WARNING!

+18! Yaoi!

Csak az olvassa tovább, aki tisztában van a yaoi szó jelentésével! Aki nem, az inkább itt hagyja abba!

Egy kis yaoi ismét :) De most kivételesen az Amerika x Anglia párosról. Már korábban is terveztem hogy írók erről a párosról is egy rövidke kis fanfictiont, és hát mos születetett meg :D . Sajnos az eredeti tervekkel ellentétben, nincsen történlemi háttere, de azért remélem így is mindenkinek tetszeni fog ^^

Aznap este, Anglia nálam aludt. Már a kezdetekkor se tetszett az ötlete, hogy nálam alszik, de nem igazán volt más választásom...ennyivel mégis csak tartozok neki.

Ezért most itt fekszik mellettem meztelenül, átkarolva az egész testemet, mintha csak rosszat álmodna. Annyira...akarom...annyira...szeretném megérinteni őt...de felébredne. Nem tehetem. De a szívem zakatolásától, képtelen vagyok álomra hajtani a fejemet, a gondolataimat viszont képtelenség elterelni arról a pontról, ha egyszer így nekem feszül. Lehet, hogy akár csak egy kicsit is hozzá érnék...csak egy egészen kicsit, könnyebb lenne elaludnom?! Mit kéne tennem...

- Haj...Anglia... - sóhajtottam fel, majd az oldalamra fordultam, hogy hátha úgy kicsit közelebb kerülhet a testünk egymáshoz. Butaság volt, de tényleg szerettem volna, ha a testem egy szeglete össze ér az övével. De a tervem kudarcot vallott, és csak még jobban pezsgett a vérem ahogy ránéztem. „Muszáj...ezt már...tényleg nem bírom tovább...csak egy kicsit”

  Kicsit vontatottan ugyan, de lehajoltam hozzá a takaró alá, és a lába szárát kezdtem simogatni. Egyre följebb és följebb.

- Öhm... A-Amerika? Te..te meg mit csinálsz? - kérdezte Anglia szemét vakargatva. Én pedig válasz helyett, végig csaltam a combjain. - A..Amerika...
- Kívánlak...Anglia...Akarlak... - ismertem be végül, és csalogatni kezdtem legérzékenyebb testrészét.
- A...Agh...Ame...rika... –  elvörösödött, és levegő után kapkodott. Szeretem az ilyen pillanatokat. Ilyenkor olyan kiszolgáltatottnak tűnt, hogy képtelen voltam leállni. - A...ame..ri..ka..  n..ne.. ha..hagyd a..abba... kérlek... - még ha ezt is mondja, tudom, hogy akarja...

  Szenvedélyesen megcsókoltam, újra és újra. A kezeim közbe pedig lent kényeztették. Végig csókoltam az egész testét, a nyakától egészen a férfiasságáig, amint ismét sóhajtásokkal és nyögésekkel kísért. A teste forró volt, mintha lángolt volna... kényeztetni akarom... azt akarom, hogy jó legyen neki... a lehető legjobb. Megálltam egy percre, és csak úgy mint Arthur, én is levegőért kapkodtam. 

- A...Ame...Amerika...Akarlak... - mondta elhalló hangon. Meg csókoltam, és még egyszer utoljára végig csókolgattam a combjait, majd megérezhetett magában.
- Ahh! - nyögött fel, minden eddiginél hangosabban.
- An..Anglia... - nyögtem fel én is, egy gyorsabb tempóra váltva...
- Ahh... neh..neh..nehh hagyd abba...ah..ameh..rikah.. - a kezei erősen markoltál a lepedőt, és közbe hangosakat nyögött. Lassítani kezdtem, majd lefeküdtem mellé az ágyba, ő pedig ziháló testével az enyémhez tapadt. Olyan erősen szorított, mintha csak valami -féle plüssmaci lennék.
- Ne...ne hagyj el Amerika! Soha ne hagyj el! Kérlek... - még erősebben szorított, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Tudom mi jár a fejébe... az a nap.. Homlokon, csókoltam
- Szeretlek, Anglia! - mondtam, majd szelíden megcsókoltam. - Soha nem foglak egyedül hagyni, ígérem!
- Amerika...Szeretlek – erősen az oldalamba fúrta a fejét. „Bárcsak mindig ilyen lennél...Bárcsak...Sose változnál meg...Anglia...Szeretlek” Szorosan magamhoz öleltem, és azt kívántam, sose múljon el ez a pillanat.