Warning!

+16-18! Yaoi!

Csak az olvassa tovább, aki tisztában van a yaoi szó jelentésével! Aki nem, az inkább itt hagyja abba!

Ismét yaoi ^^ Na jó-jó...ellnézést... de mentségemre szóljon, hogy tényleg nagyon ellenálhatattlan ez az Anglia x Amerika páros :3 én nem tehetek róla :P A korhatár... hát nem is tudom.... valahol tényleg a 16 és a 18 között. Nem tudom... szerintem volt már ennél durvább írásom is... O.o. Úgy hogy kíváncsi leszek a véleményekre (hentai vagy nem hentai...ez itt a kérdés :D ) A történet onnan indult, hogy Amerika meghívja Angliát egy szilveszteri partira, csak hogy Anglia kicsit többet iszik a keleténél, ezért Amerika kiviszi őt az autójába, nehogy tönkre tegye a bulit. Na, aztán a kocsiba kicsit elfajulnak a dolgok.

A cím:
Háát... azért lett Sakk-matt! a címe, mert minden annyira egy irányba vezet, hogy nincsen menekvés, ha értitek mire gondolok :D

- Anglia! Anglia! Leveled jött!
- Hm? Nekem? Kitől?
- Amerika-santól!
- Valóban? - kezembe fogtam e levelet, majd félve kinyitottam. Ismerve Amerikát, vala szemétségre számítottam. Például mint tavaly, hogy mikor kinyitom a levet az felrobban, de nem.

„Kedves Anglia!

Szeretettel, meghívlak a Szilveszteri partimra, ami kimondottan az olyan lúzereknek van mint te. Mindenképpen gyere el, mert különben, nem lesz teljes a kép. Lesz pia, csajok, és sütök tortát is, úgy hogy légy szíves gyere el!

Üdvözlettel:
a Hős Amerika!”

Sokáig bámultam a papírt. Vicces, de sosem küldött nekem levelet azóta mióta független lett. Ezért, még ha lúzernek is nevezett, örültem a levelének. Hiszen bármi történt, nekem akkor is ő maradt a legfontosabb.

- Ez az Amerika! Mindig képes valami badarságot kitalálni... még hogy egy lúzer parti...mint keresne egy lúzer egy partin... nevetséges..... – letettem a levelet az éjjeli szekrényemre, majd elindultam kifelé, amikor megrezzent a telefonom az éjjeli szekrényemen. Visszamentem és felvettem.
- Jó reggelt Anglia! Már meg kaptad a levelem, ugye!
- Ez most kérdés volt? Egyáltalán miért hívsz fel, ha levelet küldtél?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy eljössz e – képes volt azért felhívni, hogy ezt megkérdezze...
- Minek mennék... bulizzál csak egyedül... nem vagy már gyerek, hogy vigyáznom kelljen rád... és különben is...hogy képzeled, hogy azok után hogy lelúzereztél még elmegyek!!
- Naa! Angliaa! Ne legyéél ilyen! - azt akarja...hogy...én is ott legyek? Úgy könyörög, mint kiskorába...
- Jóól van! Ha egyszer így kéred, akkor elmegyek....de ajánlom, hogy tervezzél semmit, mert különben biztos hogy megkeserülöd!
- Ez aaz! Angila eljön a bulimra!! Hallod ezt Kanada! Artur is eljön a bulimra!!! - milyen vidám...kicsit idegesítő...

   Hamar eltelt az idő. Anglia kiválasztotta a legmenőbb ruháját, belőtte a haját, és elindult Amerika partijára. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit tervezett ez az idióta....biztos csak bántani akar...még is...
legalább vele lehetek...újra...

Lenyomta Amerika házának ajtajának kilincsét, és belépett.

- Anglia! - csillogó szemekkel nézett rám.
- He-helló... - körbe néztem, és tátva maradt a szám a csodálkozástól. Gyönyörűen kidíszítette a házát. Teljesen szilveszteri hangulatom lett tőle. Vagy úgy egy tucat pezsgős üveg állt az asztalán, hozzá megfelelő mennyiségű pohárral, amik egyenlő arányban voltak a vendégek számával. Mindenkinek jutott egy pohár. Úgy látszik kivételesen mindenkire gondolt. A mennyezetről pedig színes papírfecnik lógtak. Egyszerű volt, még is stílusosak. Akkor vettem észre az asztal közebén a tortát amit ígért.

- Gyere Anglia! Direkt neked csináltam! - ez már rosszul kezdődik....
- Amerika.... nem vagyok benne biztos hogy... - olyan természet ellenes színe van ennek a tortának
- Tessék csak, egyél szépen, biztos nagyon finom hiszen én csináltam – vágott egy szelettel, majd oda nyújtotta nekem. Vágtam egy falatott a villámmal, és a számba vettem a falatot.
- A..merika...mit tettél te ebbe!
- Csak egy „kis” tequilát... csak nem lett erős?
- Mindjárt elhányom magam!
- Na de Anglia! Ha már egyszer a szádba vetted, akkor nyeld le! A többieknek ízlett – mondta egy kisebb vigyorral az arcán, és a táncoló tömegre mutatott.
- Mi van Anglia? Nem csúszik a torta? Ejnye, ennyire nem bírod a piát? - röhögött szemközt Franciaország.
- Szemetek! Persze hogy nem bírom, amikor bele rakott legalább két liter tequilát!
- Nem, csak egy litert raktam bele... Oroszország vodkát javasolt, de gondoltam, jobb ha valami amerikai italal csinálom
- Idióta!
- Jajj, Anglia, ne néz így, még Olaszország is benyakalta! - mutatott az ágyon fekvő Olaszországra.

- ~Veee.... ez aztán erős volt! Azt hiszem....mindjárt hányni fogok Németország...
- Ne! Italy, még egy kicsit tarts ki! Ne hogy nekem itt Anglia szemeláttára rókázd össze magad!
- Németorzság... ugye nem bánod, ha én most kidobom a taccsott... - mondta, majd az előtte lévő vödörbe rókázótt.
- Na, eddig bírta szegény... - modta egy széles vigyorral az arcán Franciaország, majd újra felém forult.
- Szemetek...
- Miért? Még egy vödröt is raktam oda neki...
- Úgy van, és örülhet hogy egyáltalán meghívtuk a partira...
- Idióták... senki nem fog eljönni legközelebb, ha most mindenkit leitattok..
- Jajj anglia, ne legyél már ilyen bogaras! Szilveszter van! Engedd el egy kicsit magad! - mondta Franciaország, majd vissza ment a táncolók közé, miközbe megpaskolta a vállamat. Szívesen vissza ordítottam volna neki valami olyasmit, hogy ő csak ne oktasson ki, de Amerika közbevágott. 

- Úgy van Anglia! Lazíts egy kicsit! Nem baj ha berúgsz, hiszen szilveszter van! - mosolygott rám Amerika. Nem tudom miért, de valamiért felmelegítette a szívemet a mosolya.
- Aha. Lehet hogy igazad van... - mosolyogtam vissza rá. Talán túl könnyen be adtam a derekam, de úgy örülök hogy vele tölthetem a szilvesztert .
- Akkor gyere, igyál még eggyet! - szélesen vigyorgott, és megfogta a hozzá legközelebb lévő pezsgős üveget, és a poharamba töltötte. - Boldog újévet Anglia! - Istenem, de édes amikor mosolyog...
- Neked is Amerika!

  Pár perc múlva

- Ameriikaa! Ameeriikaa!! Hool vahgy Amerikhaa!! Miéé' menekühsz! Gyehe, ighunk!!
- Amerika! Anglia azt hiszem... kicsit... - mondta Kanada rám mutatva, mikor éppen Amerikával koccintott.
- Naa, szóvval, it búújkáltál... máá megight iszhol... naon roffiu vagy... ue tuod... naa gyee, ötcé nekem isz...
- Anglia...
- Na mia mááá' taán sáaon tőem, ha America!!!
- Anglia... így is be vagy rugva...
- De ogy... képzelőtsz Ameika... té má észhez... hogy leék má' é észeg??  Báá mot hogy mondod, kicit kavag a gyomom...
- Na gyere.... kimegyünk a kocsimhoz jó, hogy ne csinálják semmi marhaságot! Méh képes lennél elrontani a bulimat a hülyeségeiddel!
- Na e Ameia! É e aao i mei ie... iá agyáá egy kis viscit...
- Anglia... szörnyű vagy... na gyere csak... - mondta, majd kézen ragadt, és elindult kifelé velem a kocsihoz.

- Nee'máá Ameiaaa!!!! mii cinááász! Motam hogy jótsz vagyok!! eesz ej! Haood!

- Sajnálom Anglia, de nem tehetem! Majd ha kicsit kijózanottál vissza mehetsz!
- De isz jóó vagyok!
- Befelé! - betuszkolt a kocsiba, majd bevágta magát mellém a másik oldalt.  Karba tettem, és felvettem a durcis arcomat, amikor megláttam a kormány mellet a kis ólomkatonát. Elkerekedett a szemem.

- Amerika... - a kezembe vettem az ólom figurát, és simogatni kezdtem az oldalát.
- Jajj nee! Ez meg hogy maradhatott itt! Fucking!!
- Neked ez még...mindig meg van...- amerikai zavart arccal nézett ki a kocsi ablakán, hogy ne lássam - eilpirult.

- Kiakartam dobni, de valahogy nem voltam rá képes... úgy hogy inkább ide raktam, hogy mindig láthassam.... így mindig eszembe jutsz, akárhányszor csak ránézek....
- Amerika...nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat jelentek neked...annyira örülök, hogy még mindig emlékszel azokra az időkre...annyira... - megcsókoltam a bábut – tudod, bármi is történt, nekem... mindig te maradtál a legfontosabb a világon Amerika... bár sose mentél volna el... annyira hiányzol...minden egyes pillanatban rád gondolok... hogy milyen voltál gyerekként... bár sosem változtál volna meg... bár... még most is...amikor eszembe jutt, a függetlené válásod napja, összeszorúl a szívem, és könnyek szöknek a szemembe... bár sose távolotál volan el tőlem Amerika.... - könnyek szöktem a szemembe, ahogy vissza emlékeztem Amerika történelmére. Egészen a megtalálásáig – ahoyg fölneveltem – és napjainkig, - amikor már csak egy vékony láthatatlan cérna tart mineket össze.
- Anglia...
- Annyira hiányzol Alfred!!! - összeszorítottam a szememt, és egy könycsepp csordult végig az arcomon. Ő pedig megfogta a kezemet ami a combomon pihent, a bábival a kezembe, és lágyan megcsókolt.
Ameri...ka..szeretlek! - mondtam, mikor eleresztette ajkaimat.
- Anglia... - éppen hogy csak egy sóhajtás volt ahogy kiejtette a nevemet, és újra megcsókolt, de már sokkal szenvedélyesebben mint az elöbb. Alig kaptam levegőt, olyan forró volt a testem, ahoyg nekem feszült. Hátradöntött a kocsi ülésen, én pedig behajlítottam  alábamat, hogy könnyebben hozzám férjen.
- Anglia... annyira akarlak... 
- Amerikaa... - ujjait becsúsztata a polóm alá, miközbe ajkai nem engedték ajkaimat, majd egy laza mozdulattal, lerántotta rólam fölösleges cuccaimat, és hüvös testem kényesztették tovább tűzforró ajkaival.
- Amerika...  - hangom hallatára, újra megcsókolt, kezei viszont rossz irányba, lefelé, tévedtek. Játszani kezdett. 
- Sikíts Anglia! Hallani akarom a hagodat, ahogy a nevemet kiáltod!
- Amerika!
- Ez az, jó fiú vagy... na még egyszer, had haljam!
- Ame...rikah...ahh..hagyd ab..ba... - megcsókolt, majd bedugta még egy ujját, és ollózni kezdett. - Ngh... Al...fred... - megmarkoltam az ülést. Majd kihuzta ujjait, és szájába vette legérzékenyebb testrészemet.
- Agh... A...ah..me..rikaa... - levegő után kapkodtam, ahogy nyelve férfiasságomat kényesztette. Egyik kezemet szám elé tettem, hogy ne hallatszódjon ki teljesen gyors lélegzet vételem. Majd abba hagyott minden tevékenységet, és egy erősett lökött rajtam, és megéreztem magamba. - Aaah! - egy erőteljesett síkitottam. - Ahh! - - - -   -Ameh...rih...kah neh...hahgyd abhba....
- Ar...ht...hur... - olyan kemény... még is gyengéd...sosem volt még ilyen jó...
- Ameh...rih..kah... éhn...
- Tuh...dohm...Angh...liha... - hirtelen lassítani kezdett, és végül elhagyta a testemet, és lefeküdt mellém a kocsi ülésre.
- Anglih..aa – még mindig zihált. Ahogy még az én szivverésem sem áltvissza. Az egész testem lángolt. Olyan jó volt érezni őt.

- Köszönöm...Arthur...
- én köszönöm... hogy sosem felejtesz el...Amerika... - megfogta a kezemet, én pedig a mellkasába fújtam az arcomat.

Anglia...

Amerika...

= mindig szeretni foglak...