A magyar c�me �lom vagy val�s�g. 

Az ok, ami�rt az angol nev�t adtam neki c�mnek, az az, hogy egy l�ny �r a Vampire Knight-hoz folytat�st Vampire Knight: �lom vagy val�s�g n�ven. Ez�rt nem szerettem volna, ha ezt a nevet kapja, �s az angol neve is nagyon j�l hangzik, szerintem... Pr�b�ltam neki m�s c�met keresni, de ez a c�m fejzi ki  alegjobban a t�rt�net tartalm�t. Sz�vesen mondan�k t�bbet, de akkor m�r butas�g lenne el olvasni, mag�t a t�rt�netett. Rem�lem tetszeni fog mindenkinek :) ! A t�rt�net teljesen saj�t, nem folytat�s! 

1.csillag: K�lt�z�s 

Reggel 6 �ra van, szombat. �pp hogy �rzem a napsugarakat a b�r�m�n, szeretn�k elrugaszkodni az agyt�l, �s att�l a vil�gt�l, amiben �lek, de nincs hozz� el�g er�m. Gyenge vagyok. Nem tudom meggy�zni magam, hogy jobb lesz nekem az �lom vil�gom n�lk�l. Olyan ez nekem, mintha egy nagyon �ce�nba �ln�k, amik a k�nnyeim alkotnak �s ez az �lom vil�g az egyetlen ment� �v ami megmenthet. Amibe kapaszkodhatok. Sosem fogok tudni kim�szni az �ce�nb�l, a t�l partot sosem �rem majd el, de legal�bb nem fulladok bele a b�natomba. Ez�rt nincsen er�m eldobni magamt�l…. Pedig ez �gy nem megold�s magam is j�l tudom, �r�lt vagyok!
- Lizzy kisasszony! Lizzy kisasszony! �bredjen! – �bresztett az int�zet szolg�ja, Rosalia.
- De mi�rt….! Reggel 6 �ra van, had aludjak m�g egy kicsik�t…
- Nem lehet. Egy p�r j�tt �nh�z, szeretn�k adopt�lni.
- Jaj ne m�r!
- J�jj�n! – leh�zta r�lam a takar�t �s gyeng�d kezei arcomat sim�tott�k. Rosalia olyan volt nekem, mintha csak az any�m lett volna…. �s �gy is viselkedet velem, annak ellen�re hogy „Lizzy kisasszonynak” nevezett. Szerettem �t, �s az ok, ami�rt nem akartam elhagyni az int�zetet egyed�l az volt, hogy nem akartam elhagyni Rosaliat. Any�m helyett any�m, mi�ta a sz�leim…. mi�ta �k meghaltak. J�l ismerte a sz�leimet, mindent tudott r�luk. A sz�leim eg�szen kiskoromba haltak meg, �gy vagy 10 �ves lehettem…. most 16 vagyok. Rosalia az alatt a 6 �v alatt v�gig a gondomat viselte, �gy nagyon fontos nekem.
- De h�t Rosalia, mi�rt nem fogatsz te �r�kbe? Hiszen �gy is mindig a gondomat viseled.
- Lizzy kisasszony, ne besz�ljen szam�rs�gokat! Tudja nagyon j�l, hogy �n egyed�l az itteni munk�b�l �ppen hogy csak el�ldeg�lek.
- De �n is dolgozn�k! K�rlek Rosalia!
- Nem lehet… sajn�lom!
- De �gy soha t�bbet nem fogjuk l�tni egym�st! Ezt szeretn�d!
- Megint butas�gokat besz�l! Tal�lkozunk m�g, majd sokszor megl�togatom.  – mondta mik�zben kezembe adta a k�v�scs�sz�met.  Majd megk�t�tte a f�z�t a derekamon (mivel hogy az int�zeti egyenruh�nk f�z�s volt) �s elindultunk lefel� a l�pcs�n, a lehend�beli sz�leim el�. Am�g a hossz� l�pcs� soron ment�nk lefel�, v�gig Rosalia kez�t szor�tottam, a m�sik kezembe pedig egy v�r�s r�zsa volt, amit a „sz�leimnek” k�sz�ltem �tny�jtani, k�sz�net ny�jt�s k�p, ami�rt �r�kbe fogadnak. Na, nem mintha egy par�nyi h�l�t is �rezn�k ir�ntuk, de a formas�gokat nem tekinthettem semminek.  Hamarosan megpillantottam �ket. El�g szimpatikusak. Az int�zet igazgat�j�val besz�ltek, aki alig v�rta m�r, hogy v�gre elt�njek innen. Zavarta a t�ny, hogy j�ban vagyok egy szolg�val. Ahogy � fogalmazott „alja n�pekkel nem bar�tkozunk” milyen barb�r eszem…. �s azt is mondta, ak�rh�nyszor csak sz�pen besz�ltem Rosalival „ha ez �gy megy tov�bb, egyszer kiteszem a sz�r�det” .  Amikor megl�tta hogy lefel� s�t�lok, r�m vigyorgott, azzal a g�nyos tekintettel hogy „�n megmondtam” .  Gonosz! Nagyon… gonosz! 
- �dv�zl�m �n�ket! – hajoltam meg any�m �s ap�m el�tt amint le�rt�k – �n Lizzy Storwild vagyok, �r�l�k hogy tal�lkozhattam �n�kkel!
- Kisl�nyom, nem kell meghajolnod, hiszen tulajdonk�ppen, m�t�l kezdve, a sz�leid vagyunk!- emelte fel fejemet any�m. Nem tudom, hogy gondolja, hogy most l�tom el�sz�r, �s �gy fogok vele b�nni, mintha csak az �desany�m lenne!
- Bocs�sson meg, any�m!
- Milyen illedelmes le�nyz�! Ez tetszik… �n Vincet Werner vagyok, �s szeretn�m ha �gy tekinten�l majd r�m egy kis id� m�lva, mint az ap�dra.
- Igyekezni fogok, uram! Any�m, a neve….
- Bocs�ss meg Lizzy, csak olyan izgatott vagyok! A nevem Rachel Werner. – teh�t f�lvette a f�rje nev�t… 
- Semmi baj, any�m! Meg�rtem…
- Rendben, akkor tal�n, indulhatunk is!
- Term�szetesen! – sz�lt any�m, az �n nevemben is.
- Viszl�t Rosalia! Hi�nyozni fogsz! Majd �rok, rendben, �g�rem! – b�cs�ztam el Rosalit�l, �s sok�ig cs�ngtem a nyak�ban, �s m�g v�gig gondoltam �t �lelve az �sszes sz�p eml�k�nket ami az int�zethez volt k�thet�, �s azt, hogy soha t�bb� nem fogom l�tni, k�nnyek �sztak a szemembe, majd hamarosan a szemem kiadta a terh�t, �s a k�nnyeim el�rasztott�k az arcomat.
- Na, na, kedvesem ne s�rj! Hallod, l�tjuk m�g egym�st! Most viszont menned kell. Na, menj�l, indulj!
- Igenis Rosalisa, igazad van – ebbe nem �n d�nt�k, j�l tudom. Hi�ba a s�r�s. Let�r�ltem a k�nnyeimet, �s hat�rozottan az aut� fel� indultam, ami elvisz majd az �j otthonomhoz. Az aut�ba besz�llva, l�tva int�zetes bar�taim szomor� tekintet�t, �jb�l r�m j�tt a s�r�s.
- Tudom hogy neh�z itt hagynod �ket, de itt m�g nincs v�ge! Meg�g�rem neked, hogy akkor j�ssz vissza l�togat�ba amikor csak akarsz! – sim�tott v�gig a v�llamon Rachel.
- K�sz�n�m! – t�nyleg h�l�s voltam, hiszen biztos rosszul esett nekik a reakci�m, de nem tehettem r�la. 6 �ven kereszt�l, nekem ez az int�zet volt az otthonom, az itt �l� gyerekek �s Rosalia volt a csal�dom, �s most egyik percr�l a m�sikra azt mondj�k nekem hogy itt kell hagynom ezt a helyett.

2.csillag: Eml�kek Zavara

M�r hossz� ideje �lt�nk az aut�ba, �s m�r kezdtem unni az utat. Fogalmam sem volt hogy merre megy�nk, hova tartunk. De �szint�n sz�lva nem is �rdekelt. Csak arra tudtam gondolni, hogy az �j �letem fel� megyek. Itt vagyok 16 �vesen, �s most v�rj�k t�lem azt, hogy elfogadjak k�t sz�momra teljesen ismeretlen embert sz�leimk�nt… irt� mag�nyos leszek… csak erre b�rtam gondolni. Rachel v�gig engem n�zett, val�sz�n�, leszerette volna olvasni az arcomr�l mit �rzek. �gy m�g jobban, igyekeztem azokat eltitkolni. Csak merengtem kifel� a kocsi ablak�n. Rem�ltem, hogy nem sok�ra elalszok majd, �s megint az �lom vil�gomba ker�l�k, ahol minden sz�p �s j�, ahol vannak sz�leim, �s ahol olyan emberek vesznek k�r�l, akik szeretnek. Sok olyan dolog volt, amit jobb szerettem volna ink�bb elfelejteni…
- Lizzy… m�g is hogy ker�lt�l az int�zetbe? – k�rdezte „any�m”. Nem mintha �rdekelte volna, egyszer�en csak besz�lgetni szeretett volna.
- H��t az egy hossz� t�rt�net…
- Van id�nk. Tal�n, kicsit izgalmasabb mint kifel� b�mulni az ablakon, �s belemer�lni az unalomba, nem de? – mond valamit… h�t legyen.
- A sz�leim, m�g kiskoromba meghaltak… 10 �ves voltam akkor.
- Hogy t�rt�nt?
- Nem akarok r�la besz�lni! - a sz�vem hirtelen �jra neh�zz� v�lt, ha az esetre gondoltam.
- Rendben! Majd elmondod, ha lesz hozz� el�g er�d. Mi nem fogunk r�d er�ltetni semmit.
- K�sz�n�m, any�m!
- Semmis�g. Ez a legkevesebb amit megtehet�nk az�rt, hogy otthon �rezd magad n�lunk.
- Milyen messze vagyunk m�g?
- M�r nem sok�ra meg�rkez�nk, m�r csak 3 utca. –nagy leveg�t vettem, majd a kocsi leparkolt.
- Itt is vagyunk. –sz�lt ap�m, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaj�t. Bel�ptem az ajt�n, �s kedvem t�mat volna let�rdelni a padl�ra, �s s�rni egy j�t… de tudtam, hogy er�snek kell lennem.  A h�z t�ls�gosan is otthonias volt. Pont �gy n�zett ki, mint az egykori lak�sunk, s�t mi t�bb: ez volt a r�gi lak�sunk. Amikor bel�ptem az ajt�n, f�lszakadtak a sebek. Pr�b�ltam magam azzal nyugtatni, hogy biztos csak t�vedek, biztos csak rosszul eml�kszem! Lehetetlen, hogy a sz�leim… a sz�leim �s �n is egykor ezt a padl�t tapostuk.
- K�pzeld Lizzy, azt halottuk, hogy a h�z el�z� tulajdonosait is  Storwild-nak h�vt�k.
- Bi…biztos valami t�voli rokonok voltak. Any�m, megmutatn�d a szob�mat?
- Persze, erre gyere! Rem�lem tetszeni fog az �j szob�d. – ha ez t�nyleg a sz�leim h�za, akkor rem�lem nem a r�gi szob�mat kapom. Annak a szob�nak a k�pe, m�lyen az eml�kezetembe v�s�d�tt. Volt akkoriba egy macsk�m, a sz�leim hal�la el�tt kaptam h�rom nappal, egy-k�t h�naposan. Amikor az int�zetbe ker�ltem, elvett�k t�lem.
- Ez az! – ez az a szoba! ez az a h�z! semmi k�ts�g! J�zusom, a r�gi lak�somba ker�ltem. Ne! Nem akarom!
- Ez…
- Nem tetszik? Szeretn�d megkapni ink�bb a mi szob�nkat? – a sz�leim szob�j�t… kiz�rt.
- Nem, ez t�k�letes! De l�tni szeretn�m a h�z �sszes pontj�t! Any�m, k�rem vezessen k�rbe!
- Term�szetesen l�nyom! – egy feh�r ajt�hoz vezetett. Az ajt�t, lassan nyitotta ki, mintha csak �rezte volna, hogy van valami kapcsolatom ezzel a h�zzal.

- Ez a mi szob�nk! – A szemem t�gra ny�lt a csod�lkoz�st�l. Minden ugyan �gy n�zett ki, mint akkor, amikor m�g �n �s a sz�leim �lt�nk itt, mint egy minta csal�d. De v�g�l csak �n t�rhettem vissza. Istenem… az �gy… az �gy… amibe a sz�leim aludtak….az �gy, amibe be b�jhattam ha rosszat �lmodtam, mened�ket keresve. az �gy, ahol mindig megnyugv�sra lelt a lelkem.  Let�rdeltem a padl�ra, �s az arcomat a kezembe temettem, hogy b�rjam er�vel. Az eml�kek t�l gyorsan a felsz�nre. Er�sebben mint el�tte b�rmikor.

- Mi a baj kisl�nyom?

- Se…semmi. Ink�bb…  ink�bb visszamegyek a szob�mba. Ne… ne haragudjon! – lass�, bizonytalan l�ptekkel indultam a szob�m fel�. Nem voltam benne biztos hogy jobb lesz nekem ott, de jobb, mintha els�rn�m magam egy szoba l�tt�n. �gy viselkedek mint egy hisztis pl�zacica. Lizzy, szed �ssze magad!

Le�ltem az �gyamra. Elgondolkodtam, hogy ezen az �gyon aludtam 10 �vig. 10 �vig, elk�pzelhetetlen volt a sz�momra, hogy egyszer majd a sz�leim n�lk�l kell l�teznem. V�rjunk csak! Egy nap… egy nap, amikor megharagudtam �desany�mra �s �desap�mra, a szekr�ny m�g� dobtam egy k�pet. Eldobtam magamr�l, hogy soha t�bbet ne l�ssam any�m �s ap�m arc�t.  Valyon…. valyon m�g mindig ott van?

Az ajt�hoz l�ptem, �pp hogy csak egy r�snyire kinyitottam, �s kin�ztem rajta, hogy nincs e itt valamelyik mostoha sz�l�m. Amikor megbizonyosodtam arr�l, hogy tiszta a leveg�, becsuktam az ajt�t, elford�tottam a kulcslyukban l�v� kulcsot, �s a szekr�nyhez indultam.  Eltoltam, �s ott volt a k�p! Az egyetlen k�p, egy k�p, ami a csal�domb�l maradt. Le�ltem vele az �gyra, �s n�zegettem egy darabig, amikor hirtelen kopog�st hallottam a szoba ajt�n.

- Kicsim! Kicsim m�rt z�rk�zt�l be?
- Bocs�ss meg ap�m! – gyorsan f�lpattantam, �s kinyitottam neki az ajt�t.
- Csak j�ttem megn�zni j�l vagy e… mi az a k�p?
- Semmi! – ki�ltottam, majd a k�pet a sz�vemhez emeltem.
- Rendben… nem kell megmutatnod ha nem akarod.
- K�sz�n�m a meg�rt�s�t ap�m!  Lehetne egy k�r�sem… egyed�l szeretn�k magamra egy id�re. Szeretn�m �tgondolni a dolgokat.
- Persze, meg�rtelek. M�r megyek is.
- K�sz�n�m. –  �ltem tov�bb az �gyon, �s a k�pet n�zegettem, amikor hirtelen az �gy al�l kim�szott valaki, �s f�lugrott mell�m az �gyra. A r�gi macsk�m volt az.  Eszm�letlen, hogy m�g mindig eml�kszik r�m.

- Sky! H�t te is itt vagy! Hogy lehet? Hiszen elvittek a sint�rek nem? Mindegy… �r�l�k hogy itt vagy! – kicsi gyenge test�t szorosan magamhoz szor�tottam. Feh�r sz�ra gy�ny�r� volt, m�g annyi id� ut�n is. Egyszer csak, egy m�sik korom sz�rke macska ugrott be az ablakomon.

- N�zd Sky! Udvarl�d van! Gyere cica, gyere! – a macska �pp megindult, amikor az ablakomhoz �rt, az �llat gazd�ja is. Egy sz�ke, z�ld szem� fi� volt az, kb velem egy id�s lehetett.

- Cielo! H�t itt vagy! Nem k�ne csak �gy elszaladg�lnod… �, bocs�ss meg, a nevem Edmond. Most k�lt�zt�l ide, nem l�ttalak m�g eddig erre fel�…

- Igen, most hoztak ide… de… de m�r kor�bban is itt �ltem.

- Olyan ismer�snek t�nsz… mindegy. Itt lakok a szomsz�dba. A macsk�dat m�r ismerem! – a szomsz�dba… r�gebbr�l r�mlik…. azt hiszem �n ismerem. J�ban voltunk gyerekkorunkba… sokat j�tszottunk egy�tt.  – H�t akkor �n megyek is! Sok szerencs�t, �j l�ny!

- V�rj! Ne menj m�g! – ugrottam fel gyorsan az �gyr�l – tudod, �j vagyok itt… �s szeretn�m megtudni hogy m�g is mi erre fel� a szok�s…

- Te valami int�zetb�l j�tt�l vagy mi, hogy ilyen ruh�ba vagy – � po�nnak sz�nta, de nekem nem volt kedvem r�h�gni rajta.

- I..igen onnan….

- Jaj, bocs�ss meg! �n…�n nem gondoltam volna. Mi t�rt�nt az el�z� sz�leiddel?

- Meghaltak. M�g 10 �ves koromba… ut�na elvittek az int�zetbe, ahol 6 �vig �ltem. Tegnap j�tt egy p�r, adopt�ltak, �s ide hoztak.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s