WARNING!

+16! YAOI!

Csak az olvassa tovább, aki tisztában van a yaoi szó jelentésével! Aki nem, az inkább itt hagyja abba!

Egy újabb kicsi kis yaoi fanfici, ugyan úgy mint az előző, ez is a GerIta párosról. Ez most az Anglia háza melleti erdőben lévő főhadi szállsáon történik, aholis, túl hideg van, ezért Italy nagyon fázik. Így indulunk :)

- Gyere Olaszország, indulhatunk a táborba ugye? – kérdeztem kissé idegesem szövetségesemet
- Persze Németország, mehetünk! - egy háborús táborba igyekeztünk a csapatainkkal, hogy legyőzzünk közös ellenségünket – Angliát. Mindenki nagyon komolyan veszi, de Olaszország... már megint...rengeteg bajt okoz.
- Biztos jó ötlet őt is magunkkal vinnünk? - kérdezte Japán, a csomagjaival küszködő Olaszországra mutatva.
- Igen, elvégre ő is a szövetségesünk, és különben se szívesen hagynám őt itthon egyedül – jelentettem ki határozottan. Majd végre Olaszország is összekapta magát nagy nehezen, és a tábor felé indultunk. Anglia háza melletti erdőbe, volt a Német főhadiszállás az ilyen esetekre. Oda mentünk.
- Megérkeztünk! - mondtam, majd benyitottam.
- Akkor én lepakolok.... - mondta Japán, majd fölsétált az emeletre, és az egyik ágy végébe ledobta a cuccait.
- Valami baj van? - kérdeztem Italyt, a döbbent arca láttán
- N-nem semmi...
- Az az ágy megfelel ott? - a mellette lévő ágyra mutattam
- Igen, ez jó lesz...
- Rendben...én pedig akkor majd itt alszok, így nem leszel egyedül – a hátam mögött lévő ágyra mutattam, ami Italy ágyával épp párhuzamos volt.

   Éjjelre, nagyot hűlt a levegőbe, és mindhárman vacogtunk a hidegben. Italy aki már egyébként is meg volt fázva – a fél éjszakát végig direkte, mire sikerült elaludnia. Én pedig Olaszország nyugtalansága miatt voltam képtelen elaludni. De nem sokkal azután hogy ő elaludt, én is álomra hajtottam a fejemet.

  Egy hosszú ideig, semmi sem zavarta az álmaimat, azonban nem sokára megint Olaszország reszketésére keltem. Kinyitottam a szememet, hogy megnézzem, biztos ő e az, vagy csak rosszul hallottam. De valóban ő reszketett. Annak ellenére hogy milyen hideg volt, csak egy vékony lepedő szolgált takaróként, de annak is csak a fele borította hófehér testét. Fölkeltem, hogy betakarjam.

- Hihetetlen, hogy ilyen hidegben is képes vagy kitakarózni! - ráterítettem a takarót, majd megálltam egy pillanatra, hogy jobban megfigyelhessem. Már így is, épp eléggé meg van fázva...nem akarom, hogy még jobban megbetegedjen...nem akarom, hogy bármi rossz történjen vele... - összeszorítottam a szememet, majd egy hideg érintést éreztem a kezemen.
- Fázok! - jég hideg volt a keze. - Németország... - a testem beleborzongott ahogy a nevemet ejtette. A hangja fagyos, és kérlelő volt egyszerre. - kérlek... melegíts fel! - halk, és szelíd hangja olyan volt akár a szellő, ami a szívedet mardossa. A szívem hevesen lüktetett a kérdés hallatára, és ennek már nem tudtam ellenállni.... lehajoltam, és szenvedélyen megcsókoltam. Majd újra és újra. Közbe feltápászkodtam az ágyra. A karjai, mint valami koszorú, körbe fogdák az egész testemet. Éreztem a szívdobbanásait, a levegő vételeit, és azt a szenvedélyes, hideg sóhajt, amit akkor hallatott, amikor feltűrtem a pólóját. Végig simítottam az egész testét, majd levetettem róla felső ruházatát. Szenvedélyesebben kezdtem el csókolni, végül már a nyakát csókolgattam, majd később az egész testét. Majd újra az ajkait kezdtem csókolgatni, és végül, lent is kényeztetni kezdtem.

- Aaah!  - nyögött hangosan, amikor megérzett magában. - Né...Németország... - keze az ágy két oldalát markolták, és közbe a nevemet ismételgette újra és újra. Én pedig kényszeresen gyorsabb, majd lassabb tempóra váltottam. - Né...Németország! - erősen belekapaszkodott a karomba, majd újra felnyögött. - ne hagyd abba! - kérte, majd erősen megszorította a kezemet. Gyorsítottam a kérés hallatára, majd szép fokozatosan lelassultam, majd újra végig csókolgattam a testét, és végig simítottam a combjain, és a legérzékenyebb pontján, végül befejeztem minden cselekvést, és átöleltem – akkora már felforrósut testét.

- Fázol még? - kérdeztem.
- Németország.... - suttogta halkan, és éreztem ahogy egy könnycsepp kicsordul a szemén – szeretlek! - szorosan magához ölelt, én pedig belefúrtam a fejemet a nyakába.