van mert démon lettem? Valamiért csak a Phantomhive vállalatra tudok gondolni. Pedig már az a vállalat nem létezik. Ki kell törölnöm mindent az emlékezetemből ami a Phantomhive birtokkal kapcsolatos. Más lettem, más életet kell élnem, mások lesznek a bábuk, és ez által meg változik a játékom is. Többé nem tartozok közéjük, mert többé már nem vagyok ember…és amit elveztettünk  azt többé nem kapjuk vissza!-mondta majd le hunyta  a szemét és el aludt.

- Ideje felébredni! El hoztam a mai újságot Berlinből, gondoltam érdekelni fogja az Ifjú Urat.

- Ne szólíts már uramnak…. ne tegyél úgy, mintha semmi sem történt volna. Nem akarom hogy az idő gyógyítson, még ha rólad is van szó. Más vagyok, mint aki voltam, ebben a  világban egyenrangúak vagyunk, nem kell hogy magázz. Csak ki kell szolgálnod…

- Értem, de nekem mindig is az ön komornyikja maradok, a szolga pedig nem tegezheti a gazdáját.

- Pfff…

Erre felkelt az ágyból. Sebastian begombolta a ruháját mint máskor, elővett egy fekete ruhát a szekrényből, amikor…
- Sebastian, ne azt! A kéket, amit akkor hordtam, amikor Lizzyvel táncoltam. Az életemben, az volt az egyetlen boldog pillanat….az összes többire rossz vissza gondolnom!
- Ezek a fránya emlékek, nagyon makacsak! Nem hagyják el a fejünket, és némelyik fájdalmas érzést vált ki belőlünk. De hisz, azt mondta, hogy akkor sem volt boldog?
- Sebastian, téged nem tudlak becsapni! Tudod nagyon jól, ne játszd a bolondot, hogy igen is boldog voltam! Még ha Elizabeth néha az agyamra is ment, ő volt az egyetlen aki képes volt őszinte vigyort csalogatni az arcomra. Épp ezért, nem tudom elfelejteni őt, pedig tapasztalatból tudom, hogy az emlékek hasztalan dolgok. –mondta, majd elindult kifelé az ajtón. Leült egy székre, és elkezdte olvasni az újságot.

*Az újságban:
BERLIN
Egy kiránduló csoport érkezik ma Berlin utcáira. A kirándulók egy pályázaton nyerték az utazást. Több országból is érkeznek vendégek. Ilyen például: Spanyolország,Portugália,Olaszország, Oroszország, és Nagy-Britannia. Mindegyik országból csak pár szerencsés jöhet el, aki 1. helyezést ért el a pályázaton. A pályázat ugyanis, országonként más volt, mert az ország történelméről szólt a pályázat. De nem minden országban hirdették meg.

AMERIKA
Amerika drágábban adja árúit ezentúl 10%-al. A kereskedőket nagyon elszomorítja  a hír, de az amerikai élelmiszereket nem tudják máshol beszerezni, ezért sokan nem jutnak hozzá ezekhez az ételekhez.
LONDON
*Ciel ide ér az olvasásba*
-London! Miért írnak külön Londonról?
- London nagyváros, külön említést érdemel. Csaknem felhozza az emlékeit.
- Fogd be! Mondtam már, attól még hogy haszontalan dolog az emlék, attól még van. Képtelen vagyok elfelejteni őket….-mondta, majd tovább olvassa:
*Az újságba:
Egy újabb brutális gyilkos. Nem válogat, mindenkit megöl, aki az útjába áll, legyen az nő,gyerek,férfi,szegény vagy gazdag. Úgy vélik, haragszik az egész világra, és így éli ki a bosszú vágyát.  Egyelőre még folyik a nyomozás az ügyben, nem tudják hogy ki volt a tettes, és bizonyíték sincs sok. Alapos munka, semmi újjlenyomat semmi.

HALOTTAK
-*-*-*-*-*-*
BERLIN

- Agna Rosal
Élt 66 évet

- Bindy Rosal
Élt 70 évet

- Carl Harughton
Élt 45 évet

PÁRIZS

- Alienor Rona
Élt 40 évet

- Doriane Husmon
Élt 50 évet

- Ines Horseon
Élt 25 évet

LONDON

- Parris Hegmond
Élt 30 évet

- Raz Renad
Élt 20 évet

- Ciel Phantomhive
Élt 13 évet*

- Mi? Én is…! Hát persze, a többiek halottnak hisznek.  Egy-két héttel ezelött lehetett a temetésem, vajon milyen volt? Vajon még mindig búslakodnak miattam? Vajon Lizzy még mindig gyászol, és özvegynek tartja magát? Milyen nevetséges….még csak   össze se házasodtunk, még is özvegyként tekint magára…..
- Bizonyosan tart még a gyászuk.  A temetés sem lehetett nagy élmény…emlékezzen csak vissza Madam Red temetésére. Elizabeth viselkedése pedig érthető, hisz fordított esetben, ön se viselkedne másképp…
- Igazad lehet…-mondta, majd letette az újságot az asztalra.
- Mit gondol a londoni gyilkosságról? Kívánja megfejteni az ügyet, és rávezeti a rendőröket a bűnös személyre?
- Szánalmas egy eset, azokon áll bosszút, akik sohasem bántották. Lehet hogy egy olyan áldozat hal meg egyszer a kezei által, aki akár segíthetett is volna neki. De nem akarok semmit sem tenni ez ügyben. Megmondtam! Többet nem térek vissza Londonba. Új életet kezdtem, és többet nem fogok visszanézni a régibe. Az emlékét is próbálom elfelejteni . Nem érdekel hogy segíthetnék, nem érdekel hogy ember életeket menthetnék meg. A legfontosabb az-az, hogy senki ne jöjjön rá arra hogy életben vagyok. –mondta, majd felállt a székről.  Egy síró hangot halott.
-  Sebastian, te is halottad?
- Mit?
- Egy lány sír az erdő közepén. A hangja kísértetiesen hasonlít Lizzyéhez. De mit keresne ő itt….? Mindegy, nem jöhetnek rá hogy életben vagyok….
- Igen, most már én is hallom! Valóban hasonlít.
- Eltévedtem, soha nem fogok innen kijutni. Ennek az erdőnek sosem lessz vége. Ciel, Ciel miért hagytál egyedül! Nélküled, semmit sem érek…szánalmas vagyok!–hallatszott a kiáltás.
- Ez valóban Lady Elizabeth!
- Igen én is hallom….Sebastian, menj és nézd meg hogy mi van vele. Most!
- Igenis, uram!
Erre Sebastian egy pillanat alatt elillant. Egy fa tetejéről nézte, hogy mi történik.

=Ez csak ugyan ő. Egyedül van, kétségbe esett, és valószínűleg már egy pár napja itt kóvályog az erdőben, mert éhes is és szomjas is. Már állni sem bír, csak a füvön fekszik. A fejét fogja, biztos szédül. Rossz állapotban van, csak idő kérdése, hogy meddig bírja még.=
Lizzy, remélem nincs nagy bajod. Mégis hogy kerültél te ide!
- Fiatal Úr, Lady Elizabeth nagyon rossz állapotba van. Idő kérdése és meghal, ha egyedül marad az erdőben. Fáradt,éhes, kiszáradt, és teljesen reményt vesztett. Önt szólítgatja!
- Lizzy….Sebastian, megparancsolom, hogy vigyél oda!
- De hát, ifjú mester….
- Nem érdekel! Nem fogok ölbe tett kézzel ülni, míg meghal!
- Értettem! –mondta, majd ölbe vette, és elvitte Cielt Elizabethez.

Amikor odaértek, Elizabeth már nem fogta a fejét, a füvön feküdt. Sebastian lerakta Cielt, aki egyből oda rohant.

- Elizabeth! Elizabeth! Hallasz engem? Nem válaszol! Biztosan elájult.  Gyere, vigyük a kastélyba!
- Ahogy kívánja!

Le fektették az ágyra, és vizes ruhát tettek a homlokára. Ciel el se mozdult mellőle. Mellette akart lenni, amikor magához tér. Ismerte a tettei következményeit, de jelen pillanatba, nem érdekelte, hogy mi lesz a folytatás, csak az érdekelte, hogy Lady Elizabeth rendbe jöjjön. Semmi mással nem törődött.

2.rész: A komornyikja át alakít

- Hogy van Elizabeth kisasszony?
- Rosszul, alig ver a szíve….
- Aggódik érte?
- Mit érdekel az téged….inkább meny és hozz emberi ételt.  Ha felkell ennie kell majd, és azt nem eheti, amit mi eszünk…
- Értettem!- mondta, majd el illant.  Állruhába ment, hogy ne ismerjék fel, hiszen gyanús lenne, ha valaki meg látta volna, a szolga ruhába vásárolgatni.
Elizabeth, még is hogy keveredhetett ide? Biztos őt is kiválasztották, és a pályázat miatt van itt. De hogy tévedt be az erdőbe? Mi hajtotta ide? Nem szokott csak úgy el mászkálni, nem rá vall. Talán, üldözte valaki?
- Meg hoztam az ételt, Ifjú Gazdám. –szólalt meg Sebatsian, Ciel háta mögül. Erre Ciel hátra fordult, és rá nézett.
- Rendben.  Csinosítsd  ki kicsit ezt a kastélyt, tedd kicsit emberibbé.
- Tehát nem kívánja el mondani neki az igazat? Még is milyen mesét fog be adni neki….
- Nem szándékozok hazudni neki. Csak nem akarom hogy rosszul érezze magát. Rontana az állapotán.
- Értettem. –mondta, mire Ciel újra Elizabth felé fordult. Észre vett egy sebet Lizzy oldalán.
- Sebastian! Nézd, Elizabeth meg sérült!
- Valóban.-mondta, majd végi húzta úját a seben.
- Mély a seb, és meg lehetősen nagy.  Könnyen el fertőződhetett, de a vér mérgezés veszélye is fenn áll.
- Gondolod hogy nem ember tette?
- Nem tudom… az érintésből ítélve, ember tette,  de a seb alapján, más mondanék…Ön mit gondol?
- Nem vagyok tapasztalt démon, nem gondolok semmit sem. Az ember szagot érzem Elizabeth egész testén, nem tudom el különíteni a kettőt, és az ember szag, lehet Elizabeth illata is.
- Igaz is, mennyen, egyen valamit, majd én addig vigyázok Elizabeth kisasszonyra.
- Nem! Nem hagyom itt, ilyen állapotban. Addig nem eszek.
- Értettem, uram. Akkor engedelmével, „cukibbá” teszem ezt az egyhangú kastélyt, de addig, kérem pihenjen egy kicsit. –mondta, mire Ciel el nevette magát.
- Viccelsz! Démon vagyok, ne feled, nálunk luxus az alvás.
- Az lehet, de egy újszülött démonnak, nagyon is fontos a pihenés, pláne, ha nem akar emberekre támadni – felelte Sebastian mosolyogva, majd ment, hogy fel díszítse a kastélyt.
- Ha tudtam volna, hogy egyszer még át kell alakítanom, akkor más kép építem…Elizabeth kisasszony kedveli a rózsaszínt, úgy hogy a kastélyban a rózsaszín, és a lila kell hogy domináljanak. –mondta, majd gyorsan le festette az egész kastélyt rózsaszínre, és lilára.  Minden szobának más árnyalatot, és mintát adva. 
- Még mindig túl egyhangú….Ó, meg van! Elizabeth kisasszony számára a szív minták, és biztos az is jól esne neki, ha az Ifjú Úr szobájába, magáról találna képeket – mondta, majd minden ajtó fölé, egy kék szívet rakott, Ciel ágya mellé pedig két oldalt az éjjeliszekrényre,  két képet Elizabethről.
=Tökéletes! =
Mondta, majd Cielhez indult, hogy jelentse: végzett.

-Ifjú Mester…

Ciel Elizabethre dőlve aludt el.
-Még hogy egy démonnak nincs szüksége alvásra mi? Felséged keveri a démonokat a vámpírokkal. –mondta, majd el nevette magát.
-Sebastian, te vagy az? Végeztél már? – kérdezte Ciel fél álmában.
-Természetesen, be fejeztem a kastély át alakítását. - mondta, majd Ciel ki nyitotta a szemét.
-Ez szörnyű….minden csupa rózsaszín.
-Tudja hogy Elizabeth kisasszonynak mennyire tetszik ez a szín. Biztosan örülni fog ha meg látja.
-Igaz….Nem kelt fel azóta?
-Nem, meg se mozdult.
-Áh, Él még egyáltalán?-mondta, majd Elizabeth szívére tette a kezét. Sebatsian kíváncsi pillantásokat vetett Cielre, mire Ciel el mosolyogta magát.
- Ne tégy úgy, mintha érdekelne mi van vele, vagy hogy mit érzek. Neked ő egy egyszerű ember nem?
-De. De ha a gazdámnak nem csak egyszerű emberként tekint rá, akkor komornyikként, nem engedhettem meg magamnak, hogy ne foglalkozzak vele. Én mindig is az ön komornyikja maradok, a végsőkig követni fogom, ami a démonok esetében, elég hosszú idő.
- Így van, sosem hallunk meg. Talán ez a legnagyobb hátránya annak, hogy démon lettem. Mindig is tudtam, hogy nehéz lesz végig néznem a halálukat, de ha idő előtt mennek el, akkor…
- Nem fog meg halni, nézze a szemét!- mondta Sebastian, mire Ciel Lizzy szemére pillantott, ami szépen fokozatosan ki nyílt.
-Meg…meg haltam?
-Nem halt meg. –válaszolta neki Sebastian, ugyanis Ciel, teljesen le blokkolt.
-Ciel…te, te meg mit keresel itt? Nem haltál meg.
-Nem, én…-mi előtt folytathatta volna, Elizabeth, a nyakába ugrott.
-Még is hogy voltál képes egyedül hagyni? Van fogalmad róla mennyire hiányoztál?
-Elizabeth, eressz el! –mondta, mi közbe el lökte magától Lizzyt.
-Sajnálom, hogy aggodalmat okoztam. - folytatta Ciel.
-De  hogy hogy életben vagy? Hiszen meg kaptuk a levelet, és a temetés is meg volt, akkor hogyan….
-Lizzy…én…
- Mindegy, az a fontos hogy élsz, és nem számít miért. –mondta, már szinte sírva.
-Se…Sebastian!
-Igen, mi a baj?
- Vezesd Elizabethet, egy másik szobába, és vigyél neki valamit enni.
-Értettem.-mondta, majd el kísérte Elizabethet, egy kettővel arrébb lévő szobába.  Be vitte neki a ételt, majd magára hagyta.
- Vigyáz rá míg távol vagyok, meg értetted! Ne mondj neki semmit, ne csinálj vele semmit.
-Igenis. –mondta. Ciel, természetesen vadászni indult. Közbe Elizabeth ki jött a szobából, és Cielt keresve rohangált föl-alá a kastélyba, amikor neki futott Sebastiannak.
-Mit csinál Elizabeth kisasszony?
-Cielt keresem, nem láttad valahol?
-Az erdőbe ment, bizonyára hamarosan meg érkezik, szólni fogok. –mondta, mikor Elizabeth háta mögött, meg jelent Grell.
-Miért nem mondod el neki, miért ment? Azt hiszed nem fog rá jönni, előbb vagy utóbb.
-Ki, ki ez itt? –kérdezgette Elizabeth meg rémülve.
- Nem kell félnie Elizabeth kisasszony, ő az Ifjú Úr egyik régi ismerőse…-mondta, majd folytatta
- Maradjon köztünk, de kissé hibbant, ezért össze-vissza szokott beszélni, és sokszor nem tudja, hogy kit honnan ismer…- suttogta  Elizabeth fülébe. Majd meg érkezett Ciel.
-Ti meg mit csináltok?
-Én csak épp vissza kértem a hölgyet a szobájába, amikor bele futottunk Grellbe.
-Grell…pont ugyan az a neve, mint ami Madam Red komornyikjának volt.- jegyezte meg halkan Lizzy.
-Hát, ez azért van kislány, mert én….-kezdte el Grell, amikor Ciel rá lépett a lábára.
-Majd én!
-De hát, Ifjú Mester, biztosan jó ötlet ez? –kérdezte Sebastian.
- Muszáj lesz el mondani neki, túl sok a gyanús dolog, előbb-útóbb úgy is rá fog jönni, még ha nem is mondok neki semmit  
- Ciel, nem muszáj ám el mondani ha nem akarod, ígérem nem fogok gyanakodni.
- Lizzy, félsz?
- Egy kissé. Itt ez a furcsa alak, és te se vagy már a régi….
- Így van, akkor is fel tűnik, ha nem akarod. Pedig, nem szemel látható a változás, még is érzed.
- Akkor se akarom hogy el mond! Gyere velem vissza a kastélyodba, és éljünk úgy mint régen.
- Tudod Lizzy ez nem olyasmi amit el lehet hallgatni….
- Rendben, akkor majd el mondod, de nem most, majd később….
- Ahogy szeretnéd.

3.rész: A komornyikja rá beszél

-          Sebastian, kísérd vissza a szobába!

-          Igenis, uram!

Amint el mentek, Ciel le dőlt az asztal előtti székre. Ott ült, a fejét fogva.

Milyen egy idegesítő ez a mai nap, és még Grell meg nehezíti a dolgomat.

-          Grell, ha már egyszer rajtunk élőskötsz, akkor akár segíthetnél is…

-          He, mit?

-          Most perpillanat abban, hogy főzöl egy teát Lizzynek.

-          Én, még is miért? Ez Sebastian feladata lenne, nem de?

-          De így van, de te zaklattad fel Lizzyt, így neked is kell meg nyugtatnod.

-          Megnyugtatni? Még is mivel? Szerintem csak még jobban meg ijeszteném…

-          Kezdetben a teával, és maradj vele, beszélgessetek kicsit. Ha pedig a munkád felöl érdeklődik, mond azt neki, hogy a komornyikom vagy.

Magyarázta Ciel. Aztán felkelt a székről, és a szobájába ment.

*E közbe Sebastian Lizzyvel*

Be nyitottak Elizabeth szobájába. Lizzy le ült az ágyra, és szomorúan nézte a padlót. A komornyik kifelé készülődött, amikor meg látta Elizabeth szomorúságát, és vissza fordult.

-          Bántja valami?

-          Miért? Miért tette? Miért hagyott el? Tudom, azt mondtam nem számít, mert nem is de….Sebastian, te tudod igaz? Te ismered Ciel titkát?

-          Annyit mondhatok, hogy az Ifjú Úr nem kegyetlenségből hagyta ott a birtokot. Az én Ifjú Gazdám, a legnemesebb  lelkű lény, aki valaha is a világra teremtettet

= De ez a lélek, sosem lehet az enyém =

Mondta, majd be csukta maga mögött az ajtót. A folyosón,  összefutott Grellel, aki a folyosón bukdácsol a csésze teával.

-          Mit ügyetlenketsz? El sem hiszem hogy te komornyikként dolgoztál….

-          Hmmm… nem az én stílusom ez a komornyikoskodás. Régen se ment, és most se megy…-mondta, mire ki jött Ciel is. Meg látta a csészét Grell kezébe.

-          Add, majd én be viszem neki.

-          Biztosan, nem gondolja hogy fel zaklatná vele az ifjú hölgyet

-          Így is úgy is rajtam jár az esze állandóan, akkor tök mindegy hogy be megyek e hozzá vagy sem…

*Kopog*

- Lizzy! Be mehetek!

- Persze, gyere csak! –be nyitott, és a teát le rakta az ágy mellet lévő, kis asztalra.

- Miért vagy olyan titokzatos? Azóta vagy ilyen, mióta a szüleid meg haltak, miért?

- Lizzy, ez egy hosszú történet, és csak fel zaklatna. Hogy van a sebed? –kérdezte Ciel, majd a fel tűrte Elizabeth pólóját, hogy megnézze.

- Még mindig csúnya. Fáj igaz?

- Eléggé.

- Ne idegeskedj, nem tesz jót. Akkor még lassabban gyógyulsz majd, és hogy fogunk akkor táncolni. - mondta Ciel mosolyogva, mi közbe végig simította a kezét Elizabeth arcán.  

 Az utolsó tánc, mi előtt végleg meg gyűlölnél.

-          Rendben , meg próbálok meg nyugodni, de mond csak, hol van az a fura alak…Grell?

-          Sebastiannal van, nyílván teát főzni tanítja.

-          Szóval, Grell egy komornyik?

-          Mondjuk…. De te most ne vele foglalkozzál, ha nem azzal, hogy minél többet pihenjél. Megyek is, és hagylak aludni.

-          Rendben, viszlát Ciel!

*E közben Londonban*

- Hogy halad a terv?

- Egyelőre, még se hogy, mindenki hallgat.

- Szóval, még nyugodtak, értem.   Nem is vártam még mást, hiszen még az elején vagyunk, milyen képük lesz majd, amikor rá döbbenek….

*A kastélyban*

- Ifjú Mester, nem gondolja, hogy iskolába kéne járnia

- Sebastian, te most csak viccelsz velem? Még is miért kéne?

- A kezdő, tapasztalatlan démonoknak, szükségük van iskolára, de az emberi világgal ellentétben, itt nincsenek magán tanárok.

- Majd te meg tanítasz mindenre. Olyan nem tudnak, amit te ne tudnál meg tanítani nekem.

- Ez így van, de nekem a komornyik munkámra kell koncentrálnom. A közelbe épült az a démon iskola, ahova én is jártam.

- Téged is át változtattak?

- Nem, én démonnak születtem, de a szüleim azt akarták hogy az iskolában tapasztaljam meg a démon életet.

-Pfff… felesleges ilyen iskolába járnom

- Gondolja?  Ízletesebb vacsorája lehet a jövőben, ha tudja, mit szeretnek a démonok.

- Rendben legyen, el megyek.  Most örülsz!

- Természetesen!  Akkor holnap reggel, el viszem magát. 

4.rész: A komornyikja iskolában

- Ifjú Úr, ideje lenne fel kelni, nem gondolja? – Ciel erre fel ült az ágyra, és az órára pillantott.
- Ne bolondozz Sebastian, még csak reggel 6 óra van.

Most, hogy kivételesen, sem Elizabeth, sem Grell miatt nem kell korán fel kelnem, aludhatnék ameddig csak kedvem tartja, ez jön az idióta szokásaival.

- De hát úrfi, maga mondta, hogy a démonoknak luxus dolog az alvás. Muszáj fel kelnie, ma lesz az első napja a démon iskolába, ugye nem szándékozik máris el késni?
- Pfff…. hát persze hogy nem. Lizzy?
- Lizzyre Grell fog vigyázni, amíg el viszem az iskoláig.
- Grell!
Mit fognak ezek ketten csinálni a kastélyomból…
- Ne izguljon, nem lesz semmi probléma.
- Ezt most komolyan gondolod?
- Természetesen. Óhajt el búcsúzni Elizabeth kisasszonytól az indulás előtt?
- Nem. Még biztosan alszik, nem akarom felébreszteni.
- Értem. Akkor indulhatunk?
*Ciel bólint*
Egyik fáról a másikra ugrálva, el jutottak, egy épülethez.  El volt szigetelve, emberi szem elé, sosem kerülhetett.  Ez volt az iskola. Hatalmas volt, de inkább hasonlított egy palotához, mintsem, egy iskolára. A bejárathoz, egy ösvény vezetett az erdőből, ami csak látszat kedvéért volt, hiszen a legtöbben a fákon közlekedtek, bár mivel hogy ifjú démonokról van szó, a legtöbben még nem voltak képesek az erejüket használni. Csak azok közlekedhettek a fákon, akiket a szüleik, vagy bárki más el hozott.  Ciel és Sebastian, az iskola épületéhez közeli fán álltak.
- Szóval ez lenne az iskola.
- Ez. A mai napon, még semmit sem fog tanulni, hiszen azt sem tudhatja, milyen tantárgyak vannak, és hogy milyen fel szerelésekre van szüksége. Ez az iskola semmiben sem hasonlít az emberekéhez, bár az álcát meg tartja, ha ne talántán ember kerülne a közelbe ne vegyen észre semmi fel tünőt. A tanár majd el mondja a szabályokat, én csak arra készíteném fel, amiről nem fog beszámolni. Vigyázzon a fölső tagozatosokkal.  Amiben hasonlítanak az emberekhez az az, hogy ők is imádnak kötekedni a kisebbekkel.  Ők már valamennyire tudják használni az erejüket, így hát meg is tudják tenni.
- Még is ki merne ártani a Phantomhive cég vezetőjének, és különben is tudok vigyázni magamra, nem kell hogy felügyeljél. Csak menny haza és vigyáz Lizzyre.
- Érttetem, de azért, kérem, legyen óvatos, az emberi világban szerzett rangok semmisé válnak a démoni világba. Ebben a világba, maga még csak egy paraszt.
- Pfff… - Ciel le tekintett az iskola kapuhoz vezető ösvényre, amikor egy lányt látott végig sétálni rajta. Az iskola felé tartott. Egy hosszú sötétvörös palástot viselt, a fejébe pedig csukja volt húzva, ami teljesen el takarta az arcát. A palást alatt, fekete inget viselt, aminek csak a gallérja látszott ki.
- Mit látott Ifjú Gazdám, ami így fel zaklatta?
- Az a lány, aki most megy be a kapun, mintha ismerném valahonnan?
- Első éves lehet, mint ön, meg eshet hogy összefutott egyszer vele amikor ember volt. Rémlik valami, hogy honnan ismerheti?
- Ami azt illeti. Mikor még a szüleimmel éltem a birtokon, anyám barátnője, sokszor át jött hozzánk. Egy idős hölgy volt, a királynőnek dolgozott, mint mosó asszony, a szüleim is onnan ismerték. Volt neki egy velem egy idős unokája, akit sosem engedett emberek közzé. Amikor valamilyen ünnepségre vitte,  akkor a lánynak minding kötelezőjen mindig anyám mellet kellet olvasnia, és tanulni. Sosem láttam a lány arcát, egészen addig a pillanatig nem, míg anyám egy rendezvénye, közelebb nem hívott magához, és bennem mutatott neki.  Gyönyörű, és okos lány volt, beszélgettem vele az nap, de amikor, anyám barátnője meg látta, azonnal el rángatta haza. Anyám szerint meg verte a lányt. Az nap, amikor hazafelé mentünk, meg láttam az ablakból. Búslakodóan nézett rám az ablakból, mintha csak segítséget kért volna.
- Értem, szóval a gyerekkori szerelmére emlékezteti önt.
- Nem! Nem voltam szerelmes, csak jóban voltunk, és sajnáltam ennyi az egész…
- Értem. De most már magának is be kéne mennie, nem gondolja? –mondta, majd le rakta a földre, és el ment. Ciel be lépett az ajtón, ahol a többi elsőéves tanuló tolongott. A tanár, a lépcső legfelső fokán ált.
- Kedves  ujjszülött démonok! Köszöntelek benneteket ebben az iskolába. Rengeteg mindent fogtok itt meg tanulni, és nagyon sok meg beszélni való dolog akad, de most mennyünk az osztály termünkbe, hogy szép nyugodtan beszélhessük át, hogy hogy is működik az élet ebben az iskolában. –mondta a tanárnő, mire el indult, és a teremhez vezette a diákokat.
- Mindenki válasszon magának egy helyett, ahol ülni fog az órákon. -
Pont ugyan úgy néz ki minden, mint ahogy az emberek világában….

*Ciel legelőre ül, az ablak mellé*
- Rendben, akkor illene először is be mutatkoznunk egymásnak. Mindenki mondja el magáról a démonná változásának az életkorát, a nevét, és a rangját.  Akkor innen kezdjük! –mondta majd Cielre mutatott, aki fel ált, és úgy mondta:
- Ciel Phantomhive vagyok, 13 éves voltam, amikor egy Sebastian Michaels nevű démon át változtatott, és gróf vagyok. –erre a többiek, hangos nevetésbe kezdtek, még a tanár is el nevette magát.
-Mi olyan mulatságos ebben?! –kérdezte Ciel fölháborodva.
- A démonok életében, nem számítanak az emberi világban szerzett rangok. A démonok világában, csak a démon világba meg szerzett rangok számítanak. –mondta a tanár, mire Ciel le ült.

Sebastian meg mondta… azt hittem csak szórakozik, de úgy látszik, ez a világ tényleg teljesen más. Most jön az a furcsa lány.
- A nevem Lisa Torones (toronesz). 13 éves voltam, mikor egy idős hölgy át változtatott, a nevét se tudom. Miután át változtatott, új nevet kaptam, ez a Torones, amit az emberi világba sosem használtam, ezért senki sem ismer föl. A  képességeimet 12 évesen ismerte föl, amikor az utcán talált rám, koldusként. Aztán be fogadott, vizsgálta, hogy hogy fejlődik az erőm, és amikor be töltöttem a 13—t, át változtatott. Amikor el beszámolt a többi démonnak az erőmről, akkor egyből meg adták, az Of Queen címet.
- Az Of Queen címet?! Hiszen a démon világba csupán 1 ilyen cím létezik, és ez a legnagyobb rang, amit valaha démon birtokolhat. Ugyan is aki ezt a címet el nyeri, annak olyan hatalmas az ereje, hogy képes bármit irányítani  a természetben.  Na, de, a végére értünk a körünknek, akkor el mondanám, hogy milyen órák léteznek a démon világba: Erőtan, Mozgástan, Tehetséges Démonok, NeverHungry. Ez a három óra, az erőt a mozgást, a művészeteket, és az önkontrolotokat fogja fejleszteni. A Tehetséges Démonok órán, zenét kell tanulnia minden diáknak. Két hangszer közül választhattok, az egyik a dob, a másik a gitár. Azt hogy melyiket választjátok, rá értek holnap el dönteni. Az órákra, nem kell hoznotok hangszert, ezt az iskola biztosítja a számotokra. Na, mára ennyi volt. Holnap is 6 órakor kezdünk, szóval készüljetek!-mondta, mire minden diák ki ment az ajtón.

Nem érdekel! Meg kérdezem tőle!
- Várj, Lisa!- ki áltott Ciel Lisa után, de Lisa, mintha meg sem hallotta volna, csak ment tovább előre. Ekkor Ciel utána futott, és a lépcső előtt utol is érte őt.
- Mért hordod ezt a csukját a fejeden?
- Mert a nő akinél lakok, meg tiltotta, hogy bárkinek is meg mutassam az arcomat, vagy bárkihez is közel kerüljek. Azt mondta, ha bárkivel is, baráti viszonyt kötök, végez vele, és minden számára fontos személyekkel is. –mondta, majd el sétált Ciel mellet, akit meg leptek a lány szavai.

Ez a lány, kísértetiesen hasonlít, arra a bizonyosra.
- Te vagy az az új diák,bálkirálynő! Még is mire vagy olyan nagyképű, te taknyos kölyök, hogy ilyen hangon beszélsz egy  Of Queen-hez, egyszerű paraszt! –mondta, egy felsőéves, aki még három társával körbe szorította Cielt.
- A nevem Ciel Phantomhive, és nem vagyok nagyképű!
- Jó lesz ha vissza fogod a szádat kicsi törpe, mert még a végén bajod esik. –mondta, miközben, meg lökte Cielt.
- Nem fogok meg hunyászkodni előttetek, csak mert nagyobbak vagytok, és mondtam már, hogy a nevem Ciel Phantomhive! Jobban tennétek, ha nem kötekednétek velem mert különben….
- Mert különben mi lesz bálkirálynő! Szólsz apucinak, hogy védjen meg! Hú, de nagyon meg ilyedtünk, és mond csak, nem volt gyerek szobád, hogy kalózkodni akarsz?
- Ne játszatod! Ne csinálj balhét! –mondta, mikor el lökte az egyik útjában álló felső éves kezét.
- Én….! Balhét! Soha! De látom, te játszani akarsz, és ahogy látom a kalózos játékot szereted. –mondta, majd az egyik Ciel háta mögött lévő felsőéves, el kapta Ciel két karját, és nem engedték mozdulni.
- Na, akkor be mutatatom neked, hogy én hogy szoktam játszani, az ilyen öntelt főurakkal mint te! – mondta, majd bele ütött egyet Ciel gyomrába, aki össze eset az ütés nagyságától. Ekkor a lépcsőn jött fel, egy másik felső éves.
- Te meg mit csinálsz azzal az elsőssel! – mondta, és oda futott, és fel segítette Cielt.
- Rayne, hagyd! Tiszteletlenül viselkedett velünk, és az Of Queennel is
- Sejtettem, mindig más a hibás, igaz srácok! Még ha igaz is, amit mondatok, nem érdemelte meg, hogy ezt tegyétek vele. Ismeritek egyáltalán?
- Nem, de…
- Akkor, kérlek titeket, hogy a jövőben hagyjátok őt békén, és akkor nem szólok erről senkinek.
- Rendben, meg ígérjük, hogy nem zaklatjuk, akis bálkirálynőt!
- Ezt én is így gondoltam! – mondta, és nem sokkal később Ciel is magához tért, de akkor már csak ő, és Rayne ült az iskola kapujánál lévő lépcsőn. Ciel szépen lassan ki nyitotta a szemét.
- ki vagy te?
- Tényleg nem vagy valami udvarias. A nevem Rayne, az iskola könyvtárosa, vagyok egyben. –mondta, mire Ciel fel ült a lépcsőn.
- Miért segítettél?
- Nem szerettem ha bántják az első éveseket, és mert ismerem a komornyikodat. Sebastian az, ugye jól mondom!
- Igen, de honnan ismered.
- Áááá, szóval még csak nem is beszélt rólam!  Szép kis barát az ilyen! Sebastiannal jártam együtt ebbe a démon iskolába.
- Aha, és most még is hol van, már itt kéne lennie.
- Igen úrfi, és már itt is vagyok, hogy haza vigyem! –mondta Sebastian, mi közben le térdelt Ciel előtt. Erre persze Rayne, egy hatalmasat nevetett.
- Nem…nem hittem volna, hogy egyszer még ilyen szavakat hallok tőled Sebby-chan!- mondta, és már sírt a röhögéstől.
- Rayne! 
- Hogy az iskolai lovagom , ilyent mondjon egy 13 éves kölyöknek.
- Rayne, kérlek ne beszélj ilyen tiszteletlenül az Ifjú Úrról!
- Ó, igen is komornyik úr! 

5.rész: A komornyikja gyanakszik 

-          Akkor Úrfi indulhatnánk is, nem de?

-          De, mehetünk. – felelte Ciel, és el indultak a kastélyba.

-          Ciel! Ciel hát haza értél! – kiáltott Elizabeth, mikor Ciel belépett az ajtón, és a nyakába ugrott.

-          Elizabeth! Elizabeth! Ne futkároz, menny és pihend ki magad!

-          De hát Ciel, ma még nem is láttalak!

-          Elizabeth, menj piheni, majd be megyek én is jó?

-          Ciel, olyan rendes vagy! – mondta Lizzy, majd meg ölelte Cielt, és elindult a szobája felé.

-          Egy perc nyugtom sincs… - morogta maga elé Ciel fél halkan, majd el ült a székre.

-          Itt a teája Úrfi!

-          Sebastian, ki ez a Rayne, tulajdonképpen?

-          Egy régi osztálytársam. 

-          Mi volt ez az „iskolai lovagom” kifejezés?

-          Nagyon ügyetlen démon volt, és mindig én védtem meg őt…

-          Nem tudtam hogy régen is komornyik voltál – mondta Ciel mosolyogva.

-          Milyen volt az iskola, uram?

-          Semmi érdekes nem történt azt leszámítva hogy…. –mondta mikor kitekintett az ablakon és meg látta Lisat. Gyorsan fel pattant, és ki rohadt.

-          Lisa! Lisa, mit keresel te itt! – kérdezte, mikor Lisa térdre esett. Ciel le guggolt hozzá.

-          Csak…csak el tévedtem! – felelte, majd könnyek  úsztak e szemébe, és Cielre borúlt.

-          Sajnálom…. Bocsáss meg Ciel! – mondta könnyes szemekkel.

-          Miért kérsz tőlem bocsánatot?

-          Semmi, semmi! Biztos csak be ütöttem a fejemet! –mondta, majd le törölte a könnyeit.

-          Miért nem használod az erődet? Azzal ki juthatnál!

-          Mert nem birtokolom az erőmet, a nő, akinél élek, el vette az erőmet, és ő használja, ő rendelkezik felette, én…én semmire sem vagyok jó! Az életem, az ő kezében van, azt csinál velem amit akar...

-          De miért szolgáltatod ki magad ennyire, amikor bárkit meg tudnál ölni az erőddel?

-          Nem! Nem mondhatok többet! Így is sokat mondtam, így is sokat tudsz! Így is meg fog büntetni!

% Remélem csak engem, és neked nem esik semmi bántódásod%

 Nem engedem hogy bárki is bántson téged! Nem tudom miért, de fontos vagy a számomra!

-          Lisa nyugodj meg! Nem fog bántani téged! – mondta Ciel, és végig simította a lány arcán a kezét, mire Lisa fel emelte a fejét.

% Nem, nem kerülhetek hozzád, még ennél is közelebb…Még bajod lesz belőle, nem akarom, hogy miattam kerülj bajba %

-          Gyere be a kastélyba! Pihenj egy kicsit, és utána haza viszünk.

-          Rendben! – mondta, majd Ciel be vezette őt a kastélyba.  Amikor be értek az ajtón, Ciel le ültette Lisat a székre.

-          Sebastian, készíts neki egy teát!

-          Igenis, uram!

-          Itt is van, hölgyem!

*Mi után végzett a teával*

-  Sikerült meg nyugodnia, hölgyem?

- Hát persze. Akkor indulok!

- Állj! Még is merre akarsz menni, nem azt mondtad hogy el tévedtél?

- De…

- Akkor meg? Majd Sebastian haza visz. Igaz Sebastian?

- Természetesen gazdám. –mondta, majd oda lépet a lányhoz, az ölébe vette, és már át is ugrott egy közeli fára.

- Ön az Úrfi osztálytársa?

- Igen.

- Meg tudhatnám a hölgy becses nevét?

- Lisa vagyok, Queen.

- Valóban? Nem érzem az erejét!

- Tudom, de sajnos nem mondhatom el hogy….

- Már itt is vagyunk.

- Honnan  tudta?

- Sajnos nem mondhatom el!

-Értem. –mondta, majd el indult az ajtó felé.

* Az nap éjjel, Ciel Elizabethnél*

- Ki volt az a lány ma?

- Egy osztálytársam.

- Mi, te iskolába jársz?

- Ez egy speciális iskola, dém… - kezdte, majd meg akadt a szava.

- Miknek?

- Mindegy. –mondta, majd félre hajtotta a fejét.

- Ciel, már el mondhatod, a titkodat, fel készültem rá, elég erős vagyok.

-Rendben, de most aludj! – mondta, majd egy puszit nyomott Lizzy homlokára.  Lisa az ablakból figyelte őket, de nem szólt semmit. Amikor meg látta, le hajtotta a fejét, és el ment. Senki nem vette észre, csak Sebastian, a kastély tetejéről. Amikor Lisa hátra fordult, ő le ugrott elé.

- Hölgyem, megint el tévedt?

- Nem, csak aggódtam Cielért.

-Egy erejét nem birtokoló Queen, semmit sem tehet érte

-Igaz, de kérlek ne szólj erről Cielnek. Nem kerülhetek közel hozzá…

- Pedig fontos az Ifjú Úr számára.

- Akkor sem, az ő érdekében. –mondta, majd el ment Sebastian mellet.

*E közbe, Ciel a szobájába*

-Végre! Vége ennek a fárasztó napnak. De még is hova tűnt Sebastian? Mindegy…. jobban érdekel, hogy mit keres itt ma Lisa, és hogy miért sírt.

Nem tudom miért, de fájt azt látnom, hogy szomorú. Még is miért érdekel, hogy mit érez! 

6.rész: A kormornyikja megtörik 

Sebastian szokásosan körbe járta a szobákat ahogy szokta. Be lépet Cielhez is.
- Ifjú Úr,  óhajt valamit enni lefekvés előtt?
- Nem, ma már nem indulok vadászni. De mond csak, hol voltál eddig?
- A konyhába, Ifjú Mester.
- Értem. Mintha Lisat láttam volna az ablak előtt, de nem mintha számítana.
- Nagyon úgy fest, hogy sokat jelent önnek az a lány.
- Pedig nem! Ő is csak egyszerű démon, mint a többi az iskolában…. a játékos én vagyok, ők csak kellékek, akiket felhasználhatok. Lisa sem kivétel ez alól, nem érzek iránta semmit sem.
- Érttetem, akkor bizonyára nem érdekli az sem, hogy hol lakik, és hogy ki az a nő, aki fogva tartja az erejét.
- Honnan tudsz te minderről?
- A Phantomhive komornyikjaként, már csak természetes, hogy tudnom kell ilyesmiket.
- Pfff… mindegy, nem érdekel mi van vele. Még csak az erejét sem birtokolja! Idegesítő hogy nem veszi le a csukját a fejéről, és hogy retteg egy ugyan olyan egyszerű semmire kellő bábutól mint ő…. Szánalmas, hogy a helyett hogy meg próbálná visszaszerezni az erejét, inkább saját magát sajnáltatja. Ezért nem több, holmi eszköznél…
- Még is csak segítséget nyújtott neki a minap. Miért tette, ha nem szeretettből?
- Szeretet? Miket hadoválsz itt nekem? Én már rég nem tudom hogy kell szeretni… az én szívemben már csak sötétség van.
- Értettem. Most viszont pihenjen, jó éjt! – mondta, majd be csukta maga mögött az ajtót.

% Ifjú Mester tán képes még saját magának is hazudni? %
*Ciel álmodik*
- Fiam, hát nem ismered fel azt, ami nyilván való? Hát nem ismered fel a valóságot?
- Apám!
- Nem ismered azt a lányt….? – kérdezte, majd két alak jelent meg az apja két oldalán. Az egyik oldalt Lisa, a másikon pedig az a lány, akit még gyerekkorába ismert meg a bálon.  Mindkettőt fekete köd vette körül.
- Mit jelentsen ez?
- Hagyd azt a lány Ciel. Tartsd magad távol tőle, különben komoly bajba kerülhetsz, te is, és mások is- mondta, majd azt az érzést keltette Cielben, hogy felébredt. Mikor ki nyitotta a szemét, lángokat látott maga előtt. Ki futott a szobából, Elizabeth szobája felé, de nem látott semmit.
- Se….Sebastian! El…Elizabth! – kiabálta, mikor elérte Elizabeth szobájának ajtaját. Be nyitott, és Elizabeth holttestét látta a földön heverni.
- Lizzy! – oda futott hozzá, a karjába vette, és ráhajtotta a fejét.
- Bocsáss meg Lizzy, hogy nem tudtalak meg védeni! A hibám, végzetes következményekkel járt, sajnálom! Sebastian, hol vagy! Gyere! Sebastian! – kiáltott, de semmi. El indult kifelé Lizzy szobájából, karján a lánnyal. Mikor kiért a szobából, az ajtó előtt, meg pillantotta Sebastiant. Élt, de csak alig.
- Sebastian!
- Úrfi, ne menjen ki oda!
- Miket beszélsz? Ha itt maradok meg égek! Ne bolondoz! – üvöltött rá Ciel, hiszen azt hitte, hogy csak színleli a halált, ahogy általában szokta…. jobban mondva, szerette volna azt hinni.
- Ne…. Sebastian! Még hogy te tanítasz meg nekem mindent, így hogyan?! Még is hogy volt bátorságod el hagyni! Sebastian… egyedül képtelen vagyok démonként élni, semmit sem tudok erről a világról, ma is, ha nem lennél a komornyikom, ma agyon vertek volna…. – mondta, mikor hangot hallott kintről. El indult kifelé. Lisat látta sírni, mellette a nőt, aki gondoskodik róla.
- Lisa! Te…
- Mi voltunk Ciel! Mi öltök meg őket! Mi öltük meg Lizzyt, Sebastiant…. –kezdte Lisa, majd a mellette álló nő, folytatta….
- Mi segítettünk Angelanak meg ölni a szüleidet is….
- Nem! Az nem lehet Lisa…. Lisa, nem lehetett!
- Ciel, még mindig nem jöttél rá! Én vagyok, az a lány! – mondta, majd le vette a fejéről a csukját.
- Lisa…. te, te vagy az! De, akkor  te, nem lehettél…..
- De én voltam! Mindig is gyűlöltem őket, és téged is! Én utasítottam azokat az embereket aznap arra, hogy raboljanak el, és kínozzanak meg! Angelaval meg egyeztünk, hogy segítünk neki megölni a szüleidet, és ő cserébe segít megkínozni téged…. így történt! – mondta Lisa mosolyogva.
- Az emlékek hasztalan dolgok…. ideje lenne végre már a fejembe vésnem! – morogta maga ellé.
- Nem érdekel mi történt a múltban, és te sem érdekeltél soha! Bosszút álltam akiken kellet, és nem érdekel semmi más. Csak…. – mondta, majd a körülötte lévő holtestekre pillantott. Meyrinére, Bardéra, Finnyére, Sebastianére, Lizzyére, Madam Redére és a két ölébe fekvő anyára és apjára. Ciel keze vérben úszott.
- Te ölted meg őket, te vagy a felelős a szüleid haláláért! – harsogta Lisa és a nevelője. Ciel pedig a szüleire dőlve sírt.
- Igaz… én vagyok a felelős, mindenkinek a haláláért. Én öltem meg őket. Mayrin, Bard, és Finny, mind hárman azért haltak meg, mert engem akartak boldoggá tenni, micsoda bolondok…. Madam Red is miattam halt meg, el vontam a figyelmét, pedig tudtam, hogy mi lesz a következménye….. Lizzyt se voltam képes meg védeni, és Sebastian….. tőle is túl sokat vártam, azt hittem hogy azért mert démon mindent túl él…. és végül a szüleimet, azon a napon, nem tudtam őket meg védeni, nem is próbáltam meg menteni őket, csak álltam, és néztem, ahogy hamuvá égnek…. – mondta, majd térdre borult, és anyára, és apjára borult.
- Sajnálom! – suttogta.

*Ciel álmán kívül*
Sebastian Ciel szobájához ment, hogy meg nézze el aludt e már. Be lépet az ajtón. Nem látott semmi Cielen, így nem tudta hogy rémálma van.
- Ifjú Mester, mér alszik is, szokatlan ez öntől. – mondta, majd oda ment hogy be takarja, mikor könny cseppeket látott Ciel arcán.
- Ifjú Mester…. – Ciel fölébredt.
- Sebastian! – mondta reszketve, könnyes szemekkel.
- Miattam haltak meg igaz? Az én hibámból…. te is! – mondta, majd átölelte Sebastiant.
- Ifjú Mester, minden rendben.
- Soha, egy percre nem gondolok bele milyen másoknak, önző vagyok, és ez egyszer majd végzetes lesz azok számára, akiknél nem akarom hogy az legyen…. tudom milyen sok a problémád mostanában! Tudom hogy még mindig nyomaszt a tény, hogy a lelkem nem lehet a tiéd! De….
- Ifjú Úr, biztos jól van? Miket beszél? – mondta, majd el lökte magától Cielt.
- Miért vagy még mindig ilyen hűséges és jó komornyikom?
- Ön az én gazdám, már csak természetes hogy mindig hűséges maradok magához, történjék bármi, én mindig maga mellet állok majd…. mind e mellet tisztelem a képességeit, szembenézet a pokollal, és a múlttal, vissza állította egy maga a filmszalagot… de pont ezért sajnálom, hogy lelke, nem lehet az enyém….
- Sebastian…. Lizzy?
- A szobájában van.
- Mindenki él? Minden a régi?
- Természetesen.
- Akkor csak egy ostoba álom volt, semmi jelentősége, és felejsd el ami az imént történt! Te csak egy bábu vagy, én játszok! Semmi jelentőséged nincs! Ezt vésd jól az eszedbe, és ne próbálj meg több lenni egy bábunál!
- Igenis, uram!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2018.12.05. 09:45 az nincs Nagyon szép történet, végigolvastam az egészet. Hű marad a szereplők karakteréhez, több szemszögből is végig tudom gondolni. Tetszik, hogy egy szálon fut a történet, igy könnyű követni. Arra kérlek, legközelebb figyelj a helyesírásra, mert elgépelés is lehetne, de minden igekötőt különírtál az igéktől. Ezt az apró hibát kivéve viszont nagyon jó lett a történet. Köszönöm, hogy elolvashattam!