Nem tudom mennyire számít írásnak az, hogy átköltök valamit. A lényeg az, hogy ez egy paródia! Sok minden ugyanolyan marad. Mint például az alap történet. Nekem ezzel az írással, nem az a célom, hogy újra írjak valamit, vagy hogy az írás jártasságomat fejlesszem, egyszerűen csak vigyort szeretnék csalni az arcotokra, ennyi, semmi több. Nem tudom mennyire lesz fárasztó vagy vicces, mert ez az első ilyen írásom (pedig már jó ideje írok). Bizonyára régen néztéttek már a Shreket, lehet hogy nem is emlékeztek már rá teljesen, szóval egy kicsit felelevenítés képpen, itt a tartalom, amit a sorelválasztó alatt természetesen átírva is megtalálod.

Hol volt, hol nem volt, egy messzi mocsárban, meghitt magányban élt egyszer egy morcos ogre, akit Shreknek hívtak. Ám a zöld szörny nyugalmát és életét egy napon fenekestül felbolygatta egy különös esemény: mesebeli lények lepték el a mocsarat - és lepték meg gyanútlan hősünket.
A három vak egér futkározott a vacsoráján, a nagy, gonosz farkas feküdt az ágyában, a hét törpe Hófehérke koporsóját tette az asztalára, kunyhója előtt pedig ott nyüzsgött a három hajléktalan kismalac, és mindenféle más varázslatos figurák, akiket a gonosz Farquaad nagyúr űzött el otthonukból.
Shrek tehát elment a nagyúrhoz, hogy visszakövetelje mocsarát, de ehhez előbb meg kell mentenie a szörnyű tűzokádó sárkány karmaiból Fiona királylányt, hogy Farquaad feleségül vehesse, és így király lehessen...
A nagy kalandban társa is akad az ogrének: a szószátyár Szamár, aki bármit megtenne Shrekért, egy valamit kivéve: a világ minden kincséért sem hajlandó befogni a száját. Hamarosan kiderül, hogy a sárkánynál sokkal nagyobb problémát jelent Fiona különös titka...

A DreamWorks új rajzfilmje ellenállhatatlanul megkapó figuráival, fergeteges humorával, leleményes fordulataival, lenyűgöző látványvilágával, friss lendületességével és akciófilmeket megszégyenítő izgalmaival a nyár egyik igazi családi moziszenzációja.

Forrás

Hol volt, hol nem volt, egy messzi kastélyban, meghitt magányban élt egyszer egy morcos démon, akit Sebastiannak hívtak. Ám a démoni szörny nyugalmát és életét egy napon fenekestül felbolygatta egy különös esemény: grófok lepték el a mocsarát. - és lepték meg gyanútlan Sebby-chant.

(ennyi lenne az én előzetesem, mert ha tovább írom, túl sok mindent elárulok)   Szóval nézük a storyt:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépsége királylány. Ám ezen a királylányon olyan rettentő átok ült, amelyet csak az első szerelmes csók törhetett meg.  A királylányt egy szörnyű tűz okádó kutya őrizte, egy zord, komor várba zárva. Sok bátor gróf próbálta már kizsabadítani borzalmas börtönéből, de mind kudarcot vallotak. A királylány a vártorony legfelső szobájában egyre csak várta igaz szerelmét, és az első szerelmes csókott.

- Hahah, na ja, ilyen is csak a mesében van. Mekkora egy rakás.... - értékelte a könyvet Sebastian a démon, majd becsukta a könyvet, és elindult elvégezni napi tehetndőit. Elsőnek készített egy táblát a háza elé, mivel eléggé magány kedvelő volt, azzal a felirattal hogy "Vigyáz, démon!" majd kirakta az ajtaja elé, hogy biztos legyen abban, hogy nem háborgatják a nyugalmát.  Körülötte ugyan nem lakot senki, mert az erdő egyik rejtett zugában lakott egy mocsárban, de mindenki tisztába volt hon létével. A környékbeli parasztok, ki is tervelték, hogy végeznek a démonnal. Aznap éjjel, el is mentek a birtokára. A táblánál áltak, amikor meglátták hogy a házban (kunyhóban) ég a villany.

- Itthon van! Most elkaphatjuk! - szólt az egyik, de olyan hangerővel, hogy a házban ülő Sebastian, meghallota. De úgy tett, mint ha nem is hallotta volna.

- Hé, várj! Tudod mire képes ez a szörny? - suttogta a másik figyelmesztetően.

- Azt: a csontodat, a terenyében morzsolja! - mesélte a másik.

- Ne keverjük, azt az óriás teszi. Egy démon, sokkal roszabb: öltönyt csinál a lenyúzott börötökből,és kitépi a májatokat, kinyomja a nyálkát a szemetekből...

- Vigyáz! Vissza! Én szóltam! - mondta a társaság vezére fenyegetően, miközbe a fáklyával a démon előtt hadonászott. Sebastian azonban egy csöppet sem ilyett meg, benyálazta az ujját, és eloltotta a fáklyát. Majd a társaságra üvöltött, akik sikítással jelezték félelmüket. A nagy ordításra az összes fáklya el aludt, ezért teljesen elsötétedett a mocsár. 

- Klassz! - jegyezte meg a társaság főnöke, jelezve ezzel, hogy nem ilyedtek meg.

- Most jön az a rész, hogy ti elrohadtok! - suttogta Sebastian a fülükbe. Mire a társaság összes tagja eliszkolt félelmében. Sebastian sakronfordúlt, hogy vissza megy házába, és folytatja a megkezdett vacsoráját, mikor rálépett egy plakátra, ami a földön hevert: "Gróf vásár" ez állt rajta.

- Mekkora ostobaság... -fejtette ki véleményét a démon a papírt látva.

* Másnap, a Gróf vásáron, illetve a megvehető grófok leadásakor*

A térségben nagy zsobongás hallatszott. Sokan vittek grófokat eladni, és sokan vásároltak is belőlük. Voltak olyan grófok is, akik nem halandók voltak. Voltak itt vámpírok, vérfarkasok, és hasonlók, persze akadt néhány ember is, akiket természetesen olcsóbért attak. Akik grófokat akartak eladni, egy asztalnál sorakozhattak. Amikor rájuk került a sor, Ash fogatta őket, aki Viktória királynő komornyikja volt. A sorban ált a híres múltu Ciel Phantomhive is. Nagynénje, Madam Red hozta el őt. Ciel nem akarta hogy eladják, mert a helyről az a hír járta, hogy akiket ma eladnak, azok nyomorúságos körülmények között fognak élni a továbbiakban.

- Kérlek ne adj fel, nem leszek többé goromba, megváltozok, adj még egy esélyt! - könyörgött a gróf nagynénjének. 

- Jaj, hallgas! - fegyelmezte Madam Red unokaöccsét, és egy bottal a hátára vágott, hogy csöndbe maradjon!

- Vigyétek el! Tovább. Te kit hoztál? - kérdezte Ash Madam Redet.

- Nos, Ciel Phantomhivet!

- 5 ezüstöt kapsz érte, ha tényleg ő az. Mutasd a kezét, ha rajta van a gyűrű elhiszem hogy ő az!  

- Ó, te vagy az igaz, drága unokaöcsém? - Ciel gyűrűjét kabátja zsebébe rejtette, így amikor megmutatta a kezeit Ash-nak, nem látszott újján a gyűrű. 

- Nos... - szólalt meg türelmetlenül a királynő komornyikja.

- Most csak az egyik kezét mutatja. - mondta Madam Red, Cielre nézve, aki éppen újjaival játszadozott. Mutatva ezzel azt, hogy képtelenség hogy ő legyen Ciel Phantomhive.

- Elég! Elég ebből! Ez csak egy ostoba kölyök.... Őrség! - adta ki a végszót Ash, majd a körülötte lévő katonák megragatták Madam Red két karját, hogy elvigyék onnan. 

- Ne ne! Beszél! Tényleg! - mondogatta  a katonáknak, de ők ügyet sem vetettek rá. Ciel mellet, egy ketrecben egy tündér gróf volt bezárva. A ketrec előtt, épp Ciel mellet volt egy asztal, az asztalon egy kis üveg, a kis üvegben pedig, egy parányi kis tündér por. Amikor a katonák megragaták Madam Red karját, az asztal feldőlt, és az üveg tartalma Cielre borult, aki ettől a magasba emelkedett. 

- Hé, repülök! - mondta, és a nagy csodálkozásba, nem vette észre azt, hogy elő villant gyönyörű kék gyűrűje, ami a családjában öröklődik. Ash észrevette. 

- Ott van az ujján a gyűrü! 

- Hehe! Bizony ám! Én vagyok Ciel Phantomhive, és repülő gróf lettem! Van repülő csészealj, sőt repülő osztály is, de ilyen még tuti nem volt: repülő Ciel! 

~Szerkesztés alatt~

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés