Ez is egy anime folytatása. Ez a történet egy igazi tündérmese, ami teljesen kirakad a szürke hétköznapokból. De a vége nagyon befejezettlen lett, ezért írok folytatást. Magyarul, még nem láttam más folytatásokat, szóval, nagyon izgulok, hogy kinek hogy tetszik majd. Bár, nem nagyon tudom, hogy hogy csináljam, de majd szépen ki alakul 
. Remélem tetszeni fog. Az első rész, csak egy kis bevezetés. Több olyan rész is lessz, amibe igazából nem fog történni semmi, csak a kapcsolatok ki hegyezetésére koncentrál majd. Terveim szerint.
Visszaértünk a kastélyba. Én a szobámba mentem. Az ágyon feküdtem, próbáltam ki piheni a Herceg kastélyában ért fáradalmakat, de nem tudtam végig azon járt a fejem, hogy a Herceg, nem fogja fel adni, és hogy hogy mi majd hogy fogunk fellépni ellene. Elképzelésem sem volt. Annyira le voltam foglalva a gondolataimmal, hogy még azt se vettem észre, hogy Nico nincs a szobába.
-Nico! Nico hol vagy? Itt vagy, egyáltalán?
Néma csend. Szóval tényleg nincs itt. Hmmm….hol lehet? Megyek meg keresem.
Amikor ki indultam, a folyosón neki futottam Edgarral.
-Na,na! Hova ilyen sietősen?
-Ööö….Nicot keresem.
- Valóban? Én meg már azt hittem hogy engem keresel.
- Ne álmodozz! –mondtam, majd el mosolyodtam. El indultam, majd vissza fordult.
-Hé, Lydia! Még mindig nem attad meg a megígért csókomat? Ugye nem felejtetted el?
- Nem, nem felejtettem el. És különben is azt montad, hogy nem vagyok az adósod.
- Azt mondtam, majd ha te akarod, azt hittem hogy elég volt ennyi idő –mondta mosolyogva.
- Szóval, akkor nem tudod hol van Nico?
-De!
-Akkor mért nem inkább azt mondod….
- Ha el mondom, mit adsz cserébe?
-Semmit!
- Ingyen? Egy ilyen drága információt? Na, azt már nem. Csak egy ölelést…- egy lépéssel közelebb lépet
-Nem! Főzök neked egy kamilla teát!
-Rendben, az is meg teszi! Kezdésnek nem rossz. Hiszen, ha kamilla teát adsz, olyan, mintha magadat adnád nekem, mert a kamilláról mindig te jutsz asz eszembe.
-Akkor ki bököd már végre, hogy hol van Nico ?!
-Ne idegeskedj, egyébként, te is kitalálhatnád! Raven szobájába van.
Raven szobája felé indultam, de aztán út közbe, az is eszembe jutott, hogy lehet hogy Edgar át vert, és nincs is ott Nico, de még csak Raven se, és egy full üres szoba felé veszem az irányt. De mivel, nem tudtam jobbat ki találni…Meg különben is, mióta vissza jöttünk abból a rémálomból, azóta Nico és Raven nagyon egymásra találtak. Nico, lassan már többet van Ravennél, mint nálam.
Elértem a szobát. Be kopogtam, majd be nyitottam. Az ágyon feküdtek, és aludtak.
- Te kis áruló! Már megint itt vagy?!
- Ki…ki az? –kérdezte hallkan, Raven. Felkeltettem.
- Óóó…csak én vagyok!
- Lydia! –Raven gyorsan fel ült az ágyba. Mióta Edgarnak dolgozok tündérdoktorként, azóta nem láttam Ravent ilyen indulatosnak, és zavartnak. Rendben, elárulom, hogy nem volt rajta póló, ami érthető, hiszen mér venne fel pólót az alváshoz. Miből gondolta volna, hogy épp most jön rám a macskázhatnék. Én is egész jól, zavarba jöttem,ami
egész furcsa, mert hála Edgarnak, elég sok zavarba ejtő dolgot éltem már át. De most én is el pirultam.
- Mi van már Raven? Felébresztettél!
- Nico? Hát te? Te meg hogy kerülsz ide?- na, innentől, én még jobban keztem zavarba jönni
- Na, jó, én csak Nicoért jöttem.-amikor közelebb léptem, az ágyhoz, éppen csak pár lépést, Raven rettenetesen el pirult. Nem nagyon foglalkoztam vele.
- Na, na, Lydia, hadjár már, aludni szeretnék? –mondta, mikor felé nyúltam
- De mióta vissza jöttünk Tündérországból, nem is foglalkoztál velem! –kicsit rosszul éreztem magam, hogy akkor drámázok Nicoval, amikor Raven azt se tudja, hova bújjon szégyenébe. Pedig tényleg nem tehet róla, hogy rosszkor vagyok rossz helyen. Különben is, erről az egészről csak Nico tehet.
- Jól van, igazad, van na, akkor mennyünk! –mondta Nico, majd fáradtan ugyan, de fel kelt az ágyból, és el indult az ajtó felé. Én is utána indultam amikor…
- Lydia! Ugye nem szándékoz erről senkinek se beszámolni? –el mosolyottam.
- Nem hiszem hogy bárkinek is élmény beszámolót kéne erről tartanom. Igazából, nem is tudom kiről tudnék erről beszélni.
- Nem tudom…
- Hát akkor további szép álmokat Raven.-mondtam, majd mosolyogva integettem neki.
Amikor én el indultam a szobám felé, Nico már rég oda ért.
Beértem a szobába, és be csuktam magam mögött az ajtót.
- Szép kis barát vagy te! És most még is mért duzzogsz?
- Nem duzzogok!
- Ó, dehogy nem! Szóval, mi a baj?
- Meg zavartál alvás közbe. A legszebb álmomból keltettél fel, remélem érzel némi bűn tudatott.
- Nem én. Akinek itt duzzogni valója lenne, az itt egyedül én vagyok. –mondtam, majd háttat fordítottam neki.
- Na, te ugyan miért?
- Hogy miért? Az én állítólagos „legjobb barátom” egy áruló!
- Én? Miért?
- Miért? Még kérdezed? Napok óta rám se bagózol, és már többet vagy Ravennel, mint velem.
- Várj csak! Te irigy vagy Ravenre?
- Hmmm….-bólintottam, mire ő hangos nevetésbe kezdett.
- Ebbe mi olyan mulatságos. Már át is költössztél hozzá!
- De hogy!
- Ne, híd hogy nem tudok róla! Meg se próbáld tovább tagadni. Láttam, hogy át vitted hozzá a nyakkendős ingedet, ami azt jelenti hogy át költöztél.
- Jaj, Lydia, kérlek ne haragudj rám.
- Jól van, nem haragszom. De azért néha foglalkozhatnál velem is.
- Rendben, de most alszok még egy kicsit, ha nem bánod, hátha visszatérnek még azok a gyönyörű nőstény macskák az álmomba.
- Rendben, szép álmokat Nico. Én megyek és meg keresem azt a gazember Edgardot.
Mondtam, majd annak a csaló ember szobájához mentem.
- Lydia! Meg lett Nico?
- Képzeld meg lett, és tudod kit találtam még ott?
- Elképzelésem sincs….
- Ravent, póló nélkül! Te tuttad hogy alszik, és még se szóltál nekem, hogy ne menjek most be hozzá!
- Szóval meg lepődtél –mondta vigyorogva
- Szóval tényleg direkt csináltad, az eszem megáll. Van róla valami fogalmad, mennyire zavarba jöttem?
- Valóban? Az jó mert az volt a célom.
- Nem csak én el hiheted….még Raven is zavarba jött. Legalább vele foglalkozhatnál. Hiszen barátok vagytok nem?
- Barátok? Furcsa meg közelítés. Raven olyan mintha a testvérem lenne, már régóta mellettem van. De még soha, egyszer se láttam zavarba jönni.
- Ha, szóval téged ez szórakoztat?
- Nem, nem igazán. Mert sajnos, most se láttam. Pedig úgy meg néztelek volna akkor titeket. Jobban bele gondolva, még egyikőtöket sem láttam zavarba jönni. –mondta el gondolkodott képpel.
- Hát ezt nem hiszem el….
- Tényleg, Lydia, még mindig nem mondtad el, hogy kinek a nevét mondtam akkor.
- Nem is fogom…
- Na, légyszi, ne legyél ilyen kegyetlen.
- Azt várhatod!
2.rész
Hirtelen Raven is be toppant. Még mindig nem heverte ki azt amikor be nyitottam, mert el vörösödött amikor meg látott. Edgard meg csak vigyorgott. A szőr is felállt a hátamon, hogy ennyire jól mulat mások baján.
- Raven! Azt hittem alszol még! –ezt nem kellet volna mondani. Még jobban zavarba jött.
- Bocsásson meg nekem!
- Ne kérjél már bocsánatot, nem tettél semmit. Csak aludtál, ez nem bűn. Csak rosszkor voltam rossz helyen.
- De ha nem ülök fel az ágyon, akkor…
- Mindegy! Nem volt olyan pokoli. Hála Edgardnak, sokkal rosszabbakat is át éltem már.
- Ezt most mire véljem? Jobban tetszik neked Raven mint én? –kérdezte Edgard fel háborodottan.
- Nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy jobban érzem magam Raven társaságába, mint a tiédbe.
- Ejnye! De hát én vagyok a férjed.
- Nem vagy a férjem! Csak jegyesek vagyunk, és az az eljegyzés is csak álca.
- Igaz. Akkor is, kezdek féltékeny lenni Ravenre…
- Jaj, Edgar, engem se te, se pedig Raven nem érdekeltek mint férfi, szóval, ne fárassz.-
Mondtam majd el mentem. Raven még bent maradt.
- Bocsásson meg!
- Nem kell bocsánatot kérned. Tudom hogy Lydia fél tőled. De nem akarom hogy féljen . Azt szeretném, ha barátok lennétek.
- Értem!
- Raven! Kezd azzal, hogy el mész vele sétálni.
- Rendben van.
Mondta, majd ki lépett az ajtón.
- Készülődjön, sétálni indulunk!
- Rendben, megyek át öltözök. Mindjárt indulhatunk. –mondtam, majd mentem és át öltöztem. Utána pedig el indultunk. A szökőkútnál jártunk, amikor Raven érdekes arcot vágott.
- Mi, mi van Raven?
- Te nem hallod?
- Nem, nem hallok semmit.
- Akkor biztos csak képzelődök…
- Nem biztos, mit hallasz pontosan?
- Egy vékony, női hangot. Azt kiáltja, hogy segítsek neki. A bokrok közül jön.
- Menjünk, nézzük meg.
El indultunk tehát az ösvényen. Az ösvény végén, tényleg ott volt egy lány, de mire oda értünk, el ájult. Raven fogta meg, amivel szinte az életét mentette meg, ugyan is ha el esik, akkor úgy eset volna, hogy biztosan ki töri a nyakát.
-Na, látod, mondtam hogy nem biztos hogy képzelődtél.
- Hova vigyem a lányt?
- A szobádba. –erre meg döbbenten nézet rám.
-Ne néz így, csak benned bízik meg.
-Igenis.
*Raven a szobájába*
Amikor le rakta az ágyra, a lány maghoz tért. Gyorsan fel ugrott, és meg ölelte Raven.
-Én hősöm! Meg menteted az életemet! Köszönöm!
-Én, én…mi vagy te?
- Én egy Araknak (Árakáná) vagyok.
-Mi, mi a neved?
-Lore (loré).
*Folytatás Hamarosan*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon tetszik ez a regény kezdet.Csodás.Írj tovább,mert ez nagyon megy neked,Sok sikert a további munkádhoz.Starityyn fennt vagyok Bien Jázmin néven ott majd megírom privátba az email címem.
